Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 5. szám (1988. szeptember)
Kassai Ilona: A rövid/hosszú szembenállás kialakulása felé: az egyszavas korszak időzítési mintái
mint inkább nyelvi akadályai vannak: a gyerek nem ismeri még a rövid/hosszú szembenállás fonológiai szabályait és beszédbeli megvalósításának mennyiségi összefüggéseit. A beszédesemények időzítése mind az általános, mind a magyar fonetikában a gazdagon dokumentált kérdések közé tartozik, már ami a felnőttnyelvet illeti. (Az általános fonetikával kapcsolatban Lehiste (1979), a magyarra vonatkozólag Kassai (1979) ad öszszefoglalást.) Nem ez a helyzet a gyermeknyelvvel kapcsolatban. Sem a nemzetközi, sem a magyar szakirodalom nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy miként bánik a gyermek a beszéd időtényezőjével nyelvi fejlődésének egymást követő szakaszaiban (J. Hawkins (1979) problémavázlatát). A kérdés pedig a magyar nyelvvel kapcsolatban különösen fontos, hiszen az időtartamnak mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók körében fonémaképző szerepe van. A magyar gyermeknyelvi szakirodalom hangtani fejlődéssel kapcsolatos anyagának áttekintése azt a következtetést tette lehetővé, hogy a rövid/hosszú szembenállás kialakulása és a felnőtt nyelv kívánalmai szerinti megvalósítása meglehetősen késői fejlemény. Kétéves korban Meggyes állandó jelenségnek tartja a magánhangzók és a mássalhangzók hosszúsága,rövidsége tekintetében mutatkozó ingadozást (1971, 9, 19). Lengyel ekkorra teszi a magánhangzók és a mássalhangzók időtartam szerinti szembeállításának megindulását (1981, 170, 173-174). Gósy arról számol be, hogy hároméves adatközlőinek beszédében olyan mértékű volt az ingadozás, hogy a nyelvileg hosszú magánhangzók időtartama nemegyszer rövidebbnek bizonyult, mint a nyelvileg rövid magánhangzók időtartama, a hosszú mássalhangzók közül egy sor még ki sem alakult, a meglévők pedig mind a fizikai időtartam, mind a fonológiai státusz tekintetében bizonytalanok voltak, ezért hosszú mássalhangzókat nem is elemzett (1984: 21). A jelen közlemény része egy longitudinális vizsgálatnak, amely egy gyermek spontán beszédének elemzése alapján kívánja felvázolni a gyermekbeszéd időzítési jelenségeit, különös tekintettel a rövid/hosszú szembenállás fejlődésére, valamint annak