Műemlékvédelem, 1999 (43. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - A MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁS AZ EZREDFORDULÓN - KONFERENCIA
vezzen a fenti címmel. 1500 meghívót küldtünk szét, köztük lapunk valamennyi előfizetőjének, s nagyon örültünk, hogy számosan el is jöttek. Az alábbiakban részletesen számot adunk a konferenciáról, ami 1998. december 8-án zajlott le Budapesten, a Budavári Önkormányzat Kapisztrán téri épületének aulájában. Egy olyan helyszínen, ami maga is heves viták tárgya volt: szabad-e lefedni egy műemlék udvarát? Az elhangzott, program szerinti szakmai előadásokat teljes terjedelmükben közöljük, a konferencia egyéb részeiről sajnos csak szemelvényesen tudunk beszámolni. * * * A tanácskozáson elnöklő Winkler Gábor professzor elsőként Görög Tibor kerületi alpolgármesternek adta meg a szót, aki Nagy Gábor Tamás polgármester nevében is köszöntötte az egybegyűlteket. Örömének adott hangot, hogy önkormányzatunk egy újonnan helyreállított, a napokban fővárosi nívódíjjal kitüntetett műemlékben működhet, s hogy a rendezők ezt választották a konferencia színhelyéül. Entz Géza az Országos Műemlékvédelmi Hivatal nevében mondott köszöntőt. Rámutatott, hogy a század végén a szűk szakmai problémáknak is gyakran komoly társadalmi összefüggései vannak, s ezek felvetése Magyarország jövőbeli építészeti arculata, annak alakítása szempontjából is több, mint időszerű. „Nem akarok most itt nagy történelmi képet festeni — mondta az OMvH elnöke annyit szeretnék mondani pusztán, hogy jól tudjuk valamennyien, hogy a magyar műemlékvédelmet nagyon sok kritika éri és érte az elmúlt időszakban. Egy része jogos, egy része pedig teljesen jogtalan, alaptalan. Ha alaptalan kritikákkal van dolgunk, akkor részben az egyik okot ott találhatjuk meg, hogy a szakmai nyilvánossággal és általában a nyilvánossággal is komoly problémák vannak. Ez a mostani összejövetel kísérlet a szakmai és kicsit tágabban a probléma iránt érdeklődő művelt emberek körét befogó áttekintésre. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. Ezt nyitánynak kell tekintenünk, és a Műemlékvédelmi Hivatal feladatának tekinti azt, hogy az érintett szakmák képviselőivel a szakma legmélyebb elméleti és módszertani kérdésfelvetésének szintjét folyamatosan vizsgálja. Tehát a mostani nyitány után a Műemlékvédelmi Hivatal az Akadémiával karöltve a következő évben komolyan fog foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Nemcsak a hazai, hanem nemzetközi tapasztalatok bevonásával és a különböző európai és amerikai szakemberek véleményének meghallgatásával, az idevágó nemzetközi tendenciák alapos mérlegelésével.” Ezt követően Fejérdy Tamás, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke felolvasta az ICOMOS végrehajtó bizottságának legutóbbi határozatát arról, hogy a műemléki világban is emlékezzenek meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulójáról s arról, hogy a kulturális örökséghez való jog egyike az emberi jogoknak. (A határozatot e számunk Dokumentum rovatában közöljük.) Az előzőekhez kapcsolódva Szekeres- Varga Vera, az Amnesty International magyarországi elnöke bemutatta szervezete felvállalt tevékenységi körét, amely nem terjed ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett valamennyi jogra. Az Amnesty lelkiismereti fogolynak nevezi azokat, akik nem hirdettek erőszakot, de hitük, meggyőződésük, esetleg kisebbséghez tartozásuk miatt börtönbe vettettek; ezek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását követeli. Pártatlan, a nemzetközi normáknak megfelelő és gyors bírósági tárgyalást követel valamennyi fogolynak, és síkra száll azért, hogy soha, senkit, semmilyen indokkal ne kínozhassanak, ne foszthassanak meg emberi méltóságától. A halálbüntetést a kínzás legvégső formájának tekintve, annak teljes eltörléséért küzd. Az Amnesty tagjai önkéntesek, és azért végzik ezt a munkát, mert bíznak abban, hogy szerte a világban egymilliónál több aktivistájuk hozzá tud járulni ahhoz, hogy világunk egy kicsit élhetőbb legyen. * * * Ezt követte a tanácskozás főreferátuma és további előadásai. 2