Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-14 / 13. szám
Kolozsvártt. 13. Vasárnap fel»’. 14«» isii. /jba a ERDÉLYI HÍRLAP. m if ERDÉLYES MAGYARORSZÁG. Orszistgyilksi Közlés. A* jan. 30 -án tartott huszonnyolczadik országos ülés vége. Tárgy: Az urbérnek székely földre bévitelét és az urbériséget tárgyazó vitatások folytatása. Kővár vidéke fökapitányi helytartója: Nagyöaga elnök úr! tek. KK és RR. A* szőnyegen lévő tárgyra, mint harmadik napon beszéld, bátorkodom vélekedésemet a’ legnagyobb rövidséggel előterjeszteni; de nyiltan 's minden félelem nélkül, a’ nélkül hogy szükségesnek tartanám Horátz ódáját idézni, mivel ezen teremben se „pravajubens cívisnek, se ,,instans tyrannus“ nincsenek. — Én mélt, elnök úr és I. R., ha az urbér, tagosításra alapittatott volna, mely vélekedésünktől elüti ettünk , meglehet hajlandó lettem volna egyébre is reá állatai , de minekutánna nem pontos mérés, hanem csak feladás az alap, az előttem több beszélőktől kifejtett okokból pártolom egészen Hunyad megye érdemes követje véleményét, az az: az 1 SV- beli öszveirást csupán magára minden egyéb nélkül, annak a’ székely földre való alkalmazásában kb. hivatalos mélt. Nagy József urat, miszerint székely földön, az az: székely székek határain belől , helyét tartom az urbérnek, de valóságos székely jószágban, székely örökségben, haereditásban nem.— Ez a’ tárgyra nézt véleményem. Csak ugyan nem tehetem, hogy a’ vitatások alkalmával, némely mondottakra röviden észrevételemet meg ne tegyem. Az mondatott itt, hogy kerüljük az ingerültséget, mely most inkább lábra kezd kapni, légyen köztünk egyetértés, mint eddig,s az ez előtti országgyűléseken volt — Néma ingerültségnek teli. Ahol a’ vélemények külömböznk, ’s azt minden párt bátran kimondani meri, lenni kell, kivált midőn a’ tárgy, mint a’ jelen, fontos, ’s az mindenkit kissebb nagyobb mértékben érdekel; ingerültség tehát itt közttünk is van, én azt nem hibáztatom, csak hogy határán túl ne menjen, személyeskedésre és sértésre ne fajuljon , hogy pedig ez legkevesebbé a’ jelen országgyűlésen történt, azt örömmel állítom, mi e’ jelen országgyűlését dicsérettel jellemzi. Hogy az ez előtti orsz.gyűléseken nagyobb volt az egyetértés , annak oka volt, hogy a majoritás tyrannizálta a’ minoritást és e’miatt többen nem nyilváníthatták ellenkező véleményüket: de Istennek hála ez most nincsen, mindenki azt bátran, szabadon kimondja. — Régebban azt nézték, ki a’ véleményező; voltak nehány kiváltságosok, kiknek mindent mondani szabad volt. v Szent volt mondásuk, a' többségnek azt helyesleni kellett — de az a’ nimbus, mely őket körözte, elmúlt: most többen vagyunk, kik nem azt nézzük, ki mondja, hanem mit mond? és ha véleményünk azóval ellenkezik, azt bátrak vagyunk nyilvánitni. — Azt nézték továbbá, hogy a’ vélemény micsoda czifra kidolgozott oratioval mondatik el; akkor, kinek abban gyakorlottsága nem volt , ki orálni nem tudott, kiknek sorába én is tartoztam , véleményét oly egyszerűen , mint most én, elő nem adhatta , de lepergett mostan az oratiók korszaka,s nem szükség még idegen városból is postán hozatni kidolgozott otatlókat, ki ki előadja maga véleményét és bátor előadni úgy, mint tudja. Mondatott még továbbá, hogy fogjunk a' kormánynyal kezet, kövessük intését az úrbér behozatalában, 's fogadjuk el az 1843-béli I status quot. Iüi igen örömest fogok kezet, követem intését, de azt el nem hitethetem magammal, hogy az 1843—beli státus quot kívánná, ez nékem kijelentve nincsen. Lehet ugyan, hogy a’ beszélő a’ kormány dolgaiba, 's annak nézetei tudásába inkább belé vagyon avatva, csakugyan még sem hitethetem el magammal, hogy a’ kormány ne azon öszveirást pártolná inkább, melyet maga, minden földes urasági közbejövetel nélkül, vitetett végbe, kivált midőn meg vagyok győződve, hogy bizonyosan tudomása van arról, hogy 1829-től fogva 1843-ig igen sok helyen a’ földesurak maguk embereiktől földjeiket elszedték, miért is ha a’ kívánt 1813 állittatnék meg status-quonak, ezáltal sok adófizető szenvedne, ha némely birtokos jól is járna. Felszóliltatott még az országgyűlése, hogy ezen véleményt fogadja el, külömben repül alioja csonkul, ’s a' beszéli ha a' követi kar repülalioját nem is, de az országgyűlését félti. — Mondatott még: ugyan azon beszédben, hogy az országgyűlésen némelykor és némely dologban szomorú a’ követi kar helyzete. Én úgy gondolom I. R.! szükségtelen