Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-11-19 / 93. szám

Kolozsvárit. ifj. u a ERDÉLYI HÍRLAP. Előfizetési felszólítás. Végéhez közeledvén az esztendő, midőn t. ez. előfizetőinknek az ennek folytában is tanúsított pártfogásáért hálánkat nyilvánítjuk,­­ tisztelettel­­átérjük egyszersmind azt a’jövö, ’s bizonyosan erdős kis hazánk sorsára nézve fontossa ecn­­o ev )en is meg nem tag«a nk­ _ . A' december 3-a újra megnyíló országgyűlése érdekesebb vitatásait ’s azoknak eredményei lapunk is gyorsírói »C­ filfaesfföl Cgi­s Így a’ lehető legnagyobb gyorsasággal és pontossággal fogja közölni. Hogy e’ részben eddig is mit tett lapunk,­­ ez. «olvasóink tuda- B­it­ára ’s azon körülményre bátran hivatkozhatunk, miszerint a’ mostani országgyűlés eddigelő legfontosabb ténye, a kir. udv. cancellari v­álasztás f­elől a’ két magyar h­aza legelőbb e’faj», jelese»» ah­oz mellékelt rendkivikli toldalék által értesittetett. Igerjti , hogy ez­­ut­­tán is alkalom szerint az országgyűlési érdekes és fontos híreket ilyen után, t. i. rendkívüli toldalék segitségére is ez 1 .1 ismarább t. ez. olvasóink tudására juttatni el nem mulatjuk. . . „Múlt és Jelen“ jövendőben is két melléklap a­ „Hon és Külföld“ mint szintén „Kolozsvári Hetilap“ kiséretében jelenik­ meg , leletenként rendesen ötöd-fél íven, de néha többen is. Figyelm­eztetjük t. ez. olvasóinkat azon kettős körülményre is, m­iszer­int a ku se on­­sinosságra ügyelve, e’ lapot ezután is fiumei szép te­st­ekkel meg nem csonkítva bocsátjuk­ ki, a’ mit egyik magyar lap javvel adunk. _ ( P­f , 1S* ér­velii papiroson adjuk»ki, s a tulajdonképpeni hírlap lap sem teszem — Így a’ szó teljes értelmében hetenkénti négyj négy és sűrűn ik.— A’ Iron és Külföld, nem kevésbé igye­kezendünk. M­ég­ Kolozsvártt külön is szétosztatik, hirdetésekre s ily közlésekre hasznaim méltóztassanak. Ezek szerint a’ t. ez. olvasók várakozásának a’ lehetőségig eleget tenni akaró őszinte iparkodásban részünkről semmi bizony nem lesz : tisz­­k a' lapunk iránti további pártfogást. Hogy az, a’ szó teljes értelmében erdélyi lap s e czimére érdemes is légyen eszközölni jó­­lesz.— Midőn egyfelől politikai­­s m­ás tulságoktól is zaklatott hazában a’ minden viszonyokra nagy sőt eldöntő befolyást gyakorló, min­lapunk jövendőben is mint az alkotmányos józan haladás tolmácsa, eddigi elveihez ’s irányához hívnek marad. A’ főlapban a honi kérdéseket sen­­ napi­renden lévő ügyeket korszerű vezérczikkekkel, ’s ilyen értekezésekkel fejtegetni, a’ külföldi eseményeket lehető gyorsasággal közlem, s azokat el­rí ’ históriából, földleírásból, stálistikából merített adatokkal ’s újság magyar­ázó cz­ik­kek­kel világositni, fotóf­ekvésün­k lesz; jelesen külföldi po­ll­­­­­ii­­­i­k­a­i vezérczikkeinkben a’ fennforgó napi­ kérdéseket megvitatni s pragmaticai szempontból ismertetni kivánj; íso ’ czímének megfelelve, a’ kettőnek ismertetésével eddig is tán némileg gerjesztett érdeket és figyelmet megtartani — e kérjük a’ t. ez. olvasókat hogy a’ „Kolozsvári Hetilapot“ is, mely minden héten több száz példányokban itt mindennémü hirdetésekre is ily közlésekre használni méltóztassanak. Midőn ezek öle­­lettel kérjük ilo törekvésünk lesz. M­j f!