Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-09-27 / 78. szám

Kolo marti. 98. Vasárnap sept. 2?-n 1846. HÍRLAP. Figyel­m­e­z t­e­t­é­s. A’ folyamatban lévő országgyűlés tekintetéből —melynek érdekesebb vitatásai^ gy­orsit­ói ^segítséggel adjuk­­ s­e­­s­t­e­ni bér elejétől kezdve négy hónapra a’ hetenként ö­tö­dfé­l í­v­e­ii megjelenő „ML Ilit­a‘,s Jelen*' re­s ind­­éklapjaira csak 3 —­llál’om rsto­'t ezüstben, élj előfizetést nyitottunk, melyet akár a cs. k. postákon letenni, akár biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni lehet. Egyébiránt, hogy a’ megrendelés mentői elébb történjék, tisztelettel kérjük. Szerk. EN­DELY ES MAGYARORSZAG. Kinevezések. Nyujlódi Jan­csó La­jost kir. kormányszék melletti segéd közügyvé­det , a’ kir. kincstári tanács közügyigazgatói laj­­stromzóvá alkalmazta. Szentpáli József kir. közügyigazgatósá­­gi írnok, ugyanottani ügyvéddé legfennsobb he­lyen kineveztetett. K(öVetVálasZtás. Székely U­d­varhely város követei lettek: Bodrogi György főbíró és Szeles Károly r­övid nyilvánítás. Alsófejéri ér­demes levelezőnk kívánságára nyilvánítjuk, hogy: e' lap 7­1-d számában as Alsófejér megye követválasztó közgyűlése felől lett tudósítás­nak az utasitás egy pontját illető és zárjel­be tett megjegyzés, nem azon tiszteli levele­zőé, de szerkesztőség részéről tételeit, mit egyfelől a­ zárjel bizonyit, másfelől a’ levele­ző urnak későbben kiadott terjedelmes tudó­sítása is mutat, melyben azon megjegyzés nem fordul­ elő. Ez szolgáljon igazolásul, ’s a’ nem érdemien vád elleni óvásul. Szerk. Országgyűlési beszédek. E­. Kir. kormányzó gr. Teleki József úr ő nagymlga felelete a­ kir. biztos úr ő nagy­­mlga kinyitó beszédére magyarul. Nagyméltóságu báró, tábornagyi­ hely­­tartó, e’ nagyfejedelemségben fővezér és tel­­jes hatalmu kir. biztos úr! Midőn e szentséges csász. kir. Felsége, e’ nagyfejedelemség három nemzete hiv Kir és R­eit az országgyűlésére öszvehiván, azok­nak alkalmat adott a’ közügyét érdeklő dol­gokról ősi rendtartásaik szerint tanácskozni : e’ nagyfejedelemség iránti kir. kegyelmessé­­gének és hajlandóságának új és jeles bizony­ságát adta. De fiúi hálánk ez értelmét növe­li a' kir. előadások tartalma, melyeknek egyes pontjai az atyai gondosságnak ugyan-annyi emlékei,­­s a' felsőbb lisztek választásábani alkotmányos szabadságunk gyakoroltatása, valamint hazánk jövendő boldogsága egye­düli czéljuk. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy az országgyűlési vitatás el­be terjesztett ü­­gyek, tekintve azoknak m­ind külümbfélesé­­gét mind érdemeit, több fontosságúak, mint­sem azoknak illő tárgyalására, az azokkal kapcsolatban lévő kérdések megoldására e­­rőnket elegendőnek lenni rem­éllhessük, mind­­azáltal teljes igyekezettel leendőnk, hogy a’ legjobb Fejedelem és polgártársainak vára­kozásának megfelelhessünk, és legalább fel­séges Urunk iránti feddhetetlen hűséggel, a' törvények és ősi szokásaink szoros megtar­tásával, a haza iránti őszinte jóindulattal, ’s a' közjó előmozdításában tanúsítandó fá­­radhatatl­a buzgósággal, a' jó hazafiak kö­telességeit t tejesithessük. Méltóztassék Exczád es nagyfejedelem­ség KK és KRei ezen érzéseit ö szentséges cs. k. Felsége nevében kegyesen fogadni, és kir. széke elibe terjeszteni, 's ő Felségét bi­zonyossá tenni, hogy nem csak az itt jelen lévő Kir és RR gyűlését, de az egész nagy­fejedelemség népességét is az ő Felsége sze­mélye 's az egész fels. ausztriai ház iránti hivségben egy kir. pálozája alatt lévő tar­tomány, valamint szélesen kiterjedett biro­dalmában egy nép is felyül nem múlja, ’s hoszszas életéért valamint boldogságáért a’ Mindenható színe eb­be a’ legforróbb óhajtá­sokat bocsátja. Hátra van, még kegyelmes uram! ön­magunknak azért örvendeni, hogy ő szent­séges cs.