Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-08-01 / 61. szám

Söl, hogy­­ hot év. prok­odorn v­iltoztassék­­át,­­s hogy hol rendeuk­ivén eddig, m­ urbó­­ros több­ földet nyert mint mennyi az 1819- k. ős Aveirásban­ van­, a/, nála hagyassak; hol pedig kevesebbet vett, kipónultassék, de nem .íz, 1919-ki os/.vénás szerint, h­ánem­ az az e­­lőt­i valóságos birtokra. Ív r a s z ii a-ni. k: A’ Ml t­isztán megha­tározták azt, hogy mi lehet és nem lehet ur­­bériség alapja; lehet t. i. az I 8 19-es öszvál­­tás kiigazítással. Minthogy pedig a' jelen la­tin szerkezet azon határozattal nem egyezik: szóló annak tisztán kifejezésére igazittatni s változtatni kívánja. Egyébiránt K. J. K. úr ja­vaslata, az (-só §-ra nézi szólót aggodalom­ba ejti; úgy lehet ugyan­is azt magyarázni, miként csak a­ most valósággal úrbéres ke­zeken lévő úrbériség létetik úrbér alapjául; de erről szó soha sem volt ,s említeni any­­nyival inkább nem kell, ne­hogy az úrbéres kezén lévő valóságos allodiumm­al öszveza­­vartassék. Kínok: Tanácskozási rend tekinteté­ből czélszerű­ lenne, hogy rendre vitatnák­­m­eg a­ törvényczikkeket, így például az el­sőre tétetett B .J. által azon indítvány, mi­szerint az ítélő mesteri szerkezetből hagyas­­sék­ ki az, hogy in genere minden allodium vétessék­ ki az urbériség alól. Indítványozta 2-szor, hogy a’ felesleges földek hét évig a’ paraszt kezén maradjanak, mi a­ 3-k §­hoz tartozván halaszszuk oda. Végre 3-szor javas­tá a’ t. főispán úr, hogy az I. törv.czikk 1-ső §-nak 4-ke után még egy o­k is csatoltas­­sék; ’s én úgy vélném, hamarébb mennénk e' tárgyakon keresztül — ha ezen indít­ványokat rendre vévén­ fel tárgyalnánk. (Helyeslés!) Egy gr. és k. h. Beszéde lényege kö­vetkező. A’ határozatot, a' ik­i m­ig csak ke­zeik közti van mindég változtathatják, 's a' b. J. L. úr tette indítvány felett tanácskoz­ni jogukban áll , annyival inkább pedig, mi­vel azon indítvány valósággal igen fontos és lényeges dolgokat foglal magában. Ezen ur­­bér , szólónak a* népdal szerint „nem , nem ege“ 's ennél fogva most róla bővebben szólni nem kíván, fenntartja magának, hogy a­ dolgok befejeztével az alkotmányos szabad­ság által annak is ki kevesebbségben maradt, adott jogával éljen. Az urbérbeni elveket te­hát újból felfeszegetni nem kívánja ’s csak a’ K. J. L. úr által tett indítványra teszi ész­revételeit. A maga ugyan­is nem azt értel­mezi indítványában, hogy a­ földesúr kezé­ben allodium nem teszi az úrbéri rendezés tárgyát, mert ezt mondani felesleges is vol­na, hanem, hogy azon allodium nem coloni­­catura, legalább, m­ennyiben szóló latinul ért, e’ szerkezet ezt teszi. De hogy ez valaha discussio tárgya lett volna, nem emlékszik szóló ’s nem is találja helyesnek, hogy a’ földesúri kezeken lévő birtok az urbér irá­nyában törvény által biztosittassék 's ered­ménye kényes is lehet; mert ha van a’ törv.-­­ hozásnak joga egyszer kimondani azt, hogy a' földesúr kezén lévő allodium nem coloni­­calura, másszor joga lesz az ellenkezőt is ki­mondani ’s ki egyszer igent mond, mondhat máskor ,­nem“-e* is; azt pedig, hogy a' földesúri allodium tilta­kozás út­ján másnak nyilváníttassák, szóló el nem ismeri. Az i-ső­k ágában azon allodiumok is kivételnek , melyek földesurak kezén praeexstiterunt. Szóló is helyesli ezt, mert elve, hogy a­ colonicatura a’ paraszt­nál maradván , allodiumát a­ földesúr vegye­­viszsza; de ezen pár szót sokkal homályosb­­nak tartja szóló, mint előbben i­­s felolvasott szerkezetei, mert kétséges, hogy e’ kifejezés alatt „praeexstiterunt“ miféle pranexistenti­­át lehet érteni? Világosabb tehát az előbbi szerkezet és határozat, mely szerint, ha az úrbéres kezén lévő föld iránt a­ földesúr be tudja bizonyítani, hogy allodiuma, viszszave­­hesse. Ennél­fogva, bár ha az előbbi szerke­zetnél tisztábbal szeretne is