Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-05-28 / 43. szám

Kolozs vári«.43.Kedd május 2*-n­ 1844. MULT ES J ERDÉLY­I HÍRLAP. I o* I ;g 2 Cî Z 1 C t­OS» Tisztelettel kérjük t. ez előfizetőin­ket , méltoztassanak a következő félévi előfizetést beküldeni, mely a’ cs U. postáknál is megtehető, te biztos alkalomtól is, leginkább a’ következő Antal napi kolozsvári sokadatomkor, szerkesztőségbe* beküldhető. A’ ?Ilillí CS .feleli ’s melléklapja CS Hüllői«! és a’ J­IaS'Mlf­­zyCnilHíba! ilt (hetenként négy ív) félévi díja 6-lia ' TlC. ezüstben AIdH C*S JCIOll ’s n­elléklapja Holl CS HÜIftLd csak magára (hetenként három ív) helyben félévre 5­ rft rf . postán 5 rft. kr ezüstben.— Klagbar Oyernaehbn­ ív csak magára helyben 1 flr. 40 k­l postán rft ezüst . Szer­­. ERDELY ES MAGYARORSZAG. Halálozás Huber Ferencz, a’ kolozsvári kir. lyceumban a’ törvény tanítói kar rendes tagja, a’ politikai tudományok kir. oktatója , a’ szép észszel, ritka itélőte­­hetséggel, szélesen kiterjedett tudományos ismeretekkel, ép egyenes jellemmel biró derék férfi, ki közhasznú munkássá át és foly­tonos szorgalmát egyedül hivatalának szen­telte, ’s érdemeivel közbecsü­lést nyert, él­te 58-d. szolgálatja 27-d. évében a’ r. katho­­lika szentegyház végszentségeivel felkészülve, f. május 26-k reggeli 8 órakor meghalt. Bé­ke hamvainak j­ár . KIlICVCZ esek. O csáse. és apóst. kir. Felsége idei april. 27-ki határozatánál fogva az erdélyi sóaknák igazgatója helyét ,,igazgató bányász tanácsos“ czimmel Z­e­­hentmayer Károly nagyági bánya-ad­­mistratornak adni — továbbá Pásthory Józsefet a’ fiume-i kormány mellett fogal­­mazói gyakornokot, ugyanoda tiszteletbeli coocipistává kinevezni kl­sen méltóztatott. Adakozás és felszólítás, a’ kolozsvári kisdedóvóról közelebbi számunk­ban tett tudósítás által buzdítva, az ügynek egy nemes indulatu barátja — ki valóban szép áldozatot tett, mert kevésből sokat a­­dott, szerkesztőséghez 10,tiz rftot ezüstben küldött, azon nyilatkozattal, hogy ez ösz­­veg fordittassék azon épületnek , hol most a’ kisdedóvó intézet ideiglenesen szállásol, megvásárlására, ’s igy légyen az, alapja és első kezdete nagylelkű gazdagabb ember­barátok remélhető jótékonyságából ezen id­­ves czélra öszvegyülendő tőkének, — kér­vén annak mélt. gr. N­em­es Anna b. Hu­szár Károlyné m­aga mint az intézet nagylelkű pártfogója kezébe küldését, szük­séges használatul. E’ lap szerkesztője a’szép példát követni kívánván, maga részéről az itt dicséretes és igen szükséges czél előmoz­dítására az említett adakozáshoz hasonlólag 10,tiz rftot ezüstben csatolt és az együtt 20, húsz rétot tevő öszveget a’ tisztelt mélt. bárónénak elküldötte. Légyen szabad e’ lap nagyérdemű, ’s a’ szent ügy iránt meleg részvéttel viseltető olvasóit tisztelettel felszó­­litni, méltóztassanak az említett épületnek az oly szép sikerrel biztató kisdedóvó inté­zet számára megvásárolhatása végett adakoz­ni , s igy azon intézetnek állandósítását és jótékony ’s mind több több áldást terjesztő munkássága előmozdítását eszközölni. Ki e’ részbeni kegyes ajándékát szerkesztőséghez küldené­ bé, azt legottan az illő