Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-11-21 / 93. szám
sen véghe/. - - Mivel a* rendőrségről szól.-'il' , egy annak körébe tartozó tényt kívánunk köztudatra juttatni. E’ ('/cikk írója a napokban délben sétálván , két szép, a* mellett szembel tinó cilraöltüzelü nőszemélyt látott középujszában, kik, hogy idegenek voltak, lehetett gyanítani. Történetesen találkozván egy a’ „kolozsvári titkokba“ alkalmasinl béavatott egyénnel, tőle kérdezte, kik legyenek azon személyek? A’ felelet az volt, hogyegy bizonyos keresetet űző aszszony,—milyenek azonban városunkban többen is léteznek, a nélkül hogy a’ ,,Kolozsvári naptárban a’ keresete’ gyönyörű neme a’ ezéből nem alkotó muiparosok közzé béiglalva lenne) ayon két noszemélyt ide közelebbről Pestről hozta, hol őket100 ezüst illőn vásároltató el.A Közlő a* tényt egyszerűen adja elő; micsoda következést kelljen abból hozni? az érdemes olvasókra bízta. Ill iCsitii§. Az erdélyi gazdasági egyesület által Nagyenyede ii October l0-én tartatni rendelt szarvasmarha kiállítás és jutalnazás, dig osztó választmányi elnök ill. I. Kemény István jelentése szerint megesvén, annak eredménye a’ következő: A’ kirendelt bizottmány, a’ versenyezik marhákat szorosan megvizsgálván, szózatok többségével az első 30 pengő irt jutalomra egei hegyi Nyírra Sándornak 1 éves triója, a' második 30 pengő írtra fugadi Nagy Pálnak 2 éves bikája, és a' harmadik 20 pengő írtra solymosi Nagy Pálnak 2 éves linója, határozattak érdemeseknek. A’ bizottmány ezen határozata a’ nemes megye udvarán öszvegyült számos nép elült kimondatván, a’ jutalmazandóknak illető difjok átadatott ,s az ilyen módon megkülönböztetett marhák félkoszorúzva , zenekiséret melleit az éppen folyamatban lévő haromvásárban innepélyesen meghordoztatlak. — Biztos remény táplálja a’ gazdasági egyesületet, miszerint ezen versenyzésnek üdvös következményei jövendőre nézve az áldozatot és fáradalmakat dúsan jutalmazandják. — A' gazdasági választmány meghagyása következtében közli ifj. Csiszár Sámuel m. k. Egyleti jegyző. Ciffolat, az Erdélyi Hiradó 80-k számában kiadot számosujvári czikkre. (Végzet). Levelező úr találgatólag feszegeti annak okát is, hogy a’ nagyméltóságu gróf,’s királyi fökormányzó úr ezen polgári ünnepünk végrehajtását ’miért bizta várnagy Rácz Péter úrra? mert nem tudja levelező úr, hogy orvostudor Gajzágó Lukács úr az országos fényitő intézetnek rendszerinti orvosa lévén, ezen országos hivatala sokkal méltóságosabb az ő városi physicatusságánál, és talán mert azt sem tudja levelező úr meggondolni, hogy midőn a’ tisztelt orvos úrnak az országos fe- Tivitaintézetben meg van a’ maga elöljárói tiszte, akkor ő exelja e’ kötelességet nem bízhatta a’ szamosujvári nótáriusra. Okos, fontos és díszes dolgot, nem szokás a’ farkánál, hanem a fejénél kezdeni. Ezt értse meg domine notarie! — Várnagy Rácz Péter úr, Horatius e’ szavai felett: ,,Fortes creantur fortibus et bonis“ ’s a’t. egy értelmes, szorgalmatos olvasásra, és az olvasottaknak helyes alkalmaztatására mutató históriai igaz adatokkal támogatott szép beszédet mondott gyülekezetünk előtt, melynek rendében alkalmasint mindent előadott a’ mi az örmény nemzet általános és részletes, de méltó ■tnagasztalására szolgálhatott; azért nagyon is megbélyegeztette magát levelező úr h á l áda tl anságával abban, hogy méltán megérdemlett dicséret jutalma fejében e’ tudósitásában azt merészi becsmeröleg hirtelenül előadni, mintha várnagy Rácz Péter úr azon hitét nyilvánította volna: „hogy azok, kik nevezetes eldödöket nem idézhetiek fel családjaik biographiájából, valódi