Műemlékvédelem, 2003 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Feld István: Az ozorai várkastély története

Feld István Tolna megye északnyugati sarkában, a kö­zeli Balaton vizét a Dunába vezető Sió-csa­torna jobb partján elterülő Ozora község még ma is inkább ismert az 1848-49-es szabad­ságharc itteni eseményeiről, mint a falu köz­pontjában emelkedő váráról. Mindez annak tudható be, hogy az egykor híres főúri rezi­denciát a török hódoltság után gyökeresen átalakították, s így az egészen 1981-ig csu­pán egy jellegtelen késő barokk magtár ké­pét mutatta. Műemléki helyreállításának elő­készítésére ekkor megkezdett s teljesen még ma sem lezárult régészeti feltárása — azaz környezetének, udvarának és belső tereinek ásatása, valamint álló falainak teljességre törekvő kutatása - nem csupán építéstörté­netét derítette fel. Emellett számos, addig rejtett értékét is felszínre hozta, melyek ér­telmező bemutatása - az épület múzeumi funkciónak megfelelő átalakítása kapcsán -eddigi pályafutásához méltó feladat elé állí­totta tervezőjét, Sedlmayr Jánost és munka­társát, Máté Zsuzsát. A Sió mentén húzódó domboldalak már igen korán kedvező lehetőségeket teremtet­tek az ember megtelepedésére. Ezt bizonyít­ják a várkastély ásatása során talált rézkori településnyomok, késő bronzkori házak és állattemetkezések, de a túlparti Tótipuszta híres avar leletei is. A középkori falu kezde­teiről még nem ismerünk adatokat, csak azt tudjuk, hogy a legkorábbi település a mai plébániatemplom és a község felett emelke­dő Kálvária-domb között terülhetett el. Első ismert birtokosai a magukat a tele­pülésről nevező s feltehetően a Döröcske nemzetségből származó Ozoraiak voltak. A vagyonos középnemesi család oklevelekben feltűnő első tagja, Ambrus, még a XIII. szá­zadban élt. Egyik fia, Sándor, a környéket a AZ OZORAI VÁRKASTÉLY TÖRTÉNETE Az ozorai várkastély nyugat felől, a Kálvária-dombról, a régészeti kutatás megkezdése idején (Mihalik Tamás felvétele)

Next