szóló, ezt el nem érhetvén inkább pártolja még is azon előbbi szerkezetet mint K. J. L. úr indítványát. D o b o k a m­. I " i s p á n j a : A* már meg­állított elvek ellen sok mondatott jelenleg, mi­velejelet igényelne, ha m­ár eddig is elég­gé meg nem­ feleltetett ,s ha mind­két rész véleményének felvételével az ország eln­éi nem határoztak, mi a további felelést szükségte­lenné és h­elyenkivili­vé tette. S­elesek teh­át csak az általam tett javaslat ellen mondot­takra, és minthogy elnök ö­nmaga czalhoz vezető idő­rend kedvéért csak az i-ső m­ost h­i­.te­ ki, nézeteimet csak ennek irányában fogom előterjeszteni. Ha viszszaemlékeznek a’ Ik­i, alig néhány óra negyeddel előbb mon­dott beszédemre, azt mondom, hogy javas­latomat szükségtelennek tartanám ugyan, de mivel némelyeknek megnyugtatásul szolgál az, czélszerűnek tartom a' Ik­inek ajánlani; külömben mint mondám, meggyőződésem sze­rint ad is maradhatott volna, miután a' szer­kezet elég bőven és elégségesen kifejtve van, 's ennél fogva figyelmeztetem a’ velem el­­lenvéleményű­eket , hogy midőn egy részről a’ határozatot vátoztatni nem akarják, mert erre okot és útat nem látnak, másfelől pe­dig a’ szerkezet közzül, hol egyikre hol má­sikra kiterjeszkednek s egyiket meghagyják, másikat megtámadják, tulajdonképp nem az én hanem maguk vélekedése ellen harczol­­nak. Hangzott egy részről a’ státus quo, de szerintek mit tesz ez. A’ világért sem­ azt, hogy mi a’ paraszt kezén van nála marad­jon, hanem, hogy csak az marad kezén, miről b­i nem bizonyít k­­a­t­ó, hogy allodium; a’ mi véleményünk pedig azt mondja, hogy azon földekből, melyekről nem tudjuk valósággal, allodium , vagy colmilca­­tura, pótoltassák az 1­8­19-ki öszveirás's csak a' többi maradjon a­ földesurnak. Kolozs­ m. k. mondá, alig tud helységet az országban, hol az úrbéresek tisztán ne tudnák , mi co­­lonicatura; én pedig merem állitni azt, hogy azon helységeken kívül hol földesurak lak­nak — azok pedig alig teszik 1/3 -ját a’ hely­ségeknek— talán egyetlen egy hely sincs az országban, hol a’ parasztok tisztán tudnák mi allodiatura és colonicatura; 's a’ paraszt ha kérdik tőle , többnyire azt szokta mondani : „itt az uralás nem növeltet semmit, tehát a' miénk; a’ földesúr pedig kinek öszveirásai és levelei vannak, ezeknél fogva a’ 90 's száz emberből álló falut 20 ra fogja reducalni.— Nem hozhatunk tehát nagyobb veszélyt az úrbéresre , mint ha oly státus quot állitunk­­meg, mely által minden helységeket a’ föl­­­desuraikkali perlekedésre utasítunk, miből aztán kibontakozni lehetetlen. Azonban en­nek további vitatásába, minthogy már elég­szer fel fej­letett, nem ereszkedvén: újból is az 1-ső §-ra kimondott nézetemnél maradok; ha azomban a' RR többsége a’ szerkezetet kí­vánja továbbra is megtartani, abban is én is megnyugszom. Fogait­as­ v. k. Szerint is a' ha­táro­­zat m­ig ő Felsége elibe nem terjesztetik­­fel, az RB által mindég változtatható; mert nem következetességről van itt szó, hanem, hogy mit idvesnek 's leghelyesebbnek tartanak a’ KB, mind magukra mind az úrbéresek­re nézve, azt mindenkor­r megtehes­­s­é­k , ámbár helytelenség volna a­ határoza­tot újból és újból mindig változtatni kíván­ni is. — Egyébiránt szóló meggyőződése, az e’ tárgybani tanácskozáskor tett nyilatkoza­ta óta sem változott , mert utasítása is köti, és idővesztegetésnek is tartván az irántai vitákat újból feleleveníteni, röviden mond­ja ki szóló, hogy a’ mostani indítványt, he­lyesnek főként azon okból nem tartja, mert ezen indítvány több pereket fog előidézni, mint bár­m­ely más; de azért is, m­ert meg kellene határozni, hogy a­ telkek egész, vagy negyedek legyenek-e. Már pedig azt határoz­­ni­ meg, hogy valamely úrbéres mindég ne­gyed telkes legyen, csak pert csinálna és kü­löb­ben is lehetetlen; küldői kívánják, hogy elégséges nagyságú