Műemlékvédelem, 2012 (56. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 1-2. szám - Szentesi Edit: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon

Szentesi Edit AZ INTÉZMÉNYES MŰEMLÉKVÉDELEM KEZDETEI MAGYARORSZÁGON* AZ ELSŐ LÉPÉSEK: CIVIL TUDÓS­SZERVEZETEK KEZDEMÉNYEZÉSEI (1848 előtt) A XIX. század közepéig csupán a véletlenül előkerült, nemesfémből készült tárgyakkal, az ún. kincsleletekkel történő bánásmódot igyekeztek szabályozni az állami hatóságok.­ Az első olyan közlemény, amelyben egy tes­tület szólított föl a hazai, minden korból való „régiségek” legszélesebb körének (ma úgy mondanánk: műemlékek, műtárgyak, törté­nelmi tárgyi emlékek és régészeti leletek) megbecsülésére, Jankovich Miklós (1772— 1846)2 vezetéknevének kezdőbetűjével je­lölve jelent meg a Tudományos Gyűjtemény 1818. decemberi füzetében Esedezés a’ Ma­gyar Régiségek iránt címmel.3 Jankovich a folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke­ként — és ez a szerkesztőbizottság egyszer­smind egy rövid életű, nádori jóváhagyás­sal működő tudós társaság-kezdemény is volt. — sorolta föl megismerendő és védendő régiségekként az építészeti és szobrászati, faragott és feliratos emlékeket, a minden­féle anyagból készült mű- és használati tár­gyakat, valamint a régészeti leleteket, okle­veleket, ősnyomtatványokat, pecséteket és pénzeket. Jankovich egy olyan korpusz ter­vét is vázolta, amely­­ Magyarországon és Erdélyben, sőt a valaha Magyarországhoz tartozott területeken található régiségeket pontos rajzokban, de legalábbis részletes le­írásokban mutatná be. Ehhez kérte az olva­sóktól az emlékek leírásának beküldését, a rajzok készítéséhez pedig költségtérítést is ígért, külön megnevezett összeget tűzve ki a kassai dóm és a zágrábi székesegyház fel­sorolt külső, illetve belső nézeteit megadott léptékben ábrázoló 5-5 lapos sorozatért. Noha a Tudományos Gyűjteményben, ahogyan más lapokban is, számos régiségről, illetve régi épületről szóló ismertetést adtak ki a következő években,­ az értesülések ren­dezett gyűjtésének programja közel három évtizeddel később bukkant föl újra. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók — ismét egy civil tudósszerveződés tehát — évenkénti vándorgyűlésein kezdettől igye­kezett megismerni a felkeresett országrész természeti viszonyait, történetét és aktuális állapotait. 1842-ben a III. besztercebányai nagygyűlésükön vetette föl Kubinyi Ferenc (1796-1874), hogy az archaeologiának ala­kítsanak külön szakosztályt. (Fontos tud­nunk, hogy e megnevezés alatt, még ha régé­szetként fordították is magyarra, az 1870-es, 1880-as évekig nem a mai értelemben vett régészetet értették, hanem mindazt, amivel az ún. antikváriusok, azaz a régiségbúvárok foglalkoztak.) Végül az V. 1844-es kolozs­vári összejövetelen bővítették ki a termé­­szettani, földrajzi és csillagászati szakosz­tályt az archaeológiával,­ és dr. Fodor And­rás, Hunyad vármegye Déván lakó főorvosa (utóbb a Central­ Commission konzervátora) meg is tartotta az első ilyen témájú előadását a Déva környéki római emlékekről. Különösen fontosnak bizonyult a Ma­gyar Orvosok és Természetvizsgálók VII., * Ez a tanulmány 2009-ben, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében a magyarországi művészet történetéről készülő ún. kézikönyv XIX. századi kötetébe íródott, de oda túl hosszúnak bizonyult. Összefoglaló jellege és érvelés nélküli, sommás megállapításai e műfajból fakadnak. A szöveg alaptónusán nem változtattam, csupán jegyzeteit bővítettem, illetve aktualizáltam némiképpen. A képanyag ellenben nem az eredetileg tervezett, a tör­ténet súlypontjait arányosan kísérő, hanem kizárólag a Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmalénál magyarországi emlékekről felgyűlt rajzok (vö. a 30. jegyzettel) közül válogatott olyan lapok reprodukciói, amelyek alapján a Central­ Commission kiadványaihoz nem készültek metszetek. Ez az összeállí­tás egyáltalán nem tükrözi tehát a bécsi bizottsághoz Magyarországról és Erdélyből beérkezett értesülések ará­nyait, és alig mutatja a legszínvonalasabb részt (hiszen azt a bizottság kiadványaiban többnyire kiadták), inkább ízelítőt ad az akkoriban is feldolgozatlanul maradt, de érdekes és/vagy tanulságos többiből. (A képaláírásokban szereplő adatok közül azok, amelyek nem magukon a rajzokon olvashatóak, a Central­ Commission iktatóköny­véből származnak.) A reprodukált rajzok lelőhelye: Wien, Österreichische Bundesdenkmalamt, Planarchiv. 2

Next