Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-07-15 / 56. szám
Kolozsvárit* 56* rá edd iil. 15-n 1845. ERDÉLYI HÍRLAP. Figyelmeztetés. A’ „TI Ilii és Jelen“ a' hozzá tartozó „Ilon és Külföld“ melléklappal hetenként négy íven jelenik meg. Félévi előfizetés e' hírlapra 6 Iliit rst e/Üstbeil. Itt helyben lehet szerkesztőnél belső farkasútszai professori szállásán előfizetni, valamint minden cs. k. postákon: nem kolozsvári olvasóink biztos alkalomtól békfildhetik az előfizetést egyenesen a’ szerkesztő professor kezébe. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. M.s.tisztelés. A kolozsvári k. lyceumban f. jul. 7-n kezdödtek el a’ nyári közönséges megvizsgáltatások, melyeken püspök Kovács Miklós úr ő excja, mint minden hazai kath. nevelő intézetek főigazgatója, rendesen megjelenik. Tegnapi napon jul. 11-n jogtudoros természet és romai törvény tanár. Bánó István úr midőn hallgatóinak, kik köztt sok jól felelő ifjak voltak — délelőtti próbája, számos és díszes hallgatók jelenlétében, elvégződött, püspök úr ő excjának számos érdemei tekintetéből ő Felsége által Sz. István apóst, király közép-keresztjével megjutalmaztatását egy szép és velős deák beszédben idvezté, melyben ő excjának a' haza és egyház oltárára tett ’s mindöszre 139,750 váltó rrt özvegre rugó adakozásait, jótékonyságait elősorolta. A' beszédet a' tanuló ifjúságnak háromszoros harsogó ,,éljen !’ kiáltása követte. Püspök úr ő exczja e’ nem várt megtiszteltetését kedvesen vette, ’s arra tett, hasonlóul deák feleletében szives köszönetét nyilvánító, az ifjúságnak pedig a* szorgalmat, vallásosságot és jó erkölcsöt atyailag szivére köté. Isten tartsa meg a' derék föpásztort számos évekig! — — stalkórsinokai ’s azokat gsoltló III (Mi* Korunk jelszava a* haladás ! felkapunk egy egy tárgyat 's annak sikerülésétöl feltételeződik a’ haza felvirágzása, annyira, hogy ha a' sok haladási eszmék eddigelő mind létesülhettek volna, aligha nyolcz százados ősz alkotmányunk, mi azok miatt sírja szélén tántorog 's szinte csak egy két neveltjétől óvatik a' veszélyes bukástól, már régen a’ poshadás stádiumán is túl haladva, éppen portradéban nem lenne; azonban a’ meglévő rész gyökeres kiirtásán kevesen aggódnak, 's mi természetesen mohon faljuk, a’ maszlagos falatokat, fel sem véve atyáink intő tanácsát. Me szakítsd az éretlen gyümölcsöt, mert ha felfalod, hideg láz környez. Ha pedig szalmára teszed, érését ottan várandó, mielőtt ízlelhetnéd, rothadtan kell szemétdombra kivetned. Erdély átalakulási korszaka előtt áll, és nem hiszek létezni honfit, ki az európai miveltebb nemzetektől sokban, de még sem mindenekben hátra maradt édes bont, a' czélszerű elöhaladásra tehetsége szerint segéleni ne kívánná, annyival is inkább, mert ezt tenni a’ sürgető szükség int, ’s ha a' józan 's ősz alkotmányunk alapelveivel öszveférő haladásnak gát vettetik, akkor a' korcsfajzatok addig vetik a' gyomot, mig elnyomatok a’ tiszta mag, 's végtére is minden a' kénytelenség áldozatja leend. De valamint a' mezei gazda,elvetett tiszta magvából is dudvát arat, ha földjét előre czélszerü gondossággá el nem készíti, 's fáradságának akkor sem sok jutalmát nyeri, ha bármi gondossággal előre készített földjébe magvát maga idejében nem veti; szintúgy, bár mely józan úton kívánjon valaki hazája elöhaladásán munkálni, czélját nem éri addig, migyen a földnépet, kinek nemzetté alakításában fáradoz, magasztos elhivatására előre el nem készíti, —’s minthogy nem a’ jövő, hanem a jelen nemzedék lépend a' sorompóba, ki annak gondos elkészítése előtt, bár minő adagokban nyujtandja is szabadság labdacsait, fáradságát nem egyéb enyhítendő mint békétlenség 's ennek szülöttjei, a” lázzadozó zavar ’s fejetlen rendellenség. — Hogy az ismeretes Európában szinte csak kis hazánk az, hol a’ föld népe ’s földet biró uraság köztti viszoszok írott törvények által nincsenek egészben megalapítva, ezt nincs miért említsem, mert tudva van mindenek elött, 's hogy jelen az óra, mely ezen törvényeket szülendi, ha vannak némelyek , kik nem hiszik , de a’ nagyobb résznek arróli meggyőződése kétséget nem szenved, ’s talán többek is vagyunk olyanok, kik a' nemzet meghittjei, vagy jobban mondva, avatottjai e' tárgybani