­en termekben hatalmas ’s aristokratziai fényes nimidussal környezett ellenzék kezében hírlap is van, melynek segítségével haladást pengető, de azt kez­el fógható adatok ’s példák bizonyítása szerint nem igen eszközlö működését még szélesebb körben gyakorolhatja; — másfelől éppen azon ievsevezetes időpontban, mikor Erdély a’legfontosabb ’s egész sorsára mélyen bévágó politikai reformok küszöbén áll­­— mennyire legyen szükséges oly i­d i­s, mely nyilván hirdeti és vallja, hogy haladni, az idővel előbb menni kell, de józanon, a fennálló törvények s százados institutiók tekintet­­lír/9 bevételével, melyeknek alapjára kell a’ teendőket épitni, hogy állandók legyenek, szóval: azon alkotmányt, melynek védpajzsa alatt hazánk már százado­st töltött­ el, nem lerombolni, de felvilágosodottabb korunk kivánataihoz alkalmazni 's lépcsőnként javitni kell, mindenek felett, hogy a korra any nyal ».Egyetértve, ’s a’ fejedelem iránt tartozó hivség 's törvényes engedelmesség szem előtt tartásával lehet csak e’ hazát szé­ni­set­ni és haladni— eg­y ilyen lap mennyire legyen szü­kséges, azt itéljék­ meg a fogulatlanok. Ha lapunk pártfogói ’s elvbarátaink előtt bébizonyithat­­­ Ják azt, hogy: minden akadályok, nehézségek, sőt üldözések daczára is, hivatásunknak megfelelni buzgó és őszinte akaratunk volt, abban a’ mint elegem­­­’l­ő jutalmat találunk, úgy az elkezdett munkát az eddigi szellemben folytatni, mig a’ gondviselés megengedi,f­el nem mulatjuk. T. ez. levelezőink ’s azon érdemes hazafiak, jóakaróink, barátaink, kik lapunkat közléseikkel szerencséltették, ez évben is bizonyított hazafi készsé­­glesítőkért ’s jóindulatokért fogadják szives és hálás köszönetünket. Legyen szabad a’ józan és czélszerű haladás érdekében kérni, hogy közremunkálásukat ipd barátságukat a’ jövő évben se tagadják-m­eg. Félévi előfizetés mint eddig 6­­lant írt ezüstben. Előfizethetni minden cs. k. postán, de a’ pénzt biztos alkalomtól is szerkesztő kezébe sz. alatt­ ’s m­é­s teleibelső farkas utsza 5z ám­iinél hamarább, beküldeni az év vagy könyvárus Tilsch János úr kereskedésében is letenni lehet. Tisztelettel kérjük, hogy betelése előtt történ­je­k, mert teljesszámu példányok küldését csak igy­­ az előfizetés ehet bizto­nysítni. Megjegyezzük végre, hogy a’ „Kolozsvári Hetilapra“ félévre 20, húsz keríti ezüstben itt Kolozsvárit elöfizetni lehet, miért e is közhasznú, ’s bizonyosan telj['dlesó­bb ist ízgyírt* lap, minden szombaton az előfizető házához küldetik. Ez előfizetés szerkesztőnél vagy Tilsch Ir J­á­n­o­s úr boltjában letehető. Végre, tisztelettel figyel­mez­te­tjük­­ ez. elő­fize­tőin­ke­t,hogy mivel az mnber* — a’ leg­fontosabb s igazán napi­ kérdés honun­kban — lapunk ez évi folyamában, jelesen 10 lsét érdemes ’s tekintélyes hazafi tollából folyt s nagy tárgy avat­ott­ságot és gyakorlati éles belátást bizony­itó, ’s mint bátran erősíthet­j­ük, közméltánylásban is részesült ér- Xr tekezésekben meg vita­ttatott— mind két értekezést egy k­ülö p rop­irat Staat haladék nél­k­ül kin­yoma­tják ’s mindazon t. ez olvasóink,kik a Jövő félévre va- U. csas­­tv­al előfizetni mé­tóztatnak,azon korszerű kis munkát ingyen fogják kapni. Akik a’t. ez. előfizetők közzül itt helyben szerkesztő kezébe küldik az Ö-­öö félévi 6. hat ezüst rftot, azok a’pénz átadásakor az említett röpiratot tüstént átveendik; a’ kik pedig postán küldik­ bé az előfizetést,— mihelyt arról vasszerkesztö a’ kolozsvári cs. kir. postahivatal utján értesű­lend— azon kis munkát postán a’hir lap mellé zárva v­e­e­n­d­i­k Természetes azért, hogy ■ 9­­z előfizetés beküldése után régi előfizetőink rögtön még ez évben kezűkhöz kaphatják az igéi­­ röpir­atot, t. i. a’jövő félévi előfizetés beküldésekor,— az új elő- ófaszetők pedig a’ jövő félévi l­egelső szám mellett azt veendik. Szükségtelen megjegyeznünk, hogy t. ez. levelezőinknek mint szintén munkatársa, sarfu­knak mindkét bonban e’ röpiratot hasonlólag, mint barátságunk csekély zálogát megküldendjük, valamint a két testvérbonbeli hirlapok t. ez. szer­­sa veszteségeinek is azzal kedveskedni fogunk. Annak megjelenését jövő december elején reméljük. Szerkesztőség. (1s01«»i'(ök fiov. 19-H Bei«. T~Ék S ívét hirdeté­­nyom­atott!