Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-11-08 / 90. szám

Kolozsvárt*« 9».Feutellnov.§i n 1§4#­ MULT ES J ERDÉLYI HÍRLAP. Figyelmeztetés. Octob. l-töl kezdve íj I*rt- 410 kr­il ezüstben fertály-évi előfizetést elfogadunk. keis/.er kedden és pénteken. Tinit és Jelen 's melléklapja a' Hun és láülf’III*l és a' TI A ttben ,­­ Tiuit és Jelen s melléklapja Ilon és k­ülfül«­ csak magára­­hetenként ha ezüstben. Hagyar Gyerm­ekbarát csak magára helyben 1-egy r­­t. 40 kr. postán 2-két rfz­ezülstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni; különben a' pen/, bi/.tos alkalomtal is beküldhető. — Midennémü hirdetések közrebocsátásáért a’felvétel '» [•tól a’ lokig 20 kr. ad.on túl minden sor 3-ha rom krajczar ezüstben, második és harmadik kiad­ásért az első díjnak fele Megjelenik e' históriai és politikai erdélyi hírlap minden heten kétszer a gyár Gyermekbarát (hetenként négy iv) félévi dija G-leit rlt. ezüst rom iv) helyben félévre S­üt rft. postán 5 rft. 12 Az egyszeri kiadás dija az l só nyomtatott sort kell fizetni. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Giyászhir. Kisfaludy Sándor, a’ magyar Petrarcha, a’hasonlithatatlan ked­ves költő—­nincs többé. Élte 73-dik évében, Sümegben idei October 28*a csendesen ki­múlt. Béke porainak! Mentség, védelem ’s meg­ valami. (Folytatás és végzet.) F) ÍN­y i 11 válasz esperes nagytisztelet­ü Ko­vács Ferencz úrhoz.— „Nagytiszteletü esperes úr! Hozzám October 8-ról irt becses levelét sajnos érzéssel tiszteltem — annak mellékletéért. Hogy azon iromány a’ nagy­­tiszteletü esperes úr elnöklete alatt készült ,s egy tőlem nagyra­­ becsült ’s minden jók becsülését bíró régi barátom, a’ kémeri pap aláírása alatt jött­ bé, ezen kettős környülál­­lás sajnos érzésemet nem kicsi részben ne­velé. —■ Illő tisztelettel vagyok, a’ nagytisz­­teletü esperes úr alázatos szolgája Szilágyi Ferencz. G) Nyílt válasz a’szilágyi egyház­­kerület tiszt, részletes zsinatához. Tisztdö részletes zsinat! A’ tisztdö részletes zsi­nat által, valamint az „Erdélyi Híradóban“ úgy lapomban is kiadás végett béküldött,és a’ t. Ve­restói Cs. Sándor úr közlése ellen intézett jegy­­zőkönyvi kivonatot, kivánság szerint kiadtam, sajnálván, hogy a’ mint látszik, a’ tisztde részletes zsinat kedvetlenségét azon czikk­­nek lapomba felvételével és közrebocsátásá­val magamra vontam. Valamint hiszem azt, hogy a’ tisztdő részletes zsinatnak becsüle­tére válik, hogy érdemes fögondnoka kép­zelt sérelmének orvoslására segéd­­ kezeket nyújtott, úgy óhajtottam volna, hogy a’ tisz­telendő részletes zsinat apológiája ’s a’ hi­bát merőben a’ tiszt. Verestói Cs. Sándor úr nyakába vető nyilatkozata maga iránti e­­gyik főbb kötelességének teljesítésével, dí­szes állásából és helyzetéből folyó Ön­ mél­tósága érzetének szem előtt tartásáva­l történ­­jen és annak egész hangja férfias mentséget, ne humillima deprecatiot tanúsítson, mert nem tagadom azon meggyőződésemet, hogy az evangyeliomi igazság hirdetésére hivott protestáns papsághoz az illik, ’s valamint a’ törvények iránti engedelmesség , elöljárók tiszteletben és becsületben tartása teendői és kötelességei