Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-15 / 56. szám

Kolozsvárit* 56* rá edd iil. 15-n 1845. ERDÉLYI HÍRLAP. Figyelmeztetés. A’ „TI Ilii és Jelen“ a' hozzá tartozó „Ilon és Külföld“ melléklappal hetenként négy íven jelenik­ meg. Félévi előfizetés e' hírlapra 6 Iliit rst e/Üstbeil. Itt helyben lehet szerkesztőnél belső farkasútszai professori szállásán előfizetni, valamint minden cs. k. postákon: nem kolozsvári olvasóink biztos alkalomtól békfildhetik az előfizetést egyenesen a’ szerkesztő professor kezébe. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. M.­s.tisztelés. A­ kolozsvári k. lyceum­­ban f. jul. 7-n kezdödtek­ el a’ nyári közönséges megvizsgáltatások, melyeken püspök Kovács Miklós úr ő excja, mint minden hazai kath. nevelő intézetek főigazgatója, rendesen meg­jelenik. Tegnapi napon jul. 11-n jogtudor­os természet és romai törvény­ tanár­­. Bánó István úr midőn hallgatóinak, kik köztt sok jól felelő ifjak voltak — délelőtti próbá­ja, számos és díszes hallgatók jelenlétében, el­végződött, püspök úr ő excjának számos ér­demei tekintetéből ő Felsége által Sz. István apóst, király közép-keresztjével megjutalmaz­­tatását egy szép és velős deák beszédben id­­vezté, melyben ő excjának a' haza és egyház oltárára tett ’s mindöszre 139,750 váltó rrt özvegre rugó adakozásait, jótékonyságait elő­sorolta. A' beszédet a' tanuló ifjúságnak há­romszoros harsogó ,,éljen !’ kiáltása követte. Püspök úr ő exczja e’ nem várt megtisztelte­tését kedvesen vette, ’s arra tett, hasonlóul deák feleletében szives köszönetét nyilvánító, az ifjúságnak pedig a* szorgalmat, vallásossá­got és jó erkölcsöt atyailag szivére köté. Is­ten tartsa­ meg a' derék föpásztort számos é­­vekig! — — stalkórsin­okai ’s azokat gsoltló III (Mi* Korunk jelszava a* haladás ! felkapunk egy egy tárgyat 's annak sikerü­­­lésétöl feltételeződik a’ haza felvirágzása, an­nyira, hogy ha a' sok haladási eszmék ed­­d­­igelő mind létesülhettek volna, aligha nyolcz százados ősz alkotmányunk, mi azok miatt sírja szélén tántorog 's szinte csak egy két neveltjétől óvatik a' veszélyes bukástól, már régen a’ poshadás stádiumán is túl haladva, éppen portradéban nem lenne; azonban a’ meglévő rész gyökeres kiirtásán kevesen ag­gódnak, 's mi természetesen mohon faljuk, a’ maszlagos falatokat, fel sem véve atyáink in­tő tanácsát. M­e szakítsd az éretlen gyümöl­csöt, mert ha felfalod, hideg láz környez. Ha pedig szalmára teszed, érését ottan vá­randó, mielőtt ízlelhetnéd, rothadtan kell sze­métdombra kivetned. Erdély átalakulási kor­szaka előtt áll, és nem hiszek létezni honfit, ki az európai miveltebb nemzetektől sokban, de még sem mindenekben hátra maradt édes bont, a' czélszerű elöhaladásra tehetsége sze­rint segéleni ne kívánná, annyival is inkább, mert ezt tenni a’ sürgető szükség int, ’s ha a' józan 's ősz alkotmányunk alapelveivel ösz­­veférő haladásnak gát vettetik, akkor a' korcs­­fajzatok addig vetik a' gyomot, mig elnyoma­tok a’ tiszta mag, 's végtére is minden a' kénytelenség áldozatja leend. De valamint a' mezei gazda,elvetett tiszta magvából is dudvát arat, ha földjét előre czélszerü gondossággá el nem készíti, 's fáradságának akkor sem sok jutalmát nyeri, ha bármi gondossággal előre készített földjébe magvát maga idejében nem veti; szintúgy, bár mely józan úton kí­vánjon valaki hazája elöhaladásán munkálni, czélját nem éri addig, m­igyen a­ földnépet, kinek nemzetté alakításában fáradoz, magasz­tos elhivatására előre el nem készíti, —’s minthogy nem a’ jövő, hanem a jelen nemzedék lépend a' sorompóba, ki annak gondos elkészítése előtt, bár minő adagok­ban nyujtandja is szabadság labdacsait, fárad­ságát nem egyéb enyhítendő mint békétlen­ség 's ennek szülöttjei, a” lázzadozó zavar ’s fejetlen rendellenség. — Hogy az ismeretes Európában szinte csak kis hazánk az, hol a’ föld népe ’s földet biró uraság köztti viszo­­szok írott törvények által nincsenek egészben megalapítva, ezt nincs miért említsem, mert tudva van mindenek elött, 's hogy jelen az óra, mely ezen törvényeket szülendi, ha van­nak némelyek , kik nem hiszik , de a’ na­gyobb résznek arróli meggyőződése kétséget nem szenved, ’s talán többek is vagyunk o­­lyanok, kik a' nemzet meghittjei, vagy job­ban mondva, avatottjai e' tárgybani