helyre jut­tatni , és e lapban is közönségessé tenni , kedves, vajha gyakran ismételhető — köte­lességünknek fogjuk ismerni. Szerit. kolozsvari újságok. Nagy me­részségre vetemedünk, — midőn hoszszas hall­gatásunk után, újra a’kolozsvári nemes rend­őrség érdemeit bocsátjuk a’ hír szárnyára; tudván azonban a’ deák közmondást. ..au­­daccii fortuna juvat“ — a’ voltmérő lépésre csak elhatároztuk magunkat. De azt kérdik érdemes olvasóink, micsoda merészséget em­legetünk, midőn a’ közelebbi télen városun­­kon előfordult és hoszszas ideig szabadon űzött sok rablás, lopás, ház felverés ’s más erőszakosság a’ új rendőri hivatal fogyhatat­lan tü­zedelmét, csendes és szelíd természe­tét, oly világosan mutatta, mi szerint bajos gondolni, hogy a’ gonosztévök iránt is, hi­hetőleg ter­mészeti jóságánál fogva, a­nnyira engedékeny és hoseszótüró hivatal k­isebb dologért haragra vagy baszszus indul­v­r­a tud­na lobbanni, oknélküli felhevülés követke­zéséül maga kedves kényelméből kilépjen, s az ily meleg napokon kétszeresen édes délutáni álmot csak egyszer is elhagyja. Ez mind helyes és igaz lehet, de — legyen sza­bad m­ig a’ dologra térnénk, egy történetecs­­két bocsátni­ előre. A’ 18*dik század elején folyt északi nagy háborúban, jelesen 1700-b­an Károly Svéczia királya ’s akkor Euro­pa rettentője, Németországon táborozván, mi­dőn Sziléziában volt, az ottani protestánsok előtte némely vallásos sérelmeiket panaszol­ták, ’s azoknak orvoslását kérték. A’ svéczi­­ai király ez ügyben német császár I József­nek irt, ’s követje által sürgette a’ sziléziai protestánsok kérésének eleget tenni. Az i­­gazságos és ritka nagylelkű császár enge­dett a’ király közbenjárásának, ’s az emlí­­tett protestánsok sérelmeit megszüntette.­­• Megértvén ezt akkori pápa XI-dik Kelemen, Bécsben lévő nunciusa által azon engedé­kenység ellen némi elöterjesztéseket tett, mire a’ császár azt válaszolta: ,,Ha ő Szent­sége oly közel légyen a’ svédziai királyhoz mint én, könnyen megeshetik, hogy tán lu­theránussá is lett Tolna.“ —­ Azt kérdik ér­demes olvasóink — mi a’ hoszszu beszéd rö­vid értelme? Mindjárt megmondjuk. Ha kö­zel lennének a' kolozsvári­as rendőri hiva­talhoz, 's annak haragját és sokat nyomó súlyát éreznék, mint e’ lap szerkesztőségé­vel történt, mely elég merész volt néha iga­zat írni, ’s a’ nyilvánosság ez időszakában némely viszszaéléseket megróni, h úgy alkal­masint félni megtanulnának 's tanúságot ven­nének , hogy nem jó hetvenkedni. (E’ szót az „Erdélyi Híradó“ egyik tudós fordí­tójától tanultuk.) Csudálatos, hogy a’ gonosz sajtó és éjjeli világítás, a’ minek tulajdoni­­tá egy rendőrigazgató ur a’ városában elha­rapózott sok lopást és rablást — némely em­bereknek nem tetszenek.