Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-11-08 / 90. szám

rengező elszalad. A’ kegyetlenül megveretett Tollas József kínosan haza ballag ’s a’ szom­szédjában lakó városi directort felkölti, Czir­­jáknak , mint jószágtalan czellengő ember­nek elfogatására, ki éppen llozsnyai István­nál lakott. A’ director erőt vévén maga mel­lé, llozsnyai István házához ment, utána ballagott itt is a’ szegény­­Tollas ’s megál­lóit az útszaajtóban. Alig benn a’ director Ucr­­cle Czirjákot, észrvévén llozsnyai, hogy sógora is ott van a kapuban , a pitvarajtó­ban megtámasztva volt puskáját ragad­ja s egy pillanat alatt úgy lövi mejjbe Tollast, hogy ez mindjárt megholt. Ekkor többen a’ gyil­kosra rohannak, ki puskájával úgy ütött má­sokra, hogy annak ágya is eltört, sőt az asz­talon készen volt nagy kést is felragadta s azzal a’ meggyilkoltnak egy másik sógorát meg akarta ölni, de a’ kést csak ezomjába döfhette belé. Siet, három ember lesz vala áldo­zatja dühének, ha jobban meg nem csipik vala Attól fogva már börtönben van.— Borozások alatt a’ gyilkos ifjú mind szüntelen kínál­­gatta Tollast borral ’s igen barátságosan lát­szott vele bánni. Minden jelek oda mutat­nak, hogy előre készült a’ meggyilkolásra, puskáját is ón ’s szeg darabokkal töltötte volt meg, ’s azzal várta készen a’ rá menő­ket, gondolván, hogy a’ piaczi megverés u­­tán látogatói fognak lenni még azon éjjen a’ városi, hivataloskodók. Alint mondják, va­lami kis boszszuja volt Rozsnyainak Tollas­ra. Egyébiránt ez ifjút igen rendetlennek , könnyen neveltnek , verekedőknek , sőt vé­­rengezőnek mondják. Alár ezzel harmadik­­szor lőtt Tollasra. Másokat is sokakat meg­vert, megsebesített, szóval merő zsarnoksá­got űzött maga körében; még is többnyire mindég elkerülte a’ büntető igazság kezét, nemzetsége eligazgatván minden bajait ’s eltakargatván égrekiáltó sok gonosztetteit. — Megjegyzésre méltó ez ifjúról, hogy nehány évvel ezelőtt lova nem járván úgy, mint ő kívánta volna, leszállóit róla, ’s azonnal ké­sét úgy ütötte belé, hogy a’ szegény állat egyszerre megdöglött. Egy szegény zsidót i­­j, mint mondják halálra vert. Az ember az Isten képére teremtett nemes valóság, de ha in­dulatja és szenvedélyes rabja lett, akkor po­kolig sülyedő ördöggé vált, kitől a’ társasá­got mentői előbb megtisztitni kell.— Helyreigazítás- Marosvásá­r­hely octob. 24-n. Mult és Jelen 83-d szá­mában ,V­á­r­o­s­­ k­ö­z 1­é­s* czim] alatt kijött rövid jegyzéket a’ helybeli tanácsi alhivata­­loskodók tisztújitásáról, úgy kell érteni az ott említett korteskedést illetőleg, hogy ez csak ugyan nem volt ’s nem is lehetséges oly nagy mértékben mint a’vármegyében ’s széke­ken; mert itt nem működik az egész polgár­ság, hanem csak az esküdt közönség, mely 50 személyből ’s a’ tanács, mely 16 sze­mélyből áll a’ kir. pénztárnok és két jegy­zővel együtt; az első testület kijelöl min­den hivatalra hármat, az utolsó pedig választ azok kozz­ül egyet. Ab­ban az esküdt közön­ségnek fele még tán több is apró hivatalok­­ban van le a’ határ-inspectorig, látni való, hogy nem sok tag jut csupa kortesnek , ’s nem is felette nagy ily hivatal után járások alkalmával a’ mozgás. Továbbá, az említett rosteskedéssel nehezen fér egybe azon jegy­zékben végül felhozott tudósítás, hogy né­mely készületlen ’s hanyag tisztviselők hi­vatalból kihagyattak ’s ezek helyébe alkal­masok választattak. Ez ugyan áldott kortes­­kedés volna s óhajtani kellene, sok legyen ilyen. Csak annyi a’ valóság, hogy némely alhivataloskodók kimaradtak, kik máskor hi­hetőleg ismét megválasztatnak, mint történt azokkal is nagyobbára, kik most megválasz­tanak.