Mult és Jelen - Jelen, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)

1848-01-13 / 4. szám

Pr4i jel IN­C­ICÍÓ^- Tisztelettel kérjiiU lapunk t. ez. pártolóit, méltóztassanak a'Leállott új félévre az előfizetést hová hamarább beküldeni, vagy a* postán megtenni. Hetenként ötöd fél ivén megjelenő lapunk félevi dija 6 — Iliit rft ezüstben. Szerk. I (jN^lArlok jam, i,j­n I§l§. ERDÉLYI HÍRL­AP. ERDÉLY ÉS MAGY­ARORSZÁG. Szerkesztői nyilatkozat. Tisztelettel jelentjük t. ez. olvasóinknak, hogy több okokból szükségesnek láttuk, e lapok kiadása és postára tevése napját vasárnapról és csütörtökr­ől—­kedd­re és péntekre—mint régebben is volt—visz­­szatenni ; következőleg a’ jövő vasárnapon u. m. januári us le-n lapunk nem jelenik­ meg, de Kedden fan­yar le nfogaz d-k szám kiadatni, ’s szét küldetni: mit is szükséges tudásul helybeli 's vidéki minden t. ez. olvasóinknak tisz­telettel jelenteni kirántunk. Szerk. Ill­i Ujsaji­li Erdélyi kir. kincstárnok gr. Mikó Imre úr a n­agy­it) Iga, tegnapelőtt januar. 1­1-a városunkból N. Szebenbe magas rendeltetése helyére el­­utazott ,­­s a kir. kincstár tanács 's igy er­dejét kir. kamarai ügyek vezetését átveendi. Az isteni gondviselés 's a’ haza boldogító getiiusa öt­ködjenek a nagymaga felett , fé­nyes de nehéz pályáján a' fejedelem és or­szág várakozásainak teljesen megfelelhetni. Folyó januar. G ti estve 8 óra után a’ piaczon a' b. Józsika ház alatt lévő Mederi óriás bulija előtt egy m­űipari lovag élmén­yén, az üveges ajtót, melyre az órák felakaszt­va voltak, hirtelen bétörte,­­s több órát ösz­­vetakaritván azokkal elszaladott. Az óvás u­tána nyarg­ik, de bé nem élhette, azonban az úgynevezett Bogdanii ház alatt lévő si­kátorban, merre a’ tolvaj útját vette, két há­rom elejtett órát megkaptak Sok ember van nálunk, ki szereti a’ könnyű életmódot — 's az ingyen valamihez jutást. Játékszínünk csakugyan, mint halljuk, nem fog az égés­, télen üresen állani. A­ pesti magyar társaság, újabb tudósítások szerint nem vándorol fel Pozsonyba, ’s igy Feleki színész­­társaságával februarius közepe táján alkalma­sint itt lesz. Kolozsvár neve régen „kincses”­ volt , ennek némi maradványa most is mutatkozik, mert a’ mint halljuk , a’ városi börtönbe­n egy árnyékszék fedele alatt csomó bankje­gyet találtak , mi hogy oda mi móddal ke­rült, 's tehát kié volt ? mni tudják. Tulajdo­nos nélküli pénz—a' mai világban ritka dolog ! A’ régebben, évekkel ezelőtt e’ lapokban említett ezüst míves vagy bocsánat, ezüst­szerző Sandmann, ki gr. K. J. úr ezüstjét el­orozta, 's majd a' nemes erezet elásó Hm­a­­nus fösvényjénél azt minden esetben oko­sabban tudta használni, de csakugyan bör­tönbe került és onnan, Ita nem csalódunk, 1­8­­­2 tavaszán — alkalmasint Irgy a’ város­nak több költséget ne csiná­jon 's igy jó indulatból elszökött, az utána mindenüvé kül­dött személyes leírás következtében tavaly Mecklenburgban letat­­óztattatott, s Bécsböl az iránt ide tudósítás is küldetett. A­ kir. kormányszék azért rendelkezett Kolozs me­­gyévek, hogy azon rab átvételére Csúcsára a’ hat­árszélre biztost küldjön. A’ megye kü­l­­l­dött is oda egy táblabírót , ki vagy két hé­tig ott ü­lt, de a’ rab az alatt is el nem ér­kezett. Már most azon biztos követeli a’ na­pi­ bérét ; kérdés: ki fizeti­ meg? Városunkban a’ tegnap estve a' városi tánczteretűben a' kir. lyceum ns ifjúsága ál­tal adott tánczvigalora vagy mozgási és a’ boltoknak ’s divatárusnéknak nem kis hasz­not csinált, így forog a' pénz a' világon — de sok apa és férj neve ez alkalommal def­terbe is került. Ingyen búcsút járni, 's annál­­inkább bálba menni —és ott fényiem nem lehet. Az erdélyi o­rs/. «i ’ gyűlés­ről. Hy czim alatt a „Budapesti Hű adó“ 7 ló­k számában következő érdekes c/­ikk olvasható : Erdélynek közelebb lefolyt or gyűlé­sén a’ conservativeké volt a' többség, a' ho­z­olt törvényekért tehát legnagyobb mérték­ben övék a'felelősség. Igen, de éppen tí­zen többség miatt Erdélynek al­kotmánya alá jön ásva,megyei szer­kezete gúnynyá téve, szabadsága tönkre s­i­m­á­n­y­i­t­v­a, szóval, Erdély most már sem­m­i,—s­e­m­­m­i ! Vigyazz­­ e­zt­á ! Magyarország, nehogy ben­ned is többségre vergődjék a’ con­servativ párt, mert l­e is úgy fogs­z járni, mint Erdély! Pedig mily rette­netes dolog semmire lenni! — Ilyeneket 's még ennél is különbeket hallhatni most el­lenzéki oldalról, és ez történt telünk is, ’s