Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-11-21 / 93. szám

sen­ véghe/. - - Mivel a* rendőrségről szó­­l.-'i­l' , egy annak körébe tartozó tényt kívá­nunk köztudatra juttatni. E’ ('/cikk írója a napokban délben sétálván , két szép, a* mel­lett szem­bel tinó c­ilraöltüzelü nőszem­élyt lá­tott középujszában, kik, hogy idegenek vol­tak, lehetett gyanítani. Történetesen találkoz­ván egy a’ „kolozsvári titkokba“ alkalm­asinl béavatott egyénnel, tőle kérdezte, kik legye­nek azon személyek? A’ felelet az volt, hogy­­egy bizonyos keresetet űző aszszony,—­­mi­­lyenek azonban városunkban többen is létez­nek, a­ nélkül hogy a’ ,,Kolozsvári naptárban a’ kereset­e’ gyönyörű neme a’ ezéből nem alkotó muiparosok közzé béiglalva lenne) a­­yon két noszemélyt ide közelebbről Pestről hozta, hol őket­­100 ezüst illőn vásárolta­tó e­l.A Közlő a* tényt egyszerűen adja­ elő; micsoda következést kelljen abból hozni? az érdemes olvasókra bízta.­­ Ill­ iCsitii§. Az er­délyi gazdasági egyesület által Nagyenye­­d­e ii October l0-én tartatni rendelt szarvas­­marha kiállítás és jutalnazás, dig­ osztó vá­lasztmányi elnök ill. I­. Kemény István jelentése szerint megesvén, annak eredménye a’ következő: A’ kirendelt bizottmány, a’ ver­senyezik marhákat szorosan megvizsgálván, szózatok többségével az első 30 pengő irt jutalomra egei hegyi Nyírra Sándornak 1 éves triója, a' második 30 pengő írtra fu­­gadi Nagy Pálnak 2 éves bikája, és a' harmadik 20 pengő írtra solymosi Nagy Pálnak 2 éves linója, határoz­attak érde­meseknek. A’ bizottmány ezen határozata a’ nemes megye udvarán öszvegyült számos nép elült kimondatván, a’ jutalmazandóknak ille­tő difjok átadatott ,­­s az ilyen módon meg­különböztetett marhák félkoszorúzva , zeneki­­séret melleit az éppen folyamatban lévő ha­­rom­vásárban innepélyesen meghordoztatlak. —­ Biztos remény táplálja a’ gazdasági egye­sületet, miszerint ezen versenyzésnek üdvös következményei jövendőre nézve az áldozatot és fáradalmakat dúsan jutalmazandják. — A' gazdasági választmány meghagyása következ­tében közli ifj. Csiszár Sámuel m. k. Egyleti jegyző. C­iffolat, az Erdél­y­i H­i­r­a­d­ó 80-k számába­n k­i­ad­o­t s­z­á­m­o­s­u­j­v­á­r­i czikkre. (Végzet). Levelező úr találga­­tólag feszegeti annak okát is, hogy a’ nagymélt­óságu gróf,’s királyi fökormányzó úr ezen polgári ünnepünk végrehajtását ’miért bizta várnagy Rácz Péter úrra? mert nem tudja levelező úr, hogy orvostudor Gajzá­­gó Lukács úr az országos fényi­tő intézet­nek rendszerinti orvosa lévén, ezen orszá­gos hivatala sokkal méltóságosabb az ő városi physicatusságánál, és talán mert azt sem tudja levelező úr meggondolni, hogy mi­dőn a’ tisztelt orvos úrnak az országos fe- Tivitaintézetben meg van a’ maga elöljárói tiszte, akkor ő exelja e’ kötelességet nem bíz­hatta a’ szamosujvári nótáriusra. Okos, fon­tos és díszes dolgot, nem szokás a’ farkánál, hanem a­ fejénél kezdeni. Ezt értse meg domine notarie! — Várnagy Rácz Pé­ter úr, Horatius e’ szavai felett: ,,Fortes creantur fortibus et boni­s“ ’s a’t. egy értelmes, szorgalmatos olvasásra, és az olvasot­taknak helyes alkalmaztatására mutató históriai igaz adatokkal támogatott szép beszédet mondott gyülekezetünk előtt, melynek rendében alkal­masint mindent előadott a’ mi az örmény nemzet általános és részletes, de méltó ■tnagasztalására szolgálhatott; azért nagyon is megbélyegeztette magát levelező úr h á l á­­d­a tl a­n­s­á­gá­v­a­l abban, hogy méltán meg­­érdemlett dicséret jutalma fejében e’ tudósi­­tásában azt me­részi­­ becsmeröleg hirtelenü­l előadni, mintha várnagy Rácz Péter úr azon hitét nyilvánította volna: „hogy azok, kik nevezetes eldödöket nem id­é­z­h­e­t­i­­e­k­­ f­e­l családjaik bio­graph­iájá­ból, valódi