eszméjök­­kel némileg már meg is ismerkedtünk. Ezen mindeneket megelégedéssel, mondhatni az egész hazát nyugalommal 's felvirágzással el­borítani kellett eszmék — ki hitte volna? már is nagy aggodalmakat okoznak,­­s hogy e­­zen aggodalmak mennyiben helyesek , egy pár hónapok lepergése megmutatandja. An­nyi bizonyos, hogy a’ ma magasztos eszmék megtermésére Erdély földnépe mostani állása nem alkalmas. De int és zaklat az idő, ha­ladni kell, megállapodásról (?) álmodni sem lehet. Munkára kell tehát kelni 's megtenni mindent, mit a' jónak foganhatására csak te­hetünk, 's főleg azon kell iparkodnunk, hogy a' valóban romlott földnépet józanabb életre szoktassuk , 's bár a' közvetetlen nép elöljá­róitól el kell zárnunk a' részegségre vezető mindennapi útakat, ’s ugyan akkor, midőn e'­rosznak csiráját lemetszü­k, oltsuk egy ne­mes törzsökbe, mely gondos ápolás alatt rö­vid időn termő fává nevekedend, 's mi ha csak kevésben is, de maradékunk érdelni fog­ja ízletes gyümölcsét, 's áldani az alapitó er­­dődöket. — Mióta Mathew, a' mértékletesség apostola, az emberi nemet csaknem barom­má aljasitó rosznak gátlását eszközlő munká­ját elkezdette, nem lehet a' jobb érzésű ke­belnek magát az örömtől tartóztatni, látva mily gyors léptekkel halad a' jó ügy minden mivelt országokban, de sőt a' vadonban is. De fájdalmat kell érezni honfi­társaimnak a­­zon tapasztalaton, mely kevesen követik az idves figyel hazánk földnépe 's maga a’ nem­zet nagyobb része között is, pedig csupán a' józan­ élet az, mi fáradhatatlan munkára r?kkent; mi a' munkás embert sorsával meg­elégü­ltté teszi. Ugyan mit várhatunk úrbér­iül ? mit a' Partis primae nonusnak minden­kire kiterjesztésétől? ha a'jelen nemzedék, me­lyet már kisdedóvodáitok sem képpesek újakká alakitni, mert abból már kivénültek, a’ veszélyt okozó részegeskedéstöl el nem szoktatódik, 's ott, hol kisdedovoda létez, minő ellentét van az estve a’ kisdedovodából részeg szülői kar­jai közzé, vagy ha jobban óhajtjátok, cziva­­kodásai ’s verekedése közzé haza menő kis­dednek nevelésében? (Vége következik). fóorzasztív gyilkosság- Öt év maival napfényre-jövése. Ko­lozsi kamarai orvos néhai Kis Sámuelnek, ez­előtt több évekkel két gyermeke maradván, Rozália és Gergely, ezek itt Kolozsvárit gyám­ság alatt neveltettek. Korán elhunyt szüleik­től nem megvetendő tömegű vagyont örököl­tek, melyből egyiknek egyiknek 3270 forint jutott. Idő teltével Rozália férjhez ment egy Szarukán nevű kolozsi örményhez é s részét kivette; a­ fiú pedig tovább is gyámság alatt maradt, 's részére kieszközöltetett, hogy fel­­nevekedéséig a' kir. kamarától évenkint 100 pengő forint segedelempénze járt. Azonban történt, hogy a' gyámságnak, az előbbi le­mondásával, más személyre kellett ruháztatni, — de történt az is, hogy éppen azon időben a’ fiú eltűnt 's hollétét senki sem tudta, te­hát az uj gyámnoknak csak némely iromá­nyok 's 108 forint kész­pénz adathatott­ át, de a' fiú nem. Rögtönözött nyomorodások után annyi kiviláglott, hogy azon idő tájban bizo­nyos halászok olyan forma gyermeket húztak­­ki a’ Szamos medréből, ’s hitletétel mellett álliták, hogy oly kicsiny vízbe, mint a' mi­lyen a' Szamos a' tájtt volt, a’ gyermek, ha szinte akart volna is, belé nem fúlhatott. De másfelől Kolozson a' fiú testvére Szarukán­­né szolgálója, aszszonyának, midőn azt kér­dezte: „bévitték-e Gergelyt Kolozsvárra?“gya­nút gerjesztőleg a' következőt felelte: „bé­­vitték, de tudom, többet viszsza nem jön.“ A' fiú tehát, eltűnése előtt kevéssel testvéré­nél Kolozson volt, ’s a’ mely nap Kolozsvár­ra béhozták, az nap oda is lelt, és hólt­tes­­tét a' halászok arasznyi vizben találták. Te­hát már gyanakodni lehetett, hogy élet bi­zonyos érdekért az életből erőszakos halál oltotta­ ki; de hogy e­ borzasztó bűntényt egy ártatlan gyermeken ki követhette­ el, azt ki­puhatolni hallgatásban maradt. — Közelebb­ről Szaru kán , a­ néhai szerencsétlen gyer­mek sógora részét ki akarván venni, szemé­lyesen borzadott érette fellépni, hanem azt egy bizonyos ügyvédre bízta, ki szives volt az egész részt néki folyó évi mártz. 13-kán 2835 fial előre kifizetni. Szarukán a’sok szép pénzzel haza ment é s kezdett pazérul költe­ni, mit élt lakó testvére észrevévén, egy e­­zü­st húszast kért, de nem nyerhetvén, tonna'*•-56

Next