­k. Felsége Exczád személyében a' KK és Iliinek oly teljes hatalm­u­k, biztost adni méltóztatott, ki már bölcsőjétől fogva szokásaink és rendtartásainkba beavatva ’s hazai nyelvünket értve, irántunk— legyen szabad ezt rem­éllni—• jóindulattal leend, a' király és a’ haza iránt pedig magát hosz­szas évek során­ át érdemesítve, ő Felsége elött kedves; ’s e’ kettős tekintetből a' leg­kegyesebb Fejedele­m, és hiv népe közti leg­jobb közbenjáró lehet. Méltóztassék azért Exczád maga részéről is az országosan egy­­begyült KK és RR őszinte óhajtását Excrád számos évekig nyúló állandó egésségéért ke­gyesen fogadni. Országgyűlési USZICS. Fo­l­yta­ta­t­á­s­a és vége a s­z­e­p­t­e­m­b­e­r 1­7- k­é­n tartott hatodik országos ülésben folyt vitatásoknak. Szerda­hely­szék egyik k­ö­v­e­t­j­e. Legelőször ezen helyen felszólalandó, leg­először a' törvényhozás e’ szent teremében fellépendő, képpes vagyok felfogni 's méltá­nyolni a' kitünöleg mutatkozó többségnek a­­zon kivánatát, miszerint a' vitatkozásoknak vé­get vetni óhajtván, enunciatiot követel. De t. KK és RR ! követi állásom törvényszer­inti felfogása eltilt a­ kért szótól elállani, mert én is egy municipalitásnak lévén a’ küldöttje szent kötelességemnek tartom , egyéni nézeteimet küldőim akaratjának alárendelve, azoknak né­­­­zeteit hivségesen tolmácsolni. Küldőim iránti kötelesség tehát konszerű­, bár ellenére a' többségnek, mely enunciatiot vár, a' nyilat­kozásra; de a’ t.­KK és ER ugyan ezen több­ségérül bizonyosan bocsánatot nyerendek, mi­dőn viszszaemlékezni méltóztatnak, hogy szász nemzetembeli követ atyámfiai az 1­79 l-i­­­1 -k tör­vén­yezi­k­k azon rendszabályát,,quivis opinansium brevitati studeas“ eddigelé talán mértéken túl is követték. Tolmácsolom tehát én is külde­­tm­ nézeteit a' szőnyegen forgó tárgy, t. i. a lajstrommal egybeköttetni kívánt sérelmek i­­ránt. Két országgyűlésen már t. i. 1837,8 n és 1­84­1 — 4­3-n­yilatt ártott az országgyűlési tagok lajstroma a’ gravaminalis mezőn; két ország­­gyűlés már vádolta a’ kormányt megsértésével az alkotmánynak. A’ kormány ismételve le­küldött leirataiban ugyan azon általa megsér­­tettnek állított alkotmányra hivatkozva és tá­maszkodva azt nyilvánította, hogy csak alkot­mányadta jogával élvén, alkotmánysértési vád ellene nem emeltethetik. És mind­e­­mel­lett a­ már is mutatkozó többség­es harma­dik országgyűlésből is ismételni készül a­ laj­­strom iránti sérelmi feliratokat, ismételve a­ kormányt alkotmánysértéssel vádolni. T. KK és RR! midőn e’ tárgyban nyilatkozott több érdemes szónokok nézeteit, melyek általam előadandó nézetektől merőben eltérnek, fon­tolóra veszem, a' szólástól szint­e el kellene ál­­lánom. De bátorságosit a’ szólásra követi ál­lásomon kivű­l még megfontolása annak, hogy a’ szólásszabadságának szent ügye ez előtt is, jelesen 1837-n ugyancsak az országgyűlé­si teremben mily hő részvéttel pártoltál ott; de külömben is az 179­0 -­ i törvényczikkben minden országgyűlési tag részére biztosított libera vox et consultatio csak úgy lehet va­lóság; ezen libera voxnak csak úgy és csak akkor van alkotmányos értelme, ha e’terem­ben a’ kitűnő többséggel is szembe ellenkező vélemények is szabadon nyilvánulhatnak. A* szólás-szabadsági ezen alkotmányadta jogom használására bátorságosit még megfontolása annak, hogy tanácskozás szólásszabadság nél­­kül lehetetlen lévén, okvéletlen szükséges, hogy minden hozandó határozat és törvény a nyilvánult, ha szinte ellenkezők is, vélemé­nyeknek legyen a’ szüleménye; hogy szabad eszmecsere legyen a’ határozatoknak alapja, hogy ‘ij szabad tanácskozás mellett eszkö­­zöltessék­ ki, legalább e’ teremben minden ha­tározat iránt az annak testesitésére oly el­­mulhatatlanul szükséges sympathia, melyet fő­leg ott számításából kihagyni nem szabad a’ törvényhozásnak, hol — mint nálunk — az or­szággyűlés szerkezete nem annyira a’ képvi­seleti rendszeren alapul, hanem a' fennálló világos törvények nyomán inkább folyadéka a’ rendiség eszméjének. Ezen átalános néze­tek előrebocsátása mellett bátorkodom tehát küldőim nézeteit a’ fennforgó lajstromi kér­dés iránt a’ következendő­­ben nyilvánítani, vezérfonalul a M­ihordamegyei indítvány nyo­mán vévén­ fel az 1842 k­ aug. í­rok­ ugyan e’ tárgyban ő Felségéhez küldött országgyű­lési repraesentaliot. (L. az 1842-ki országgyű­lési irományokban pag. 174— 1763

Next