nagyságra nem juthatnának:“ E' valótalan ebiadás és merőben hivségtelen ráfogásért nehéz megrovásra méltó a' levelező úr; mert a’ várnagy úr nem csak hogy ilyesmit nem mondott, sőt inkább ennek ellenkezőjét több élő példákkal is bebizonyította, és értelmesen felejtette azt, hogy a szíik körűlmények közzé jutott emberek gyermekei ha jó szivet, nagyra termett lelket örököltek őseiknek akár hányadikától, századok múlva is szorgalmatos munkásság által valóságos nagy emberekké képezhetik ki magokat. — A' Phaedrus szamarát a’ mus idök ben élt olyan emberekre alkalmaztatta a’ várnagy úr igen helyesen, kik ön lelteikkel bébinnyitották, hogy nemes szíves és erős lelket őseiktől nem öröklöttek, a'jelenkorról semmi szó nem volt , pedig a’ mint veszem észre, most is lelez a’ Phaedrus szamara!! — Továbbá levelező úr még csak maga magának sem tud következetes lenni ; mert egyfelől azt nyilvánítja, hogy a' tárgyalt polgári ünnepély nagyszerű lett volna; meg is másfelől holmi csak képzelt, de nem létezett sulányokat trombilál ki lelnie. Hol van ebben a’ következetesség? Leírja a' barátságos lakomát azon hozzátétellel, hogy azt ,,lesz lesen kedélyes társalgás fűszerező,“ de azon felesleges észrevételt teszi felőle, hogy azt másokkal együtt nélkülözhette volna. Tudni való dolog, hogy mivel az egész gyülekezet tűrhető sorsú emberekből állott, azért egyikünk sem jelentünk volt meg az eszem-iszomért, hanem csupán a társalgás kelleméért ; következőleg e helytelen észrevétel annyival inkább nélkülözhető volt, hogy éppen társaságunk egyik tagjától, ilyesmit hallatni, valóságos szerénytelenség. Hát még azon hijábanvaló megjegyzés: „hogy ezen lakoma vajmi jó lesz vala a' raboknak alkalmazva:“ nem világosan azt tanusitja-é bé, hogy a’ levelező úrnak kevés jártassága van a’ törvényes büntető igazgatás tudományában, — hisz azt magok a’ szamosujvári rabok is igen jól tudják, hogy az bélelésén reájok szabott fogsági büntetés egyszersmind testi sanyargatást is foglalván magában, semmit sem szabad enniük vagy inniok sem többet sem jobbat annál, a’ mit az igazgatóság rendelt számukra; különben némelyike a' casinobo s h o r d a I na magának fényesebédet. — Végre, levelező úr nem hagyható szó nélkül a’ várnagy úrnak őszinte jó indulatból tett pohárköszöntését; de ezt is hirtelenil adá elő, midőn azt állitá, hogy annak indoka igy hangzott volna: „azt én tudom s az urak is gondol hatják.“ Bajos dolog egy olyan tiszta szól felcsereim, melyet százan is hallottunk! — És hogy immár magam is pletykába elegyedjek (mert azt is éppen a levelező úrnak mostan tárgyalt tudósításából módom volt megtanulni én is megemlítem egy különös pohárköszöntés előszavait, melyeket e’ lakomában hallottam; de nem, azt senkinek sem ajánlom , mert valóságos boldogtalanság, ámbár rémite feszesnek látszott lenni, mert igy hangzott: „uraim! az érdem nem pénz, a’ pénz nem érdem, az érdem pénz sem nem érdem sem nem pénz.“ váram e’ nagyszerű előrebocsátásból valyon mit következtet a’ szónok, de boszankodással értettem meg, hogy egy nagy mit sem! mert végül az sültki belőle, hogy a' pénzt rész czélra is lehet használni. — Röviden csak azt akarom mondani , hogy mióta hazánkban a’ tudományokat a’ szófüzérből kezdették tanulni, úgy megszaporodtak a* ludákosok és a’ tudatlansággal úgy öszvepárosodott a szerénytelenség is, hogy ezeket nem lehet egymástól elválasztani. — Minden ember tudós iró akar lenni, s ha esze látogatásának más módját ki nem találhatja, a hírlapok szerkesztőségével levelezésbe ereszkedik, még pedig nem híjában, mert ezen az úton legkönnyebben elhitetheti a’ világgal azt, hogy ő is valóságos t el e s k e i notarius. /.. iTI tK.