úrbéri állományok hatá­­r­oztassanak, de ezek az erdélyi birtokmér­téken túliak ne legyenek; tart pedig r­óló, hogy ez indítvány oda kirondja a kor­mány­t, miszerint a­k­k­o­r­a­a­l­l­o­m­­á­n­y­o­­k­a­t határozzon, melyek­n­él f­o­g­v­a semmit se lehessen elvenni a’ paraszttól,­­ ekkor a' szű­khatárú helye­ken a’ birtokosok fógnak szenvedni. Szóló tehát a’ szerkezeti 1-sö §-t helyesli úgy a' mint van, minthogy allodiumul azt érti mi a földesurnak tulajdon allodiuma volt; egy­szersmind tehát feleslegesnek tartja azt is, hogy az allodium urbériség alapja nem­ le­het a' szerkezetben kitenni; mert a' m­i tisz­ta ’s mihez semmi kétség nem­ fér, az iránt törvényt hozni felesleges. A­ már szabályo­zott helyek figyelmet érdemelnek, és a’ hol bírói ítélet nyomán van kimondva, mi allo­dium és mi colonicatura, azt megváltoztatni semmiképp sem lehet és igy a javaslat csu­pán azon helyekre értethetik, hol a’ szabá­lyozás bírói ítélet és nem egyoldalúlag a’ földesúr által tétetett , ezekre nézve pedig szóló az 1­8­19-1ki öszveirást kívánja alapul vétetni. Végre a* hét évet illetőleg, helye­sebb volna e* kérdést most egyszerre ketté­vágni s az ily földeket örökre az úrbéresek­nél hagyni. Egyébiránt kivánják-é a’ UK e’ tárgyat újból felvenni? mert igy előterjeszti szóló küldői nézetét. Nem kívánjuk!) Kraszna m. k. Szomorú kebelszagga­­tólag leverő jelenet, midőn valaki magára ’s rokon sorosaira vészt és romlást gonosz időben sietve jönni lát 's a' menekülhetés­­nek még csak reményétől is el van zárva. Én szintén ily helyzetben lenni látom ma­mimat rokon sorosaimmal. Tisztában vagyok az iránt, hogy nézetem a' t. KK és RH többsége által nem pártoltatik, 's éppen e­­zen tisztábanlét okozza keblem fájdalmát. Valóban hallgatnék, mert az okosság ezt tanácsolja; de hallgatnom nem leh­et, mert hallgatni kötelességem tilt 's szólni konsze­­rut. És ezen kötelesség meleg érzete lelkem ösztönével úgy öszszefolyt, keblemben any­­nyira dolgozik , miként ha a' természet mostoha keze ’s ha Istenem ném­isággal vert volna­ meg 's nyelvem ínyemhez ragadva len­ne, saját tiz körmeimmel szakasztgatnám fel a’ nyelvét, és megszólamlanék az. Szólok, mert egy fájdalmas érzés konszerű­, azon tudat, hogy a' magyar nemességet fenyege­tő vész és romlás , már siető műbe véve van. Szólok, de nem azon nézetből, mintha a’ magyar nemességet kiváltságában jegyez­ni kívánnám, mert csak egy viszszapillantás eddigi nyilatkozataimra, ’s ki azok szellemét ismeri é s ismeri azon megyét melynek kép­viselője vagyok, az ellenkezőről fog meg­győződni. Ha valaki az emberiség jogait ki­szélesíteni, mindenkit egyenlő joggal felru­házni, boldogítani kíván: én vagyok az, de éppen ezen szempontból indulva­ ki, midőn a’ nemesség érdekében szólok, az emberiség szent érdekében szólok . Ne vetkeztessük ki erejéből a' nemességet, hogy ne dobjuk­ el magunk­tól a' reformot. Meg vagyok győződve, hogy a' dobokat igen tisztelt m­. b. főispán úr indítványa tisztán a’ haza érdekében,t­iszta haza­­fiság érzetéből keletkezett; de kiki ön meg­győződését tartja jónak. Tisztelem mindenki­nek saját nézeteit, de nekem is van saját né­zetem, 's az mint egyik enged , engedjen a másik is. Én azon hitben élek, hogy teljes­séggel nem idves, nem tanácsos elcsorbit­­gatni a' nemesség birtokjogait , mert e tényező,­­factor a' nemzeti átalakulásban; és ha ki van jógáiból vetkeztetve , hatásában elgyengítve, valóban akkor a' haza idve koczkára lüketett, ’s hasztalan minden ipar­kodás. Nem vázolom­ fel részletenként, minő fo­nákságot, sőt mondhatnám törvényellenes anomáliákat látok a­ javaslatban ; csak any­­nyit mondok, hogy én igen szeretném , ha most ezen latin nyelvre átkor­bácsolása al­kalmával saját nemzeti érzelmeinknek lehet­ne valami idves újítást, melyet a dolgok első stádiumán elmulasztottunk, behozni.

Next