sorába tartozik , éppen úgy a­ maga jogairól elnem felejtkezés is. Hibá­­zott-e és mennyiben, tiszt.Verestói úr? Ítél­­je­ meg az olvasó közönség az előtte álló a­­datokól és oklevelekből, kivált miután tiszt. Verestói úr is maga mentségét ’s végszavát mi alább következik, békü­ldötte, ’s továbbá hírlapomban kiadott közlése méltán hordoz­za-e s­ tisztelendő részletes zsinattól arra kegyesen rásütött ildomatlanság (impruden­tia) nevezetét, az errőli ítélet is nem enge­­met illet, de mivel igen természetesen az imprudentia vádja nem csak a­ czikk bekül­­dőjére, hanem az azt kibocsátó szerkesztő­re is háromsík, a’ tisztde részletes zsinat en­gedelmével kimondom, hogy én részemről— egyébiránt de gustibus non est disputan­dum — örömestebb vagyok imprudens, mint servilis. Illő tisztelettel, a’ tisztdó részletes zsinat alázatos szolgája Szilágyi Ferencz. H) Tiszt. Verestói Cs. Sándor úr nyi­latkozata.*) A’ „Erdélyi Híradó“ egyik közelebbi számában némi meglepetéssel ol­vastam a’ szilágyi evang. ref. egy­házkerület idei közgyűléséről saját nevem alatt a’„Mult és Jelen“ idei 56 és 57-d számában kijött tudósításra tett nyilatkozatát, ugyan a’ szi­lágyi evang. ref. egyházkerület részletes gyű­lésének, kémeri ev. ref. pap ’s h. aljegyző tiszt. Veress György úr neve aláírásával. Több oldalú feleletet igényelne e’ nyilatko­zat , de mivel törvényszék ’s csak ugyan e­­lőljáróim nevökben jött az ki , illő szerény­séggel, de a’ meztelen igazság mérlegében teszem ezen feleletemet csak előleges bírá­latul a’ t. ez. közönség ek­be­n ugyan is a) A’ „Mult és Jelen“ szerkesztősége már nyilat­kozott ezen tárgyban ’s értesité a’ t. ez kö­zönséget az iránt, hogy érdeklelt papi köz­gyűlési tudósításomba idegen kezek által tud­tam ’s akaratomon kívül, olyan sorok csúsz­­tak­ bé, melyek a’szilágyi evang. ref. egyház­kerület fögondnokát némi megbántásssal il­lették. Engem magamat is meglepett e zagy­valék irt tudósításomban, ’s mint a „M­­ult és Jelen“ szerkesztősége is igazolja, rögtön küldöttem a’ tisztelt szerkesztő úrhoz egy óvást a’ sértő kifejezések ellen , úgy másfe­lől minthogy azok csakugyan az én nevem alatt jöttek­ ki, azok iránt a’ mélt. főgond­­nok urat magam is ezennel innepélyesen megkövetem azon nyilatkozattal, hogy azon tudósításban, mi a’ dolog történeti oldalát il­leti, nem leszen tán az azon gyűlésben je­len volt atyafiak közzül senki is, ki azt ne igazolná, mint a’ mint számos pap társaim hozzám küldött levelei is bizonyítják. Ennyi legyen elég a’ dologhoz érdemlegesen szól­va , a’ mi pedig — b) A’ t. partialis szék­nek t. h. aljegyzője által tett azon nyilatko­zatát illeti, hogy az érdeklett tudósítást ma­gáénak nem ismeri ’s annak kiadására en­gem meg nem bízott, ezennel nyilatkozom magára is, hogy az tökéletesen úgy van, én nem is írtam azt soha is, tudósításom csak egy rendéből sem lehet azt kiolvasni, hogy a’ t.partialis-szék bízott volna valaha ilyesmit rám, ’s hogy is ismerhetné a’t. partialis-szék a’közgyű­­lésen történteket magáénak, és ezekben hitem szerint kiegyenlítve, sőt bevégezve látom ezt az ügyet, nem hagyhatván rövid azáltal érin­tetlen azt a’ szép