Munka, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Számvetés az új esztendőben írta : Martin Ferme Czokois, hogy az új esztendő küszöbén mérlegeljük az elmúlt év munkáját, tapasztalatait. Tanulságosak ezek a számadások. Kiváltképpen nekünk, akik talán egyik legnehezebb, de ugyanakkor győzelmes esztendőt hagytunk magunk mögött. Milyen eredményeket ért el a magyar szakszerve­zeti mozgalom az 1957-es esztendőben? Ahol a hatalom a dolgozók kezében van, ott a nép sorsának alakulása a mozgalom eredményeinek egyetlen hiteles mércéje. Hiszen a forradalmi szakszervezeti mozgalom célja: a dolgozók, a nép, a haladó emberiség ügyének szolgá­lata. 1956 végén, majd pedig 1957-ben a magyar, az egyiptomi és a szíriai események megmutatták: az im­perialisták mindent elkövetnek, hogy vesztett pozíciói­kat visszahódítsák. Az események azonban azt is bebi­zonyították, hogy az elmúlt években olyan erő jött létre, amely összefogva képes kordában tartani az impe­rializmus agresszív erőit. És ez az erő óráról órára nö­vekszik. A szólás-mondás azt tartja: aki szelet vet, vihart arat. •**- Az imperialisták meg akarták „rendszabályozni'’ Egyiptomot — a válasz: arab egység. Meg akarták kez­deni a népi demokráciák „felszabadítását”, halálos csa­pást akartak mérni a kommunista pártokra — a válasz: a munkáshatalmak megszilárdulása, a kommunista pártok politikájában elkövetett hibák gyors kijavítása, egységük megszilárdítása. Senki sem tagadja, hogy az imperialisták akciója időszakos és helyi zavarokat tá­masztott, nagy veszteségeket okozott. De mi is sokat tanultunk, tapasztaltabbakká, edzettebbekké váltunk. Kétségbe vonhatja-e bárki, hogy a kommunisták pártja és a munkáshatalom ma erősebb, mint 1955-ben vagy 1956-ban volt? A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának nyilatkozata és béke­felhí­vása mindennél ékesszólóbban bizonyítja a világ prole­tariátusának egységét. Az emberiség soha sem felejti el az örökké neveze­tes napot, amikor a világűrben útjára indult az első emberi alkotás. Nem véletlen, hogy e sikerrel a világ első proletárállamának tudósai és munkásai ajándékoz­ták meg az emberiséget. De az emberiség nagy sze­rencséje is, hogy az interkontinentális rakétát, a mes­terséges holdat a szovjet emberek és nem a háborít megszállottai alkották meg elsőnek, hogy azok nem pusztító háború, hanem az alkotó béke fegyverei.­­­lépünk 1957-ben elért eredményeinek forrása, az í­r erőviszonyok eltolódása a szocialista tábor és álta­lában a haladó erők javára. Sikereink a szocialista tár­sadalmi rend életerejét és a szocialista tábor egységét, testvéri szolidaritásának történelmi jelentőségét hirde­tik. Leszámoltunk az ellenforradalommal, megszilárdí­tottuk a munkáshatalmat. Lényegében rendbehoztuk gazdasági életünket. Ebben is a szocialista testvérnépek segítettek bennünket. Ámde minden segítség hiábavaló maradt volna, a magyar dolgozók munkaszeretete, alkotó akarata nélkül. 1957-ben magasabb színvonalra emeltük a gazdasági élet irányítását. A túlzott centra­lizmus helyett az ésszerű decentralizálás útjára lép­tünk. Az ellenforradalom okozta súlyos károk közepette is több nagy horderejű intézkedés nyomán jelentősen emelkedett a dolgozók életszínvonala. Nehéz küzdelem­ben úrrá lettünk a volt munkástanácsok törvénytelen és felelőtlen intézkedései okozta zűrzavaron. Sokat tet­tünk az üzemi fegyelem helyreállításáért, s biztosítot­tuk a törvényes rendet. Közben megoldottunk sok olyan kérdést, amelyek évek óta foglalkoztatták a dolgozókat. Ilyenek: az üzemeknek adott jogok, a bérezési rend­szer kialakításában a béremeléssel egyidőben a keresett arányok javítása, az üzemi demokrácia fejlesztése és így tovább. A­z elmúlt évben jelentősen megnőtt a szakszervezetek tekintélye, bizonyos értelemben tisztázódott szere­pük, s tevékenységük általános feltételei javultak. Ez a magyarázata annak, hogy szakszervezeteink — bár soraikat az ellenforradalom megzavarta, sőt helyenként ideig-óráig meg is bontotta — lényegében rövid idő után ismét be tudták tölteni szerepüket. Joggal számol­hatunk be arról, hogy szakszervezeteink 1957-ben a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetéhez méltóan harcoltak az ország, a nép létérdekeiért, a munkásha­talomért, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vításáért. Tevékenységünk eredményei hozzájárultak az egész világ által elismert politikai, gazdasági meg­szilárduláshoz. Erőfeszítéseink azonban nem utolsó sor­ban azért vezethettek eredményre, mert az MSZMP helyes politikával, helyes vezetési módszerekkel nö­velte a szakszervezetek társadalmi jelentőségét, tekin­télyét. A pártvezetés és a pártnak a szakszervezetek iránti helyes politikája az az alap, amelyen a szakszer­vezeti tisztségviselők, társadalmi munkások odaadó, áldozatkész, példamutató munkája további sikerekre vezethet dolgozó népünk javára. Az elmúlt esztendő azonban korántsem volt gon­doktól mentes. Az ellenforradalmi demagógia, sőt nem egyszer a szakszervezeti vezetők helytelen nyilatkozatai is megnehezítették, hogy helyesen ítéljük meg a fel­­szabadulás utáni munkánkat. Márpedig a múlt helyes értékelése nélkül nem határozhatjuk meg jól a holnap feladatait sem. Szembe kellett szállni az „eddig minden rossz volt” nézettel, ugyanakkor szakítani a valóban rosszal; fel kell eleveníteni az utóbbi 2—3 esztendő helyes kezdeményezéseit, amelyeket az ellenforradalom igyekezett kompromittálni; harcot indítottunk a revi­­zionizmus, a hibás nézetek ellen (ezt azonban megnehe­zítette az elmélyült elméleti munka hiánya, ami éveken át jellemezte szakszervezeteinket); pártunk politikájá­ban érvényesült most már a szakszervezeti mozgalom marxista--leninista értékelése, de sok nehézséget okozott.

Next