eszméjökkel némileg már meg is ismerkedtünk. Ezen mindeneket megelégedéssel, mondhatni az egész hazát nyugalommal 's felvirágzással elborítani kellett eszmék — ki hitte volna? már is nagy aggodalmakat okoznak,s hogy ezen aggodalmak mennyiben helyesek , egy pár hónapok lepergése megmutatandja. Annyi bizonyos, hogy a’ ma magasztos eszmék megtermésére Erdély földnépe mostani állása nem alkalmas. De int és zaklat az idő, haladni kell, megállapodásról (?) álmodni sem lehet. Munkára kell tehát kelni 's megtenni mindent, mit a' jónak foganhatására csak tehetünk, 's főleg azon kell iparkodnunk, hogy a' valóban romlott földnépet józanabb életre szoktassuk , 's bár a' közvetetlen nép elöljáróitól el kell zárnunk a' részegségre vezető mindennapi útakat, ’s ugyan akkor, midőn e'rosznak csiráját lemetszük, oltsuk egy nemes törzsökbe, mely gondos ápolás alatt rövid időn termő fává nevekedend, 's mi ha csak kevésben is, de maradékunk érdelni fogja ízletes gyümölcsét, 's áldani az alapitó erdődöket. — Mióta Mathew, a' mértékletesség apostola, az emberi nemet csaknem barommá aljasitó rosznak gátlását eszközlő munkáját elkezdette, nem lehet a' jobb érzésű kebelnek magát az örömtől tartóztatni, látva mily gyors léptekkel halad a' jó ügy minden mivelt országokban, de sőt a' vadonban is. De fájdalmat kell érezni honfitársaimnak azon tapasztalaton, mely kevesen követik az idves figyel hazánk földnépe 's maga a’ nemzet nagyobb része között is, pedig csupán a' józan élet az, mi fáradhatatlan munkára r?kkent; mi a' munkás embert sorsával megelégültté teszi. Ugyan mit várhatunk úrbériül ? mit a' Partis primae nonusnak mindenkire kiterjesztésétől? ha a'jelen nemzedék, melyet már kisdedóvodáitok sem képpesek újakká alakitni, mert abból már kivénültek, a’ veszélyt okozó részegeskedéstöl el nem szoktatódik, 's ott, hol kisdedovoda létez, minő ellentét van az estve a’ kisdedovodából részeg szülői karjai közzé, vagy ha jobban óhajtjátok, czivakodásai ’s verekedése közzé haza menő kisdednek nevelésében? (Vége következik). fóorzasztív gyilkosság- Öt év maival napfényre-jövése. Kolozsi kamarai orvos néhai Kis Sámuelnek, ezelőtt több évekkel két gyermeke maradván, Rozália és Gergely, ezek itt Kolozsvárit gyámság alatt neveltettek. Korán elhunyt szüleiktől nem megvetendő tömegű vagyont örököltek, melyből egyiknek egyiknek 3270 forint jutott. Idő teltével Rozália férjhez ment egy Szarukán nevű kolozsi örményhez é s részét kivette; a fiú pedig tovább is gyámság alatt maradt, 's részére kieszközöltetett, hogy felnevekedéséig a' kir. kamarától évenkint 100 pengő forint segedelempénze járt. Azonban történt, hogy a' gyámságnak, az előbbi lemondásával, más személyre kellett ruháztatni, — de történt az is, hogy éppen azon időben a’ fiú eltűnt 's hollétét senki sem tudta, tehát az uj gyámnoknak csak némely irományok 's 108 forint készpénz adathatott át, de a' fiú nem. Rögtönözött nyomorodások után annyi kiviláglott, hogy azon idő tájban bizonyos halászok olyan forma gyermeket húztakki a’ Szamos medréből, ’s hitletétel mellett álliták, hogy oly kicsiny vízbe, mint a' milyen a' Szamos a' tájtt volt, a’ gyermek, ha szinte akart volna is, belé nem fúlhatott. De másfelől Kolozson a' fiú testvére Szarukánné szolgálója, aszszonyának, midőn azt kérdezte: „bévitték-e Gergelyt Kolozsvárra?“gyanút gerjesztőleg a' következőt felelte: „bévitték, de tudom, többet viszsza nem jön.“ A' fiú tehát, eltűnése előtt kevéssel testvérénél Kolozson volt, ’s a’ mely nap Kolozsvárra béhozták, az nap oda is lelt, és hólttestét a' halászok arasznyi vizben találták. Tehát már gyanakodni lehetett, hogy élet bizonyos érdekért az életből erőszakos halál oltotta ki; de hogy e borzasztó bűntényt egy ártatlan gyermeken ki követhette el, azt kipuhatolni hallgatásban maradt. — Közelebbről Szaru kán , a néhai szerencsétlen gyermek sógora részét ki akarván venni, személyesen borzadott érette fellépni, hanem azt egy bizonyos ügyvédre bízta, ki szives volt az egész részt néki folyó évi mártz. 13-kán 2835 fial előre kifizetni. Szarukán a’sok szép pénzzel haza ment é s kezdett pazérul költeni, mit élt lakó testvére észrevévén, egy ezüst húszast kért, de nem nyerhetvén, tonna'*•-56