­ Nagyobb dolog ’s méltán igazítást Vár az , hogy a’ városi egész polgárság ké­pében választ ’s tesz mindent egy oly kis testület, melyet a’ polgárság soha nem vá­lasztott, ’a moly­o’ szerint igaz értelemben nem is képviselője a’ városnak, sőt gyakran ennek érdekével merőben ellenkező érdekei lehetnek. lílisS/fiai SW/al. Szilágy-Somlyó oct. 7-n *') Alig képzelhető, hogy a’ Készeknek, különösen Kraszna vármegyé­nek is A Magyarországhoz viszszakapcsoltat­á­­sabeli terve még mind­eddig szintén csak igen igen csam­magó lépéssel, vagy inkább rákforma sebességgel való haladás után vé­­géhez közeledjék; most egyszer elég annyi, h­ogy e’ tárgyban ma már jelen van egy e­­xecutio. He mi dolog­ koránt­sem a megyé­nek Magyarországhozi valóságos viszszakap­­csoltatására. —• mert ennek tökéletes végre­hajtása még hátra van , és váljon sikerül-e valaha, az még most is valóban kérdés alatt van, hanem inkább ezen executio, csak a­­zon 800 arany forint büntetés felvételére jött, melyet a’ magyarországi kir. tábla, ma­ga ítéletében irt okokból, K Kraszna várme­gyén felvehetőnek határozott; melynek vég­hez menetele után megeshetik, hogy a’ A Ma­gyarországhoz leendő viszszakapcsolásbeli terv is maga útján valamikor valaha telje­sedik. De meg kell vallani, hogy a’ további igyekezet alig képzelhető; mert ugyan­is Magyarországra nézve miképp lehet az, a mikor 1540-től fogva, minden nagy törekvés mellett is az 1­830-be­l­i törvényével szintén 200 évek múlva érkezett oda, hogy a’ már tudva lévő hadi események, viszontagságok, és zavaros hazai történetek mostohasága ál­tal magától egészen elszakasztatni és Er­­délyhez kapcsoltatni engedett Résznek visz­­szaszerzésére éppen a’ kitől függ az erdé­lyi kormány megkérése’s megengedése nélküli esetben kérdés alá jöhet,miképp lehessen olyan törvényt alkotni, melynek ereje a’ távolabb valókat s éppen más igazgató törvényszék alá tartozókat kötelezhessen; a’ honnan lát­ni való, hogy ezen törvény ereje az erdé­lyi kormány alattvalóit éppen nem kötelezi, ’s ugyanazért e’ megye, a’ mostani ország­gyűlésre Pozsonyba követeket nem is kül­dött. E’ törvényes dolgot tisztelt A Magyaror­­szág tekintetbe nem vévén, sem maga útján való orvoslását nem követvén, egyenesen a’ már tudva lévő elszakadás után a’ Részek­nek kirekesztésével a’ tö­d században hatá­rozott törvénynél fogva, e’ megyét büntető közkereset alá rendelte, melre lett kihiva­tása mellett, a’ magyarországi tábla előtt csak is tiszteletből jelent­ meg s adta ment­sége rendében annak okát, minden tisztelet megadása mellett is, hogy a’ új magyaror­szági kir. táblát illető furájának nem ismer­heti, kivált a’ tettleges viszszakapcsolás ki­­jánossága esetében; mindazáltal a’ tisztelt kir. tábla hozni tetszett ítéletében feltett o­­koknál fogva, ezen ’s több előadott ment­sége előtte semmit érvén, a’ közfelperes ál­tal megindított kereset szerint a’ megye 800 ezüst forint büntetésre ítéltetett. Mely íté­letnek végrehajtására, a’ megbízott itélőmes­­teri executor, az előrebocsátott hirtétel mel­lett éppen a’ mai napra tett végrehajtás ha­táridején ezen executiora a’ felperes fiscalis által személyesen vezettetve, a’megyeház ka­puja előtt megjelent, hol az ítéletet felol­vasván, szóval is tett előadása után e’ vég­re az executiót forma szerint elprobálta, melyre a’ megye részéről a’ rendes alispán a’ megye főügyészével együtt, többek is kik e’ végre a’ közgyűlés által kirendeltetve va­­lának, ezen kirendeltetésökröl költ levelü­ket előmutatván , a’ megye képében ellent­­állásukat nyilvánították ’s annak jeléül kard­jukat’emelek, melynél fogva az executornak ez úttal a’ 800 forint nélkül kellő viszsza­­térni. Mi türténend ezután e’ végrehajtás kérdése felett? azt legbizonyosabban a jö­vendő körülmények fogják megmutatni; de remélhető, hogy egy felsőbb hatalom, mely mind két ország felett egyiránt igazgat, be­lé fog szólni,’s a Partium felett most háborgó jelleget eloszlatva , a’ tiszta fényben ragyogó igazságot mindkét résznek kiszolgáltatja. Országt’gyű­lési síö­lés. Hét­száz huszadik országos ülés, Septem­ber 12-n a’ Uri és Iliinél. Olvastatott a’ ka­tonaélelmezés és szállásolás tárgyában át­küldött főrendi izenet, melyben tudatják a’ ALlkel, hogy az átküldött izenetet, a’ nél­kül , hogy annati lényegébe ez alkalommal bocsátkoznának, elfogadják; — úgy­szintén tu­datott a’ tikkel az is, hogy a harminczed­­riak országgyűlésen leendő meghatározása tárgyában készített izenetet és felirási javas­latot egész kiterjedésében a’ föRR elfogad­ták, ’s a’ felírás ő Felségéhez minél előbb felterjesztendő leszen. — Ezután a’ mai ke­rületi ülésben hitelesített két rendbeli ize­net s felirási javaslat vétetett­ fel; a’ turme­­zei sérelemre, úgy a’panslavismus és illyris­­mus tárgyában készült felirási javaslatra, Horvátország egyik követe, hoszas czáfoló előadással állott­ elő, de a’KK átalános több­sége a’ kerületi határozatot hagyta­ helybe. Kétszáz hu­szadik országos ülés, sept. 12-n a méltós.­földnél. Ezen ülésben felolvastattak ’s kéziratra útasittattak a’ job­bágyok által gyakorlott szabad sóárulás, az úrbéri czikkelyek némely szakaszainak mó­dosítása , ’s a jászkunkerületek elrendezése tárgyában készült főrendi válaszizenetek. —­­­Tanácskozás tárgya volt a’ k­atonaélelmezés és szállásolás körüli második rendi izenet, melyhez az e’ tábla jóváhagyása hozzájárult. Ezt követték a’ harminczadnak országgyűlé­si elrendezése iránti 2-d rendi izenet felet­ti tanácskozások, melyek eredménye hason­lóul a’ két tábla köztti tökéletes megegye­zés jön, mi szóval szentetett a KRnek. — Végre a’ szabad községek elrendezése körü­li 2-d rendi izenet tárgy­altatott s a’ főRR egy gróf és főispán indítványára, huzamos vitatkozás után előbbi nézeteiknél megma­radtak. A’ katonaélelmezés iránti válaszize­­net az ülés folytában megkészittetvén, a’ BRhez átküldetett, CCLXXXIV-d kerületi ülés, September 15-n. A’ szekeres házalók tiltá­sából eredt sérelem iránt a’ két tábla közt­ti egyesség megtörtént. A’ még fennforgó sérelmi pontokra nézve a’ BB sem kiván­­nak engedni a’ főtáblának. — Az országos pénztári számadások megvizsgálására küldött­ség választása határoztatott.— A kiszemelt indítványok között nevezetes­ volt a’világos örökösödési törvények módosítása. Egy kö­vet ezt az ősiségi munkálat tárgyalására kí­vánta halasztatni, mert úgy vélekedik, hogy a’ világos örökösödési törvények körül, a’ birtok biztosítása tekintetéből gyökeres in­tézkedés szükséges; a’ mire válaszoltatok, hogy az örökösödési törvénynek nem czélja a’ vagyonbiztosítás, hanem az osztálykori villongások elhárítása. Mig az ösiség áll, bir­­tokbiztosságról szó nem lehet; ellenben mi­nél bonyolultabbá tétetik általa az örököd­­és, annál szükségesebb jó, rövid utu eljá­rás osztály eseteire. ’S e’ nézetben a’ több­ség megyéi részéről több indítvány létetett, a’ feljebbvitel megengedése, a’ bíróság szá­ma ’s kineveztetése iránt. Nagy többség ha­tározd, hogy a’ küldöttségtől, a’ törvényszé­kig, városokon a’ tanácshoz feljebbvitel bir­tokon belől engedtessék; ’s a’ törvényszék a’ feljebbvitt ügyet első alkalommal vizsgál­­ja­ meg. Kétszázhuszonegyedik orszá­gos ülés, sep. 13-a a’ KK és RRnél. A’ *) Egy Kraszna megyei érdemes táblabiró úrtól beküldött ezen szózatot, az ott elpróbált tutivá lévő magyarhoni evecutio ügyében kiadni érde­kesnek láttuk. Szerk.

Next