­ fi ERDÉLY ES MAGYARORSZÁG. L Kinevezések. Az erdélyi fels. kir. kormány» Jószék f. nov. 16-a nagybaczoni Incze Mihály elö- Ugléptetésével ürességbe jött lajstromzói helyre (a 6nagyfalusi Fekete Mihály kormányszéki irno­­stokot, továbbá Déézsi Sándor, Gál Ferencz kínoiurnistákat, Tamási János és R­ö­s­s­­­e­r Sá­lon n e­­ tiszteletbeli írnokokat fizetéses Írnokokká am­.kinevezni méltóztatta. Ő csász. és apost. kir. Felsége Benedek a Já­nost erdélyi kir. kincstári concipistát, ugyan­ott számfeletti titoknokká kinevezni klmesen mél­­t­­ó.óztatte. GtyaníElni. A’ nemes-lelkű, és embertár­ni * ni­n nem csak kötelességből, hanem emberiség­ből is szívesen segitni kívánó, és pontos hivata­­losos szolga topliczai kir. kamarai orvos és tudor .­Német­hi Miklós, ezen folyó 1846-­ év no­­nervember hó 12-kén szerencsétlenül meghalt. Itt bé­se ült igazán a’ magyar közmondás: „az ember nem bu’tudja mire lépik ki házából.“ Ugyanis éppen hiva­talos dolgaiba el menendő, lóra ült, de a’ mint felső öltönyét a’ lován igaz­itaná, sarkantyújával annak oldalához ért, mire az ugrani és ágaskodni kezdvén, a néhait egy kert mellé úgy lökte, hogy nyaka rögtön kitört, órán, száján, és szemein a’ V.’r folyni kezdett— ’s igy azonnal megholt. ( UrborX.XB.,­­L. 83-d szám­unkat.) Kevés idő múlva megszünend az időszaki sajtó munkássága az urbér bolnd, és a’ tör­vényhozás honunk ezen életkérdésének meg­fejtéséhez kezd. Fontos a’ tárgy és feszül­ve várja mindenki a’ bonyolódott csomónak megoldatását. Kilépénk mi is a’ vitatkozások mezejé­re, és lapjainkban húsz czikkekben fejt­ege­tők nézeteinket az urbér körül. Ismer­jük az úrbéres szomorú körülményeit, ism­erjük a’ kunyhókat szintúgy, mint a­ vagyontalanabb nemességnek kiálló nyomorát. És ek­honi körül­mények, melyeket t­ör­vény hozónak bár magasz­tos elragad­ta­tás közepette feledni nem szabad, határozák-el elménket véleményünk előterjesz­tésében. Keblünkben egyetlen óhajtás lángo­­la, vajba mi is a' nagy alapvető időhez, me­lyen honunk jólétének építménye szilárdul, az alkotmányos biztosítékok épségében, és a’ törvényes rend é­s kölcsönös igazság meg­­rendilése nélkül emelkedjék, egy marék po­­ronddal, egy köz napszámos szerepében já­rulhassunk ! És ha szerencsések valánk vilá­got deríteni csak egy ferde eszme iránt, mi­ből bár­ki legjobb szándékkal, de az el­­ső csillámoktól tévútra vezéreltetve, alapta­lan rendszerében kiinduló,— ha csak né­hány elfogult kiváltságost, kik a­ néposztá­­lyokat ellenségesen elkíslöm­lő ősi rendszer­­ből most sem akarnának legkisebbet tágítani, meggyőzheténk arról, miként mind halaszt­hatatlan szükség, mind igazság kívánja azon néposztálynak is az alkotmány sánczai köz­zé bévételét megkezdeni, mely századokon keresztül, annak szinte csak terheit élvezé;—­­ha némely túlbuzgólkodót és az urbér iránt nyugtalankodót képpesek valánk azon gondo­latra vezérelni, miként az urbérrel még a’ jó­létnek teljes volta elérve nem lesz ,s egyszer­re el sem érhető, mert ha szintén az urbér annak egyik elemező factora, de sok egyéb kívántatik még az urbéren kivil, hogy e’ kis, sötét és vagyontalan , mind szellemileg mind anyagilag szegény honban általános jól­lét szét-sugározhassék,— ha ezeket megtehe­tők: a’ fáradságot, mit keblünk őszinte ér­zetével úrbéri czikkeinkre fordítunk, nem sajnáljuk.

Next