Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-14 / 13. szám

ERDÉLYI HÍRLAP. * 1. FigTCllllCZtcÉéS- Megjelenik e’ politikai-históriai lap, minden kedden és pénteken, egy héten ötöd fél ivén. Félévi dija ii. hat­ott ezüstben. Szerk. L — ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Kinevezés. Ö csász. és apost. kir. Felsége m. januar. 25-n költ kir. határozata által Bell Sámuel udv. fogalmazót az érd. kir. udv. cancellariánál, ugyanoda számfelet­­ti udvari titoknokká klmesen kinevezni mél­­tóztatta. Kolozsvári u­jságok.­­’ kolozs­vári ns tanács mult év sept. 28-a költ feli­­rása mellett, a* magyar orvosok és természet­vizsgálok itt Kolozsvárit tartott tavalyi 5-d nagy gy­ülésére vert emlékpénzt , csász. és apóst. Felségének hódoló alázatos tisztelettel felküld­­vén , a* bécsi cs. k. főkamarási-­­ivatal közelebb­ről, mult ian. 27-röl a* kolozsvári tanácshoz arra nézve lett válaszában jelenti, hogy azon emlékpénz a* cs. k. pénzgyüjteménybe bét.é­rt*telt.-------Ugyancsak e’ ns tanács, e’ kis haza előtt mindég kedves emlékezetben lévő ’s annak minden jó érzésű fiától mélyen tisz­telt főherczeg ausztria-estei Ferdinánd­­ kir. fennségének cs. kir. táb­ornagynak, Ga­­liczia és Lodomeria polgári és katonai főkor­­mányzójának is megküldvén a’ fennirt emlék­­pénzt, mint a' város háládatossága zálogát a’ dicsőségesen uralkodó királyi háznak a’ katonai és polgári pályán fényes érdemekkel tündöklő egyik tagja iránt, ki az ausztriai fegyverek be­csületét a’ század legnagyobb embere , vagy a' lelkes magyar költő kitétele szerint, „a’ barez 's dicsőség kénye Napoleon“ ellen az uhnai ütközetben vitéz karjával fenntartá, ’s későbben politikai viharoktól szaggatott kis ha­zánkban mint békéltető közbenjáró Fejedelem és ország közti úgy jelent­ meg ’s a’ kormány­zási törvényes rendnek helyreállítója dicső­séges czimét és babérját magának kivívta, s­­a’ m­élyen tisztelt föherczeg a’ város ezen szi­ves megemlékezését kedvesen vette ’s a’ új tanács alázatos felírására magyar nyel­ven irt levelével méltóztatott válaszolni, mely is a’ tanács ülésében felolvastatván, a’ jelen­lévők, háromszoros harsogó „éljen“ kiáltással idvezték ő kit. Fennségének a’ magyar nem­zet iránt minden alkalommal bizonyított nagy- i­ékűsége és kegyes indulatja ezen újabb bi­zonyságát is. —„Nemes fővárosi Tanács 1 A1 ma­gyar tudós orvosok ’s természetvizsgálók Ko­lozsvárit ü­nn­epélyes elfogadásaikra veretett emlékpénznek mivesen átküldött példányában a’ nemes városi Tanács valódi szeretetének zálogát évek multa után is látni szerencsés lévén, mely megkülönböztetésemért meg nem szünendek önöket biztositni, hogy a’ szabad kir. város sorsát szivemen hordozva, annak legélénkebb résztvevője leendek. Ferdinánd főherczeg, ausztria­ estei. Lembergben decemb. 13-a 1844.“------A’ tél nálunk most kezdett béállani. Miután a’ múlt szombaton és vasár­nap csak nem szakadatlanul igen kemény és hideg szél főtt, minek következéséül a’ sár megfagyott, tegnapelőttre u. m. febr. 12-re vi­­radó éjjel meglehetős hó esett ’s az napon is a­ havazás nagyobb részint mind tartott,’s valamint az nap, úgy tegnap is szánkózás folyt, mi ná­lunk valóban újság.­­ — Az erdélyi gazda­sági egyesületnek hazánkfia Bajka Péter erő­­mű­vész urat illető felszólítását közelebbről közlendjük. Magyar nyelv. A'segesvári evang. lutheranum­ consistorium, annak tiszta elisme­réséből, hogy a’ magyar nyelv tanulása min­den honi lakosokra nézve múlhatatlanul szük­séges — a’ helybeli lutheranum­ gymnasium mellé egy magyar nyelvet tanitó professori állomás alapítását kérvén, miután ezen kérel­me a’ szász nemzet közönsége által is pártol­­tatott, ő Felsége az érintett állomás alapítá­sára nézve kimos kir. helybenhagyását meg­adni, egyszersmind a’ kinevezendő professor számára 250 pengő trt évi fizetést rendelni méltóztatott. Midőn ez érdekes tudósítást kö­zölni sietünk, nem lehet­jük, hogy a’ legjobb Fejedelem kis hazánk iránt viseltető atyai ke­­gyelmességének újabb bizonyságáért legélén­kebb hódoló tiszteletünket ne nyilvánítsuk , valamint a m új szász nemzetnek is az említett ügy előmozdításában mutatott buzgó és szi­ves indulatra illő méltánylást és hálaérzést i­­gényel. Tisztelkedő felírás. és Kü­kül­­­ü megye, branyicskai báró Józsika Sámuel úr ő exojának az erdélyi udvari cancellaria másodelnökévé lett kineveztetését igen nagy örömmel és forró