Műemlékvédelem, 1999 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám - A MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁS AZ EZREDFORDULÓN - KONFERENCIA

vezzen a fenti címmel. 1500 meghívót küld­tünk szét, köztük lapunk valamennyi előfi­zetőjének, s nagyon örültünk, hogy számo­san el is jöttek. Az alábbiakban részletesen számot adunk a konferenciáról, ami 1998. december 8-án zajlott le Budapesten, a Bu­davári Önkormányzat Kapisztrán téri épüle­tének aulájában. Egy olyan helyszínen, ami maga is heves viták tárgya volt: szabad-e le­fedni egy műemlék udvarát? Az elhangzott, program szerinti szakmai előadásokat teljes terjedelmükben közöljük, a konferencia egyéb részeiről sajnos csak szemelvényesen tudunk beszámolni. * * * A tanácskozáson elnöklő Winkler Gábor pro­fesszor elsőként Görög Tibor kerületi alpolgár­mesternek adta meg a szót, aki Nagy Gábor Tamás polgármester nevében is köszöntötte az egybegyűlteket. Örömének adott hangot, hogy önkormányzatunk egy újonnan hely­reállított, a napokban fővárosi nívódíjjal ki­tüntetett műemlékben működhet, s hogy a rendezők ezt választották a konferencia szín­helyéül. Entz Géza az Országos Műemlékvédel­mi Hivatal nevében mondott köszöntőt. Rá­mutatott, hogy a század végén a szűk szak­mai problémáknak is gyakran komoly társa­dalmi összefüggései vannak, s ezek felveté­se Magyarország jövőbeli építészeti arcula­ta, annak alakítása szempontjából is több, mint időszerű. „Nem akarok most itt nagy történelmi képet festeni — mondta az OMvH elnöke annyit szeretnék mondani pusztán, hogy jól tudjuk valamennyien, hogy a ma­gyar műemlékvédelmet nagyon sok kritika éri és érte az elmúlt időszakban. Egy része jogos, egy része pedig teljesen jogtalan, alap­talan. Ha alaptalan kritikákkal van dolgunk, akkor részben az egyik okot ott találhatjuk meg, hogy a szakmai nyilvánossággal és ál­talában a nyilvánossággal is komoly problé­mák vannak. Ez a mostani összejövetel kí­sérlet a szakmai és kicsit tágabban a problé­ma iránt érdeklődő művelt emberek körét be­fogó áttekintésre. Ezzel azonban nem eléged­hetünk meg. Ezt nyitánynak kell tekintenünk, és a Műemlékvédelmi Hivatal feladatának tekinti azt, hogy az érintett szakmák képvi­selőivel a szakma legmélyebb elméleti és módszertani kérdésfelvetésének szintjét fo­lyamatosan vizsgálja. Tehát a mostani nyi­tány után a Műemlékvédelmi Hivatal az Aka­démiával karöltve a következő évben komo­lyan fog foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Nemcsak a hazai, hanem nemzetközi tapasz­talatok bevonásával és a különböző európai és amerikai szakemberek véleményének meghallgatásával, az idevágó nemzetközi tendenciák alapos mérlegelésével.” Ezt követően Fejérdy Tamás, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke felolvas­ta az ICOMOS végrehajtó bizottságának leg­utóbbi határozatát arról, hogy a műemléki vi­lágban is emlékezzenek meg az Emberi Jo­gok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulójáról s arról, hogy a kulturális örökséghez való jog egyike az emberi jogok­nak. (A határozatot e számunk Dokumentum rovatában közöljük.) Az előzőekhez kapcsolódva Szekeres- Varga Vera, az Amnesty International magyar­­országi elnöke bemutatta szervezete felvál­lalt tevékenységi körét, amely nem terjed ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatá­ban lefektetett valamennyi jogra. Az Amnesty lelkiismereti fogolynak nevezi azokat, akik nem hirdettek erőszakot, de hitük, meggyő­ződésük, esetleg kisebbséghez tartozásuk miatt börtönbe vettettek; ezek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását követe­li. Pártatlan, a nemzetközi normáknak meg­felelő és gyors bírósági tárgyalást követel va­lamennyi fogolynak, és síkra száll azért, hogy soha, senkit, semmilyen indokkal ne kínoz­hassanak, ne foszthassanak meg emberi mél­tóságától. A halálbüntetést a kínzás legvégső formájának tekintve, annak teljes eltörlésé­ért küzd. Az Amnesty tagjai önkéntesek, és azért végzik ezt a munkát, mert bíznak ab­ban, hogy szerte a világban egymilliónál több aktivistájuk hozzá tud járulni ahhoz, hogy világunk egy kicsit élhetőbb legyen. * * * Ezt követte a tanácskozás főreferátuma és további előadásai. 2

Next