nagyságra nem juthat­nának:“ E' valótalan ebiadás­ és merőben hivségtelen rá­fogásért nehéz megrovásra mél­tó a' levelező úr; mert a’ várnagy úr nem csak hogy ilyesmit nem mondott, sőt inkább ennek ellenkezőjét több élő példákkal is be­bizonyította, és értelmesen fel­­ejtette azt, hogy a szíik körűlmén­yek közzé jutott emberek gyermekei ha jó szivet, nagyra termett lelket örököltek őseiknek akár hányadikától, száza­dok múlva is szorgalmatos munkásság által valóságos nagy emberekké képezhetik­ ki ma­gokat. — A' Phaedrus szamarát a’ m­u­s­­ i­­d­ö­k b­e­n él­t olyan emberekre alkalmaztat­ta a’ várnagy úr igen helyesen, kik ön lelte­ikkel bébi­nnyitották, hogy nemes szíves és erős lelket őseiktől nem öröklöttek, a'jelen­korról semmi szó nem volt , pedig a’ mint veszem észre, most is lelez a’ Phaedrus szamara!! — Továbbá levelező úr még csak maga magának sem­ tud következetes lenni ; mert egyfelől azt nyilvánítja, hogy a' tárgyalt polgári ünnepély nagyszerű lett volna; meg is másfelől holmi csak képzelt, de nem létezett sulányokat trombilál­ ki leln­ie. Hol van ebben a’ következetesség? Leír­ja a' barátságos lakomát azon hozzátétellel, hogy azt ,,l­esz lesen kedélyes társal­gás fű­szerező,“ de azon felesleges észre­vételt teszi felőle, hogy azt másokkal együtt nélkülözhette vo­l­n­a. Tudni való do­log, hogy mivel az egész gyülekezet tűrhető sorsú emberekből állott, azért egyikünk sem jelentünk volt meg az eszem-iszomért, hanem csupán a­ társalgás kelleméért ; következőleg e­ helytelen észrevétel annyival inkább nélkü­lözhető volt, hogy éppen társaságunk egyik tagjától, ilyesmit hallatni, valóságos sze­rénytelenség. Hát még azon hijábanva­­ló megjegyzés: „hogy ezen lakoma vaj­mi jó lesz v­a­l­a a' raboknak alkal­mazva:“ nem világosan azt tanusitja-é bé, hogy a’ levelező úrnak kevés jártassága van a’ törvényes büntető igazgatás tudományában, — hisz azt magok a’ szamosujvári rabok is igen jól tudják, hogy az bélelésén reájok sza­bott fogsági büntetés egyszersmind testi sa­nyargatást is foglalván magában, semmit sem szabad enniük vagy inniok sem többet sem jobbat annál, a’ mit az igazgatóság rendelt számukra; különben némelyike a' casino­­b­o s h o r d a I n­a magának fényese­­bédet. — Végre, levelező úr nem hagyha­tó szó nélkül a’ várnagy úrnak őszinte jó in­dulatból tett pohárköszöntését; de ezt is hir­­telenil adá­ elő, midőn azt állitá, hogy annak indoka igy hangzott volna: „azt én tudom s az urak is g­o­n­d­o­l h­a­t­j­á­k.“ Bajos dolog egy olyan tiszta szól felcsereim, me­lyet százan is hallottunk! — És hogy immár magam is pletykába elegyedjek (mert azt is éppen a­ levelező úrnak mostan tárgyalt tu­dósításából módom volt megtanulni én is megemlítem egy különös pohárköszöntés elő­szavait, melyeket e’ lakomában hallottam; de nem, azt senkinek sem ajánlom , mert való­ságos boldogtalanság, ámbár rémite feszes­nek látszott lenni, mert igy hangzott: „ura­im! az érde­m n­e­m pénz, a’ pénz ne­m érde­m, az érde­m p­é­n­z se­m nem é­r­­dem sem nem pénz.“ váram e’ nagysze­rű előrebocsátásból valyon mit következtet a’ szónok, de boszankodással értettem­ meg, hogy egy nagy mit sem! mert végül az sült­ki belőle, hogy a' pénzt rész czélra is lehet használni. — Röviden csak azt akarom mon­dani , hogy mióta hazánkban a’ tudományo­kat a’ szófüzérből kezdették tanulni, úgy meg­szaporodtak a* ludákosok és a’ tudatlanság­gal úgy öszvepárosodott a szerénytelenség is, hogy ezeket nem lehet egymástól elválasz­tani. — Minden ember tudós iró akar lenni, s ha esze látogatásának más módját ki nem találhatja, a­ hírlapok szerkesztőségével levelezésbe ereszkedik, még pedig nem híjá­ban, mert ezen az úton legkönnyebben elhi­tetheti a’ világgal azt, hogy ő is valósá­gos t­ e­l e s k e i nota­r­i­u­s. /.. iTI­ tK.