részvéttel fogad­ta, minek bizonyságául a’ megye mult januar­ 20 -i közgyűléséből a’ill.. a’Fejedelem őshaza hiv és derék szolgája ’s fia érdemiért főhivatali palozra emeltetését idvezle és szerencséltető ér­zésűket a'köve­ket ) feliratban öntötték­ ki: „A­­zon közfájdalomnak ’s ebből eredő polgári gyásznak, melyet csak nem régen ezelőtt Le­opold császár jeles rendje nagy keresztesének ’s — egyéb czímeit elhallgatva — ő Felségé­nek a’ közelebb lefolyt hongyülés alatti sze­mélyesének, nagyn­é tóságod idvezült atyjá­nak báró Józsika János úr ő nmagának álal­jában a’ bonra, jelesen megyénkre árasztott, enyhítésére szolgált egy remény, mely szerint a’ vesztés, nagyméltóságod érdemes szemé­lye által fog pótoltatni ’s mentői édesb volt el remény, hogy nmlgod idvezült atyjának helyét voltaképpen bétöltendi. ’S mentői e­­rősebb hiten alapult meggyőződésünk, hogy ő Felsége nmlgodnak a’ hivatalok különbö­ző fokozatin telt hív szolgálatára, kitűnő lel­ki tulajdonira, a’ közjó előmozdítására, őszin­te törekedésére, a’ felséges uralkodó ház ’s hazája iránt tanúsított hivségére kegyelmesen tekintettel lévén, amagodat oly palozra fogja felemelni, melyen magas reményeinket létesí­tendő annál élénkebbül meglepő ’s elraga­­dóbb volt az öröm, látva szép reményünket a’ zsendülés szakába átalakulni ’s a’ királyi fökormányszéknek mai napon tartott, közgyű­lésünkben felolvasott rendeletéből megértvén felséges Fejedelmünk akaratját, miként az er­délyi fels. udv. cancellaria igazgatóságát, ezen fényes hivatalnak a’ közelebbi hon­gyűlés a­­latti törvényes kiegészítéséig, alelnöki minőség­ben, nagyméltóságodra bízni kegyeskedett. ’S ezen örömérzet kitörése nem a’ hideg tisz­telgésnek , de szivünk őszinte ömlengésének viselte bélyegét; mert örömünket magasztos­sá tette azon állhatatos meggyőződés, hogy ő Felsége hű alattvaló népe boldogságának, előmozdítására egyet a’ legjobb tanácsadói közzül fűzött szorosabban magához; fogadja nagyméltóságod ezen legbensőbb érzet szül­te valódi örömünk kinyilatkoztatását 's ebből eredő idvezletü­nket fényes elb­iválásához. A’ szabad polgár-kebelben egy érzémény él, mely az érettebb megfontolás által kifejtetve, tet­teinek alapjává válik, ezen érzet a’ honszere­tet, ’s midőn a’ hon atyját — a’ jó fejedel­met — a’ hontól elválasztani nem lehet, nagy­­méltóságodtól hazájához ’s ezzel kapcsolat­ban királyához egyaránt mulatott tant őrit­ha­tatlan ragaszkodásánál lógva várjuk honunk felvirágoztatására ’s ebből a’ köz-jólét elő­mozdítására folyó törekvésünk pártoltatását, 's hiszszük , hogy nagyméltóságod , kit hon­­szeretet ’s a' kebel­e" szent érzetéből folyó polgári kötelességek hű bétöltése jogositnak a’ hazafi nevezetre, ő Felsége legkegyelme­sebb urunkkal, a’ nemzetnek a’ felséges ausz­triai ház iránt viseltető őseiről öröklött ,s ezt a’ legkélesebb időkben híven bebizonyított tántoríthatatlan ragaszkodását megértve, or­szágos sérelmeinknek orvoslására közbenjárói hivatalát híven bé fogja tölteni; fogadja te­hát nagyméltóságod ujabbi idvezletü­nket, kik ujonan nyert fényes helyezetéhez a’ legjobb szívből szerencsét kívánván, magas kegyébe ajánlottak tisztelettel maradtunk ’s a’t. Jlévai ia»CZVi»,alDm. Városunk­ban febr. 5-n elütnék a’ fársáng örömeivel, bajaival , rövid voltához képpest eléggé is is használva valának perczei, mert csinos ca­­sínoi tánczvigalmaink felett teljesen méltányol­va, mint kisebb bee­si gyöngyök között ke­let ékgyöngye, fénylék a’ megyei ifjúság ne­ve alatt adatott Ágnes napi vigalom, a’ mi­ben számos vidéki tisztes úri családok és e­­gyének is részt venni siettek, mely alkalom­mal a’ nap hösnéje, a’ megye tisztelt főispán­ja nője tiszteletére a’ vár szikla-ormán estve jeles tűzijáték, mozsárágyu-durrogások vegyü­­lének a’ tisztelgő zene közzé. Ősi szokás sze­rint nyolczad napon ismét megelevenült a* Maros téren elhangzott tisztelgés és köszön­tés anyavárosunkban Vaj­da-f Innyadon, hol a* ús birtokosság testvéri kezeket nyújtva, egy­másnak, több mint. kétszázból álló társaságot alakita, melynek tánczos és lakomás vigalmán a’ magyar vendégszeretet, egyenlőség’s őszin­teség szelleme lebegett, ’s m­ig e’ gyönyör­teljes vigalom az álom ’s annál fogva a­ sem­miség tengeréből egy fél napot kiragadott. A’ fennebbi névnapra viszszatéröleg, számos po­harak üri­­tettek szűnni nem akart mozsárágyu­­zás közzé vegyült éljenzéssel. Ily kedély a’

Next