czímzetet, mivel c) A’ t. h. aljegyző úr illetni szíveskedett a’ t. par­tialis­ szék, tehát törvényszék neve alatt. Mi­kor a’ biró érzékeny hangon olvassa az el­*) Tiszt. Verestói úr m. oct. 28-tól béküldvén e’ mentó nyilatkozatát szerkesztőséghez, azt mint utolsó oklevelet ez ügyben kiadjuk, ’»ismételve az ítéletet a’ l. ez. közönségre bizsuk. Szerk. tévelyedett fejére a’ szigorú törvényt, jól e­­sik, sőt mintegy vigasztalódik a’ szegény bű­nös, hogy a’ biró nem saját boszszuját ol­vassa a’ törvény hótt betűiből , nekem e’ vi­gasztalás nem jutott a’ tisztelt h­­ajegyző úr soraiból. Istenem­­be érzéketlenül tapo­­dunk­ el sokszor egy férget, ’s nem eszmé­lünk a’ nagy czélról, mire az égi akarat a’ férget is elöhivá. Robespierre sok ezereket konczoltata, ’s Napoleon egy milliónál töb­bet áldoza polgártársai közzül nagyravágyá­­sának, ’s a Ruyter hajója tömve vala elkinzot­­takkal. Kicsiny személyemet le lehet tipor­ni , de nem a’ nagy közügyet, minek jöven­dője igazolni fogja, ha lettem imprudentia­ é? Hagyjuk felettünk őrködni magát az idő lel­két, ki részrehajlatlanul áll életünk felett ’s tetteinkről kimondja maga, a’mi azokban hí­rünket, nevünket, becsületünket sajtoló im­­prudentia, és ez sokkal tisztább ’s igazabb sokszor ’s csaknem mindenkor az emberi hiú szív erőlködéseinél. — Én, t. ez. olvasó közönség! az érdeklett papi közgyülésrőli tudósításomat, mint irám, sértő szándék és sorok nélkül, a’ papi közgyűlésen tehát, nem a’ partialis­ széken, egyházi ülnök t. Kovács István úrnak, ezen jól feljegyzett indítván­yá­ra : ,,jó lenne e’ gyűlés eredményét a’ kö­zönséggel tudatni, és minthogy t. Verestói Cs. Sándor szokott írni, megkérni e’ czélra ’s a’t.“ és Iön az inditvány elfogadva’s ennu­­erálva megbízatásom. Függeszszék bár elle­neim fejem felibe Damokles kardját , de ez még is igy volt, és ezt több paptársai­­ fog­ják igazolni. De tudja­ meg a’ t. ez. közön­ség azt is, hogy ez indítvány, bár a’ gyűlés színén történt is, bár közakarat tette, abból az enunciatiot is — ez a’ jegyzőkönyvből még is kimaradt — „Hinc­illae lacrymae.“—• Verestói Cs. Sándor, Ittin­yad megye kögyű­lé­se. El­öl­ege­sen. B’ ns megyének octob. 28, 20 és 30-dik napjain Déván tartott köz­gyűlésében a’ tisztujitási kérdés elő nem for­dult, de a’ táblabirák az első napi ülés vé­gén elbúcsúzván főispán ömaga megígérte, hogy három hónap múlva tisztujitási közgyű­lésre a’ RK és RR-t öszvehivándja, ’s igy az itt ideig az eddigi táblabirák meghagyat­tak.—­Jövő számunkban bővebben. Borazasztó gyilkosság. Ma­rosvásárhely octob. 20-n vasárnap estve egy tisztességes kisebb rendű vendéglőben néhány mészáros mester és legény becsüle­tesen borozott , többek köztt Tollas József nevű mészáros, igen jámbor, szelid, ember­séges ember,’s ennek sógora, vagy meghalt nejének testvére Rozsnyai István mészáros legény, zabolátlan ifjú. Tollas József 9 és 10 óra között haza indulván, Rozsnyai Ist­ván el­be megy más úton Cziriák nevű sza­­badságos katona mészáros legénynyel, elá­zott részeges hitvány emberrel , a a’ piacz közepén éppen a tanácsház melltt irtóza­tosan megverik. Oszyefutss lesz ’9 a’ keivé»

Next