«irk­oni megyei kö/h­ Mil­. Komárom megye nov. 3-a első alis­pán­ elnöklet alatt tartott évnegyedes közgyű­lésében, több rendbeli kir. leiratok és felsőbb intézvények között, felolvastatotti a’ kir. hely­tartótanácsnak azon rendelvénye is, melyben a' megye a' fenyegető közszűség elhárítása iránt intézkedni felszólít­tatik, de a* minek tár­gyalása, az idei termények öszveirását ma­gokban foglaló szolgálat és jelentések elővéte­le idejére halasztatott.— Ezután Pestnek a' honti utóbbi eseményekre vonatkozó körleve­le olvastatván, mint ennek alapja a’ honti le­vél is felolvastatott, melyre nézve ellenveté­sül a’ formalitásbeli hirányok noha itt is elö­­gördiltettek,— mindazonáltal a' RR hitelt adván annak, hogy a' honti főispánt* helytar­tó a’ gyűlési , az általa kitűzött határnapról minden okszerfi akadály közbejötte nélkül ha­lasztotta volna el; egy felírásban ő Felségét, Hont megye zavaros helyzetének megvizsgál­­tatására és on­osultatásai­t megkeresni, 's egy­­szermind e­ felir ásnak alapul szolgálandó ag­godalmukat jegyzőkönyvileg is kimondatni bă­tăi­ózták. Somogy megye nov. 2-n tartott évne­gyedig közgyűlése jobb tárgyai voltak. A' kir. helytartó tanács azon intézvénye, mely­ben figyelmezteti a’ RRel , miképp a' jelen mostoha és nyomasztó élelmi szükséget sze­­mek előtt hordozván, ez évi élelmi termeszt­­mény őket öszvens ássák,és módokról gondoskod­janak a’néta’án r­ekövetkezö éhség miséj.peni elhárítására. E’ felett komoly vitatkozások tör­ténvén, a* BR. elismerék ugyan, hogy e' me­gyében is a* gabonatermés a'szokottnál sok­kal szi­kér­b, az éhenhalástól azonban még­sem félnek­—egyébirártt küldöttség nevezte­ti­tt­ ki, mely a’ kői íilményeket megvizsgálja, ’s munkálata eredményéről jelentést tegyen.— Továbbá, ugyani­sak a' kir. helytartó tanács­nak azon intézvénye, melyben a’ népnevelést jól b lábra kívánván állítani, meghagyja, hogy az iskolák felett rovatos öszveirások tétesse­­nek , és a’ nevelést hátráló akadályok elhá­­rittassanak ’s e’ czélra a' tanodai főigazgatók­­nak a’ RB. segédkezeket nyújtsanak, vétetett tárgyalásba, ’s el- vagy nem fogadása felett hoszszas és élénk vita folyt. Pozsega megye is tisztújító közgyűlé­sét odtob. 29-n tartá­ meg. Alispánok lettek : Ja­nk­ovi­ch Gyula és Choka János; fő­jegyző : B­u­n­y­i­k József; aljegyzők: K­r­a­l­j­e­­vich Frigyes és Pósa Elek; főszolgal­óiák : P­e­i­c­h­i­c­h Ignácz, K­r­al­j­e­v­i­chh Ta­más­­sal. Horváth-­­­ó­tors­z­á­g, D­a­l­m­á­­z­i­a o­r­s­z­á­g­ v­agy tarto­m­á­n­y­i­­ g­y­ű­­l­é­s­e. (.Folytatás.) 9) Az előbb kijelölt helyen ’s meghatározott időben megjelenendők köte­lesek , megbízó-leveleiket— de nem utasítá­saikat, melyekre vonatkozólag mindenki egye­dül csak megbízóinak tartozik számot adni — az elnöknek átnyújtani, melyek elömutatása ’s a’ IUL kölcsönös tisztelkedéseik után , kik mint eddig, a’ mágnásokkal egy asztalnál is­­lendnek, a’ tartományi gyűlések tartására ki­jelelt teremben öszvejöjjenek , ’s a’ küldött­ség által előterjesztett rend szerint , helyüket elfoglalják. A’ teremben, a' kűldöttségi javas­latok szerint, az öszvefü­ggő asztalok egy kis köz által elválasztott két hoszszu sort képez­­nek, melyek fenn egy harmadik asztal által öszveköttetvék, utóbbi közepén a' bán, mint elnök, jobbján a’ zágrábi püspök, balrélul a’ karloviczi metropolita foglalandnak helyet. — Ez alkalommal a’ zágrábi püspök következő beszédet mondott: „Ezen uj helyrendre vo­natkozólag kétféle megjegyzést kell tennem , mit ugyan nem szívesen teszek, mert sokak­ban türelmetlenség! ’s dicsvágyi szemrehá­nyást gerjeszthetek magam ellen, melyek mindketteje szívem előtt bizonyára ismeret­

Next