«irkoni megyei kö/h Mil. Komárom megye nov. 3-a első alispán elnöklet alatt tartott évnegyedes közgyűlésében, több rendbeli kir. leiratok és felsőbb intézvények között, felolvastatotti a’ kir. helytartótanácsnak azon rendelvénye is, melyben a' megye a' fenyegető közszűség elhárítása iránt intézkedni felszólíttatik, de a* minek tárgyalása, az idei termények öszveirását magokban foglaló szolgálat és jelentések elővétele idejére halasztatott.— Ezután Pestnek a' honti utóbbi eseményekre vonatkozó körlevele olvastatván, mint ennek alapja a’ honti levél is felolvastatott, melyre nézve ellenvetésül a’ formalitásbeli hirányok noha itt is elögördiltettek,— mindazonáltal a' RR hitelt adván annak, hogy a' honti főispánt* helytartó a’ gyűlési , az általa kitűzött határnapról minden okszerfi akadály közbejötte nélkül halasztotta volna el; egy felírásban ő Felségét, Hont megye zavaros helyzetének megvizsgáltatására és onosultatásait megkeresni, 's egyszermind e felir ásnak alapul szolgálandó aggodalmukat jegyzőkönyvileg is kimondatni bătăiózták. Somogy megye nov. 2-n tartott évnegyedig közgyűlése jobb tárgyai voltak. A' kir. helytartó tanács azon intézvénye, melyben figyelmezteti a’ RRel , miképp a' jelen mostoha és nyomasztó élelmi szükséget szemek előtt hordozván, ez évi élelmi termesztmény őket öszvens ássák,és módokról gondoskodjanak a’néta’án rekövetkezö éhség miséj.peni elhárítására. E’ felett komoly vitatkozások történvén, a* BR. elismerék ugyan, hogy e' megyében is a* gabonatermés a'szokottnál sokkal szikérb, az éhenhalástól azonban mégsem félnek—egyébirártt küldöttség neveztetitt ki, mely a’ kői íilményeket megvizsgálja, ’s munkálata eredményéről jelentést tegyen.— Továbbá, ugyanisak a' kir. helytartó tanácsnak azon intézvénye, melyben a’ népnevelést jól b lábra kívánván állítani, meghagyja, hogy az iskolák felett rovatos öszveirások tétessenek , és a’ nevelést hátráló akadályok elhárittassanak ’s e’ czélra a' tanodai főigazgatóknak a’ RB. segédkezeket nyújtsanak, vétetett tárgyalásba, ’s el- vagy nem fogadása felett hoszszas és élénk vita folyt. Pozsega megye is tisztújító közgyűlését odtob. 29-n tartá meg. Alispánok lettek : Jankovich Gyula és Choka János; főjegyző : Bunyik József; aljegyzők: Kraljevich Frigyes és Pósa Elek; főszolgalóiák : Peichich Ignácz, Kraljevichh Tamással. Horváth-ótország, Dalmázia ország vagy tartományi gyűlése. (.Folytatás.) 9) Az előbb kijelölt helyen ’s meghatározott időben megjelenendők kötelesek , megbízó-leveleiket— de nem utasításaikat, melyekre vonatkozólag mindenki egyedül csak megbízóinak tartozik számot adni — az elnöknek átnyújtani, melyek elömutatása ’s a’ IUL kölcsönös tisztelkedéseik után , kik mint eddig, a’ mágnásokkal egy asztalnál islendnek, a’ tartományi gyűlések tartására kijelelt teremben öszvejöjjenek , ’s a’ küldöttség által előterjesztett rend szerint , helyüket elfoglalják. A’ teremben, a' kűldöttségi javaslatok szerint, az öszvefüggő asztalok egy kis köz által elválasztott két hoszszu sort képeznek, melyek fenn egy harmadik asztal által öszveköttetvék, utóbbi közepén a' bán, mint elnök, jobbján a’ zágrábi püspök, balrélul a’ karloviczi metropolita foglalandnak helyet. — Ez alkalommal a’ zágrábi püspök következő beszédet mondott: „Ezen uj helyrendre vonatkozólag kétféle megjegyzést kell tennem , mit ugyan nem szívesen teszek, mert sokakban türelmetlenség! ’s dicsvágyi szemrehányást gerjeszthetek magam ellen, melyek mindketteje szívem előtt bizonyára ismeret