Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

Toldalékok - 1843-02-14 / 13. szám

Tartalom! Az európai követségek a’ chinai udvarnál. Hirdetés. TOLDALÉK HIÚZ ÉS JELEIHEZ. (Első félév.) 13-kszán.­­ Kolozsvár. Kedden Februarius 14-én. 1843. Az euroghil követségek a* chiinai udvarnál. Azon hírnél fogva, hogy a’ Nagybritánnia ’s a’ menyei birodalom köztti új viszonyok következésében a’ pekingi udvart követje nem sokára Victoria királynéhoz megérkezend , a’ ,,Revue des deux Mondes“ — alkalmat vészén a’ Chinával eddig folytatott követség! közlekedésekről a’ következő érdekes megjegy­zések közlésére : — ,,Méltán mondhatni, hogy egy chinai kö­vetségnek Londonba küldetése a’ menyei bi­rodalom és a’ napnyugoti státusok köztti vi­szonyok fennállhatását sokkal jobban biztosi­­tandja, mint a’ világ minden szerződése. A’ chinaikat eddig más népektől főleg azon mély megvetés s­zigetelte­ el, melylyel ők minden más népik iránt viseltetnek, m­elyeknek nincs szerencséjük chinai vagy tatár vérből származ­óink ; ezen mély megvetés okát pedig a’ nap­­nyugoti civilisatió nemismerése s e’ tekintet­ben még sokkal mélyebb tudatlanságuk szüli, és így elszigeteltségöket gőgjök , ezt pedig amaz okozza. A’ menyei császár szemei előtt az európaiak eddig csak veres szőrű barbarusok voltak, kiknek az ő menyei felsége megpil­lantására szemeiket bézárniok kellett, ’s kiket ő menyei felsége szemöldökének egyetlen egy öszvehuzása porrá zúzhatna. A’ nap idősb­bi­­a talán még e’ pillanatban is, Albion fijait egy előtte ismeretlen hatalmasság küldött­jeinek tekinti , melynek k­éntelen volt ugyan engedni, de a’ melyre birodalma régi palléro­­zodása magas fokáról megvetéssel lenézni ma­gát jogosítva véli. Europa még soha sem je­­lent­ meg előtte más alakban, mint nehéz or­szágos csapás s ő legelőször is Európa ágyúival ’s katonáival ismerkedett­ meg ; az angolok be­nyomulása , előtte annyi, mint a’ jelen Eu­ropa erdődei előtt a’ barbarusok bérohanása. Gondoljunk, képzeljünk már egy követet, ki ezen régi elzárt birodalomból, egy sorhajón vagy hadi gőzösön a’ végetlen tengeren altal­jon ’s a’ Themse hátán meglepő varázs élénk­ség között, melyhez hasonló az egész világon nincs, Londonba érkezik, ’s ki onnan vasúton egy óra alatt huszonöt (franczia) mértföldre elvitetik , ki a’ cityben egy homéroszi lakomá­ból résztveszen, melyben egyedül tehenesbé­­ka leves 1200 pint kerül asztalra, vagy pedig Nagy-B­ritánnia királynéja kézcsókolásán meg­jelenik, — mily csudákat beszélhet majd a’ menyei követ a’ napnyugot mysteriumairól, melyekbe ő béavattatott! — De ezzel nem a­­karjuk mi a’ chinai civilisatiot becsmérelni, ’s viszszapótlás gyanánt a’ chinaiakat sem akar­juk mi barborusoknak nevezni, mivel ők ha­jókat fonva viselik , ’s tálaikat himboj-mag o- tajjal fűszerezik ; ízlés és színek fele­tt nincs mit vitatkozni. Még az is megtörténhetik, hogy a’ pekingi udvar követje éppen nem fog bámulni ha a’ veres szőrű barbarusokat közelebbről megtekinti, és hogy porczelán tornyát vagy nagy kőfalát többre becsülve, s’ a’ chinai erkölcsök és szokások felsőbbsége iránti tánto­ríthatatlan megyőzödéssel térend­ viszsza a’ me­nyei birodalomba. De minden esetre a’ civi­­lisationak egy más nevével fog megismerkedni, a’ mi, ha azt híven közlendi, a’ haid öcscse balitéleti oszlatására nem keveset fog tenni. A’ chinai követ ígért megérkezése Angli­ában is sok beszédre nyújt alkalmat. A’Times elménczkedve írja A’ dámák kérdezősködnek már is, hogy a’ nagy férfi egy vagy több ma-13

Next