Műemlékvédelem, 1987 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám - Feld István: Megjegyzések az Árpád-kori ún. kisvárak kérdéséhez

MEGJEGYZÉSEK AZ ÁRPÁD-KORI, ÚN. KISVÁRAK KÉRDÉSÉHEZ A Műemlékvédelem 1984. évi 3. szá­mában Nováki Gyula és Sándorfi György foglalta össze az Árpád-kori várak kuta­tásának legújabb eredményeit. Az ún. is­pánsági várak ismertetése után áttekin­tették az ún. kisméretű várak — földvá­rak, motték, kővár felé hajló, átmeneti formák — kutatásának helyzetét is. Vé­gezetül megállapították, hogy „feltehe­tően már all. században megjelentek az általunk korai feudális várnak nevezett vártípusok (fa- vagy kőházak, illetve tornyok, motték, sánccal vagy csak árokkal körülvéve) ... A magánföldbir­tokok számának növekedésével terjed­nek a magánvárak, a történeti vizsgáló­dás alapján már esetleg all. századtól, a régészeti leletek eddigi értékelése sze­rint pedig bizonyosan a 12. századtól.”­ Majd a Műemlékvédelem 1986. évi 1. számában, „Három korai magyar motte” című cikkében Sándorfi György már le­szögezte, hogy „az már azonban bizo­nyosság, hogy a hercegi udvarhelyként ismert Szihalmon, a krónikák által emlí­tett Ikerváron, a Szt. István által alapí­tott Gömörben és a nagy múltú Pécsvá­­radon mottékat találunk. Létük mind ar­ra utal, hogy Magyarországon már az ezredforduló után megkezdődött a korai feudalizmusra jellemző kisméretű várak építése."­ Anélkül, hogy az utóbbi munka kap­csán felmerülő több részletkérdésre itt kitérnénk — így arra, hogy mennyiben jogosult régészeti kutatás nélkül az írott forrásokban csak közvetetten említett objektumok azonosítása a ma is fellelhe­tő erődítményekkel, indokolt-e Gömör­­vár korai keltezése vagy a pécsváradi Kósza vár feltételezett kapcsolata a 11. századi angol hercegekkel­­, jelen meg­jegyzéseinkben csupán két problémával kívánunk foglalkozni. Egyrészt a szóban forgó „kisvárak” időrendjével, másrészt azok esetleges önálló típusként való ér­tékelésével. Ezen belül is főként a ma­gánvárak állnak érdeklődésünk központ­jában, nem utolsósorban azért, mert a szerzők először ezekkel kapcsolatban fejtették ki nagy hatású, a kezdetben ál­talunk is elfogadott­ elméletüket. A Börzsöny várairól 1979-ben megje­lent könyvükben két tényből indultak ki. Egyrészt megállapították, hogy or­szágszerte igen sok olyan, főként kismé­retű, fal föld szerkezetű sánccal és árok­kal védett, egyetlen épületből álló erős­séget ismerünk, amelyet nem említenek az írott források. Másrészt úgy vélték, elképzelhetetlen, hogy a 11—13. század — de még a tatárjárás előtti időszak — megfelelő gazdasági erővel rendelkező, templomokat és családi monostorokat emeltető birtokososztálya — elsősorban a prédiumbirtokosok — a kor anarchi­kus viszonyai között ne erősítette volna meg lakóhelyét.­ Ezután felvetették, hogy vajon az ok­levelekben nem szereplő várak egy része nem azonosítható-e a tatárjárás előtti századok birtokosainak lakóhelyeivel? Ez a kisméretű vártípus ugyanis tőlünk nyugatra épp ennek a korszaknak általá­nosan elterjedt földesúri erődítménye volt. Majd a magánföldesúri várak korai létezését bizonyítandó, számba vették mindazokat az erősségeket, amelyekkel a kutatás addig foglalkozott. Hat, ásatás­sal vizsgált Nógrád megyei kisméretű várról csak annyit állapíthattak meg, hogy az „előzetes szűkszavú közlemé­nyek szerint keletkezésük a 12—13. szá­zadra tehető”. A felsorolt többi erődít­ménynél még bizonytalanabb megállapí­tásokkal találkozhattak, s végül is csa­

Next