Műemlékvédelem, 2017 (61. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 1-2. szám - Latorcai Csaba: A jelen öröksége a jövőben = The heritage of present in future
Latorcai Csaba Városi Könyvtár vác ...... A JELEN ÖRÖKSÉGE A JÖVŐBEN A Műemlékvédelem folyóiratnak 2016. évben jelent meg 60. évfolyama. A 2017-es évben lezárult a hazai műemlékvédelem intézményrendszerének átalakulása. A Miniszterelnökségen a Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkárság, valamint ezen belül külön főosztály foglalkozik az örökségvédelem szakmai koordinációjával. E munka részét képezi a tudományos szakmai közéletben kiérdemelt jelentőséggel bíró Műemlékvédelem folyóirat gondozása is. A Gerő László alapította tudományos periodika a hazai örökségvédelem legjelentősebb eredményeit mutatja be. Tudományos elméleti hátteret biztosít a teória és gyakorlat közötti egyensúlyban megvalósuló kiváló alkotások leíró bemutatásával és értékelésével, az épített és tárgyi örökség szakmai közéletet meghatározó súllyal formálja. A korábban befogadott tanulmányok megjelentetése mellett már az új szerkesztőség szakmai elképzelései mentén jelennek meg a folyóirat 61. évfolyamának lapszámai. A folyamatosság elvével jelenünkben kezelve örökségünket a jövőbe tekintünk. Az Európai Parlament és a Tanács a 2018-as évet a Kulturális Örökség Európai Évének nyilvánította. Azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet Európa történelmi múltjára és értékeire, valamint előmozdítsa és támogassa a közös kulturális örökség védelmére, megőrzésére, népszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket. Európa történelmi öröksége a szuverén tagállamok saját történelmének ragyogó pillanatai éppúgy, mint azok az események, amelyek például a 20. században a kétségkívül jelentős gazdasági, politikai, technikai fejlődés mellett, diktatúrák kegyetlenségeit hozták a földkerekség lakóinak jelentős részére. Ez utóbbiakból kötelességünk tanulni és mindent megtenni azért, hogy a milliók pusztulását okozó szörnyűségek soha többé ne ismétlődhessenek meg. Az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma kimondja, hogy az aláíró felek ösztönzést merítenek Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből. Az Európa kulturális örökségével összefüggő elvek és értékek, úgy, mint az emlékezés, a megértés, az identitás, a párbeszéd, a kohézió és a kreativitás közös forrását jelentik a kontinens számára. 1958. január 1. napja, amikor is hatályba lépett az a Rómában aláírt szerződés, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a mai Európai Unió elődjét. A Római Szerződések aláírásának 60. évfordulója alkalmából az Unió állam- és kormányfői által 2017. március 25-én elfogadott Római Nyilatkozata megerősítette „a kulturális örökségünket megőrző és a kultúrák sokféleségét előmozdító Unió” szükségességét. A Kulturális Örökség Európai Évének értékorientált céljai között az európai keresztény kulturális örökség megosztásának előmozdítása nagy hangsúllyal szerepel: az európai identitás és a közös európai térséghez való tartozás érzésének erősítése. Robert Schuman (1886-1963) luxemburgi születésű német-francia kereszténydemokrata politikus, az alapító atyák egyike, meggyőződése volt, hogy az európai államok történelmi valóságot képviselnek, felszámolásuk lehetetlen lenne pszichológiai szempontból is. Különbözőségük éppen előnyt jelent, semmiképpen sem szerepelt tervei között a nemzetállamok uniformizálása. A demokrácia és a kereszténység egymással összefonódva hatotta át Robert Schuman európai tervét. Meghatározása szerint a demokrácia a „nép szolgálatában áll, s annak egyetértésével működik”, létét pedig a kereszténységnek köszönheti. Örökségünk részének tekintjük ma is megállapítását! A Kulturális Örökség Európai Évének célkitűzése továbbá az is, hogy hozzuk közelebb az emberekhez az európai kulturális örökséget, a történelmet és közös értékekeinket a közösségi kohézió érdekében. Mindehhez egyfelől szükséges a történeti környezetbe és az örökségi helyszínekbe való beavatkozás minőségi előírásainak kidolgozása, másfelől pedig az egyéni felelősségvállalás és a társadalmi innováció, illetve részvétel ösztönzése mellett a tudományos eredmények és a modern technológiák használata az örökség jobb megőrzéséhez és bemutatásához. Alois Riegl (1858-1905) osztrák művészettörténész eredetileg egy meghiúsult (osztrák) műemléki törvényhez 1903-ban az ’emlék-értékkel’ kapcsolatosan megfogalmazott gondolatait és kategorizálási rendjét, mely értékelési rendszer alapját jelentette nem csak Közép-Európa, de kijelenthetjük, hogy Európa számos műemléki törvényéhez kötődő szellemiségnek.