—­Miért, és hogy történt a n­ rendőrség felboszszankodása, s milyen alakban törtéln ? erről még most nem szólunk, mivel a’ dolog hivatalos tár­gyalás alatt áll; — nem is biztosítjuk olva­sóinkat hogy ezután is azt megírjuk, csak annyit mondunk, ha a körülmények enged­­ni fogják s jónak itélendjük, akkor az em­lített rendőri furcsa tényt,’s Da­modes kard­jaként fenyegető szerencsétlen állásunkat a hír trombitájára adni el nem mulatjuk. Ad­dig is el nem hallgathatjuk, hogy­ a’ tett. ta­nács igazságos védelmében bizva, ’s azért há­lánkat is nyilvánítva, nem kicsi szerencse ránk nézve, miszerint a’ kolozsvári nemes rendőrségnél e’ városon felsőbb hatalom s van, hogy átaljában az kisebb hatással Li mint a’ keletindiai fökormányzó, az ellenke­ző esetben, tan e’ hírlap ’s szerkesztősége minden tagjai is az indiai özvegyek sorsára jutnának .... Emlékezhetnek t.­ez. olva­sóink, hogy a’ tisztelt és rendőrség mult prilis elején kibocsátott és e’ lap 50-d szá­mában közlött hivatalos jelentésében a’ vá­ros bátorságát és nyugodalmát akarván biz­­tositni ’s az egyformaság szent elvéből in­­dulván­ ki , még a’ kiváltságos kutyákat sem kimélé, ’s az egész eb-nem ellen átalános kiirtási hadat i­.ent. ha t. i. felkosarazva nem lennének, mely ove­zer csináltatása minden kutyatulajdonosnak kötelességévé tétetett.­­— Ennek következéséül megkezdetett és folyt az egész városon a’ kutya leüttetés, ’s oly nagy vala a’ új rendőrség buzgalmie«, hogy­ az érdeklett kihirdetés, mely éppen a’ hus­­vétot megelőző nagy héten történt, e’ szent napokon is , valóban nem kis botránkozás­­ra, teljesedésbe vétetett. A’ mellett még idő sem volt engedve, hogy­ azon rendszabály a' lakosok tudására juthasson , ’s igy történt egy német csizmadiának — vulgo Schuster — valóban tetemes és sajnos kora. Az említett csizmadia egy­ szép vizslát nevelt, azt jól ki­­tanitotta és egy uraságnak 40 ezüst iston elalkudta. Éppen az első napon, melyen a' ki­váltságos kutya hirdetés meg­jelent,miről a' sze­gény ember egyátaljában semmit­ sem­ hallott, magával vitte, az irt okból természetesen kosaratlan vizsláját, midőn a’ piaczon a’ ba­­hólegény azt egyszerre leütötte, kinek ér­zését ez igazságtalan tény után, ily méltatlanul szenvedett kárának látására könnyen kép­zelhetni. Azt kérdi tán valaki r.­ez. olvasó­inktól, kinek kellett volna azon szegény em­ber kárát törvény és igazság szerint megfizetni? Arról hallgatunk, mert ugye is nem jó min­dent kifecsegni. — Más kedvetlen, de köz­ben közben furcsa jelenetek is történtek e­ kutyahad miatt, mely néha csendzavarást sőt nem egy verekedést is szült, midőn valóban a’ kutyák leüttetését, az utszák vérrel bé­­mázolását rendőrséggel megegyezőnek nem lehet tartani, ’s tán czélszerű­bb mód lett vol­na a’ kosaratlan kutyákat elfogatni, ’s gaz­dáiknak váltságdíj mellett adni­ ki. A’ mon­dott események köztt, a’ következő említést érdemel. A’ piaczon egy udvarban a’ bakó legény a’ számtartónak egy szép kis kutyá­jét, nem az utszán, de a’ kapu köztt, hová bemenni szabad nem­ lett volna, leütöt­te , ’s a’ több kutyával együtt azt a’ há­tára felpakolva, elvitte. Az értelmes szám­tartó érezvén a’ méltatlanságot, valami sv­­n alatt , jelesen pálinkát igéréssel a’ ba­kólegényt az udvarba becsalta , ’s ott a’ a’rendőrség azon hív cselédjét pakolni kez­dő, midőn a’ csata közepette, a’ leütött ki. .kutya, mely csak elszédült volt, a’ perle­kedő felek nem Kicsi bámulására az udvarba bészalada. E’ versengés mint tudjuk, békés­ség utján eligazittatott , de szegény kis

Next