egy orsz.gyűlését a reputatio oltalmazására inteni, serkenteni , főként egyes személynek; úgy gondolom az orsz.gyűlése minden egyes tagja a’ maga reputatiojára ügyel, annak oltalmazására való serkentést mástól fel nem veszi, annak oltalmazását mástól nem kéri, el nem fogadja; én részemről ezt teszem, ha egyes tag nem, annyival kevesebbé az egész országgyűlése, melynek ezt tenni méltóságával egybe nem férne. Hogy a' követi kar, reputalioját nem félti , azt igen helyesen teszi, abban magam is egyetértek, 's valamint azt nem, úgy az egészet se féltse. — Azt pedig, hogy a’ követi kar helyzete néha szomorú lenne, nem tartom ; én úgy gondolom, hogy az egy igen díszes állás, egy megye közbizodalmától megtiszteltetve, annak véleményét nyilváníthatni, nem lehet szomorúnak nevezni, kivált ha az önmeggyőződésével egyezik, ha pedig ellenkező, tőle függ azt nem tenni, a követséget fel nem vállalni, senki annak felvállalására erővel nem kényszerittetik. Tudom, hogy midőn az orsz.gyűlése kihirdettetett, a’ követséget, ezen diszes elhivattatást, jó szívvel felvállalták, többen keresték; tudom hogy sok megyében ennek megnyerhetésére mindent megtettek, ezen csak azt értem mit megtenni illendő volt, sokat tettek, hisz tudják a t. RR! mit szoktak e részben megtenni; nem tartom tehát ezen állást aggasztónak. Vannak olyanok, kiknek megegyezésük utasításukkal tökéletesen egyezik, ezen esetben azt éppen nem tartom, sőt még akkor sem ha utasításuk némely egyes pontokban ellenkezik is meggyőződésükkel, mivel látván hogy utasításuk egyéb részeiben is oly sok van, mivel még alkalmuk van a’ közjóért Lenni, ezért a’ követséget elvállalták. — Azért, mint mondám, nem tartom a’ követi karnak helyzetét oly szomorúnak , mint festetett, sőt igen is díszesnek. Egy gr. és kir. hivatalos : Menynyire legyen idés és áldást hozó az urbér az országra nézve, elősorolni nem kívánja, kik irtóznak béhozataláról, nem tudja; részéről legalább óhajtja, hogy mentős elébb létesüljön. És miután nem hallotta, hogy az urbernek béhozatala ellen emelt volna valaki szót e' teremben , szükségtelennek tartja, ama nagyszerű felszólítást, hogy a’ RK. és RR az elnyomott emberiség érdekéből irányozzák tanácskozásaikat's gondolkozzanak,a szükségteleneknek a' hoszszan siránkozó teremiádokat. Hiszen ő Felsége akarja is az úrbéri, mert k. kir. előterjesztésében az RR ebbe tanácskozásul tűzte ki, ’s béhozatala nemcsak hogy senkinek ellenére nincs, sőt mindenki óhajtja. Igen is ő Felsége akarja a’ föld népét felsegíteni, sorsal s állását jobb létbe helyheztelni , ő Felsége egyiránt édes atyja minden népeinek 's országai minden polgári osztályainak, mindegyiket egyiránt pártfogolja, mindegyiket egyiránt szereli, ’s törvényes jogaikban védelmezi. És mindezeknél fogva valamint fennséges gondjában áll a’ föld népét szegény helyzetéből felsegít lenni, úgy annak irányában a’ földbirtokost is elnyomatni teljességgel nem kívánja és míg az ausztriai ház élni fog , az aristocralia is magas figyelmét érdemlendi, ’s nem is fog elnyomatni az állat, ha a’ nép felsegíttetik, mert mind kettőnek jóléte egymás mellett megállhat.— Nincs tehát miért oly korán örülni az aristocratia sírján, ’s nincs miért örömmel tombolni, annak öszvedöntött romjain; ő Felségénél és a’ felséges ausztriai háznál illő becskeit tartatnak még most is a’ régi kutyabörökre írott régi oklevelek és kiváltságok, melyekre ő Felségük erei felséges kezeikkel irták fel saját neveiket és erősítették meg ez által azokat. Senki ne értse szólónak szavait magára, mert nem is hiszi, hogy e’teremben volna olyan, ki az aristocratinnak esküdt ellensége legyen , azonban nem leheti még is, hogy némi megjegyzéseit némely a’ korszellemben divatozó ideákról, például, hogy minden a’ polgári osztályok között létező közfalakat azért kell lerombolni, mert a'nélkül közboldogság nem létezhet, ki ne jelentse. Az ily eszmék nem a' köznépnek, nem a’ csend 's békeszertű polgároknak eszméi, hanem azoknak, kik posztógúnyákban járnak, és azokban ez után is járni akarnak, kik szeretnének aristocraták lenni, de nem lehetnek; vagy oly aristocraták eszméi legfeljebb , kik restek arra munkálni, hogy nemeshez illő módon éljenek és restelik teljesitni azon kötelességeket, melyek a' nemességgel öszvekötvék, mert a' régi chevalerie mondása szerint: ,,noblesse oblige,a kik inkább vonzódnak a’néppel encanaillirozni magukat, — vagy olyanok-13