Műemlékvédelem, 1996 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Román András: A XL. évfolyam elé

A XL. évfolyam elé... „Húsz év egy folyóirat életében nagy idő, még ha a periodika évente négyszer jelenik is csak meg (...) Jeles dátum tehát, megemlékezésre méltó, mert a legelső és mindmáig egyetlen magyar műemléki folyóirat, a MŰEMLÉKVÉDELEM megindításáról és életéről van szó.” Dercsényi Dezső köszöntötte így lapunkat húsz esztendővel ezelőtt. Azóta a húszból negy­ven lett, nincs már közöttünk se Dercsényi Dezső, se Gerő László, már nem mi vagyunk az egyetlen magyar műemléki folyóirat - de a MŰEMLÉKVÉDELEM él, megjelenik rend­szeresen, szolgálja az építészeti örökség, a műemlékek ügyét, mint szolgálta is mindig, négy évtizeden keresztül. A műemlékvédelem és a MŰEMLÉKVÉDELEM nehéz időket él át. A pénz kevés, a gond sok. A műemlékek versenyt futnak az idővel: kibírja-e állaguk, mire fellendül a gazdaság? Tud-e és hogyan tud a folyóirat részt vállalni az óvás, a megőrzés folyamatából? Mert szeretnénk részt vállalni. Ezért szeretnénk minél többekhez szólni, eljutni mindenki­hez, akinek a műemlék nemcsak kiuzsorázható gazdasági forrás, hanem hazánk egy becses darabja, nemzetünk múltjának része. Ilyen ember sokkal több van annál a néhány száznál, aki előfizetőként vagy alkalmi olvasóként figyeli szavunkat. Ezért döntöttünk úgy, hogy elő­fizetés-gyűjtési kampányba kezdünk: legyen a MŰEMLÉKVÉDELEM valóban a magyar műemlékvédelem közéleti folyóirata, ahogy azt fejlécén büszkén, ám nem teljes joggal hir­deti. Ezért kérjük, kedves Olvasó, legyen Ön is előfizető, ha még nem az, maradjon az, ha most is az, és hozzon új előfizetőket táborunkba. A pillanat, amikor ezt kérjük, a lehető legrosszabb. Most emeljük ugyanis lapunk árát az eddigi példányonkénti 76 forintról 115-re. Kénytelenek vagyunk rá, két éve nem emeltünk, s az infláció bennünket se kímél. Ugye megérti, kedves Olvasó? Dercsényi 1976-ban így zárta a jubileum alkalmából írt cikkét: „A MŰEMLÉK­­VÉDELEM húsz évfolyama program és megvalósítás; nem látom szükségét annak, hogy egy ilyen visszaemlékező cikkben új célokat tűzzünk magunk elé. A lap szerkesztésében megvan az az újítani képes erő, amely az elkövetkező s nem csekély feladatokhoz, azok meg­valósítása érdekében, tudja a folyóiratot továbbfejleszteni.” Értjük a szavakat ma, újabb húsz év után is.

Next