rémületünkben —a' szegény semmivé lett erdélyiekhez folyamodóak. Minő szorongó kebellel és kétségbeesett lélekkel közeledtünk e' szerencsétlenekhez ! ő*el a’ semmiség né­ma sötétségében képzelvén találni, küszködve lét- és nemlét közön.. De aggály és fáj­dalom helyett a' csoda fogott­ el! Mi történt ezen emberekkel? Hisz ezek nem semmisé­gük felett töprenkednek , nem aláásott alkot­mányuk és megyei szerkezetek , tönkre silá­­nyitott szabadságaik felett siránkoznak, ha­nem mérgesen vetélkednek éppen a’ felett , a’ mi ellenkezője mind ezeknek, I. i. a’ mult országgyűlésnek dicsősége felelt. Az egyik azt egészen az eonservativ pártnak akarja tulajdonítani, a’ másik meg az ellenzék előkészítéseinek, és az okosabb azt mondja: sem az egyiké, sem a’ másiké a’ dicsőség, hanem az országgyűlésé és aj fejedelemé. Olvassa, ki nem hiszi, az E. Hi­radónak, az erdélyi ellenzék orgánumának , 303. 5, 5 és­­5-dik számait, melyekben a’ mult országgyűlés jó eredményeit több ve­zérezikkein keresztül perli a’ kisebbség szá­mára és a’ mely­ekben ily helyeket olvashatni. . És ha e tör­vényekben (t. i. az újak­ban) nyert alkotmányunk, nyert nemzetisé­günk, mit elvitatni nm­ lehet: ki kell é felednünk az eredmény tényezői közöl azon alkotmányos útoni let­­ias küzdelmet, melyet a­ mult országgyűléseken többségét alkotó férfiak vínak ernyedetlenül?“ Tovább: ,,a’ lefolyt országgyűlés eredményei nem oly kizáró tulajdonai ( bizonyosan­­) a’ többség­nek, mint némelyek hinni szeretik, hanem nagy részöket eddigi országgyűlések, a’ ha­ladás zászlója alatt működő lelkes férfiak tö­rekvésének (ebből következik­­, hogy tehát azok, kik a’ haladást eszközölték, nem vol­nának a „haladás zászlója alatt működő lel­kes férfiak?“) 's főleg a­ kor igényeit mél­tányló kormányunk lojalitásának köszönhet­jük.“ Más helyt megint: ,,Igen uraim, ha valahol, itt igazán el lehet mondani az Írás szavaival: más a­ magvető, más az a­­z a l­ó !“ Látni való, hogy itt az E. Híradónak éppen oly teljes és tökéletes igaza van , de egyszersmind éppen oly felesleges munkában izzad, mint ha azon thesist akarná bebizo­nyítani, hogy t. i. a' XIX-d. század , roppant haladásait csak a’ XVIII dik roppant fényű, elmesurlódásainak köszönheti. — Megjegyzésre méltó azonban azon kislelkűség, mivel a’ többség érdemét az ellenzék minden oldalról devalválni igyekszik, így a kolozsmegyei kö­­relszámoltató közgyűlésen is a' megye egyik képviselője 's az országgyűlési ellenzék egyik vezére, oly okoskodást használ. (lásd Érd. H. 306.) miszerint a' mit ő az uj tör­vények közti jónak vél, azaz ellenzéknek tulajdoní­tandó, a’ mit pedig rosznak, az a' többség­nek. Oly számolás, milyen lenne azon vál­lalkozó társé, ki az üzletből származó nye­reséget mindig magának, a’ kait pedig tár­sának tulajdonítaná. Az érdemes ellenzéki követ minoritási boszuságában még oly insi­nuation ’s illetőleg bókolásra is fakad, mit erdélyi ellenzékitől hallani, mindenesetre nagy változására mutat az eszmelátásnak 's mit al­kalmáéiul mindkét fél el fog magától utasi­­­­tani. I. i. „hogy az érintett tárgyban ("ujoncz­­állítás) a kormány alkotmányos szel­leme túlhaladta az országgyűlést, elvitázh­atlan igazság.“ — A' Kolozsvár városi követ is, az E. H. szerkesztője , kü-­­ citál­sával együt idves törvényekről beszél ,s a’ minor­itás javára részt koldul a’ tör­vényhozási érdemből—, am nőt mi nekik meg­adni cseppet sem vonakodunk, csak igyekez­zenek a" következő országgyűléseknek is e­­redményt eszközölni Így gondolkoznak most Erdélyijén 's meg fogjuk érni: minden kö­­relszámolásokat eleve perlekedés fog jellemezni. Mit gondoljunk már most ? Higyjü­k-e az erdélyieknek, hogy őket ezen múlt ország­­gyűlés mind nemzetiség, mind alkotmányos­ság, mind pedig álalános közjólét dolgában előbb mozdította; vagy hogy­ ezen hiedelmük önáll­ás és igaz az, a­­mit ellenzéki oldal­ról hallunk , hogy Erdélyt ezen utolsó or­szággyűlése semmivé tette alkotmányában, szabadságában, nemzetiségében és jólétében? Mind­ezeknek elitélé­ét az olvasóra bízzuk. Csak egy sejtésünket akarjuk még kimonda­ni: t. i. ha ezen országgyűlés linken , óhajtá­sunk és reményünk szerint egy conservatív többség fog kifejlődni mindkét házban, mely egyetértve a kormánynak már nyilvánított jó és alkotmányos szándékaival , ezen haza újjászületését szilárd alapokon biztosítand­­ja, éppen ezen erdélyi tünemény fog előáll .

Next