Műemlékvédelem, 2003 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Feld István: Az ozorai várkastély története
Feld István Tolna megye északnyugati sarkában, a közeli Balaton vizét a Dunába vezető Sió-csatorna jobb partján elterülő Ozora község még ma is inkább ismert az 1848-49-es szabadságharc itteni eseményeiről, mint a falu központjában emelkedő váráról. Mindez annak tudható be, hogy az egykor híres főúri rezidenciát a török hódoltság után gyökeresen átalakították, s így az egészen 1981-ig csupán egy jellegtelen késő barokk magtár képét mutatta. Műemléki helyreállításának előkészítésére ekkor megkezdett s teljesen még ma sem lezárult régészeti feltárása — azaz környezetének, udvarának és belső tereinek ásatása, valamint álló falainak teljességre törekvő kutatása - nem csupán építéstörténetét derítette fel. Emellett számos, addig rejtett értékét is felszínre hozta, melyek értelmező bemutatása - az épület múzeumi funkciónak megfelelő átalakítása kapcsán -eddigi pályafutásához méltó feladat elé állította tervezőjét, Sedlmayr Jánost és munkatársát, Máté Zsuzsát. A Sió mentén húzódó domboldalak már igen korán kedvező lehetőségeket teremtettek az ember megtelepedésére. Ezt bizonyítják a várkastély ásatása során talált rézkori településnyomok, késő bronzkori házak és állattemetkezések, de a túlparti Tótipuszta híres avar leletei is. A középkori falu kezdeteiről még nem ismerünk adatokat, csak azt tudjuk, hogy a legkorábbi település a mai plébániatemplom és a község felett emelkedő Kálvária-domb között terülhetett el. Első ismert birtokosai a magukat a településről nevező s feltehetően a Döröcske nemzetségből származó Ozoraiak voltak. A vagyonos középnemesi család oklevelekben feltűnő első tagja, Ambrus, még a XIII. században élt. Egyik fia, Sándor, a környéket a AZ OZORAI VÁRKASTÉLY TÖRTÉNETE Az ozorai várkastély nyugat felől, a Kálvária-dombról, a régészeti kutatás megkezdése idején (Mihalik Tamás felvétele)