Munka, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
MARTIN FERENC Az új esztendő küszöbén m fost, amikor átlépjük az újév küszöbét, pillantsunk vissza, meddig jutottunk az ó-esztendőben, és szóljunk arról, mit akarunk tenni 1959-ben. A szakszervezetek hivatásuknál fogva mindenekelőtt a dolgozók helyzetének alakulásából mérik le egy időszak munkájának értékét. 1958 sikerekben gazdag esztendő volt. Befejeződött az ellenforradalom utáni konszolidáció, a munkásosztály hatalma szilárd. Gazdasági életünket nemcsak rendeztük, hanem jelentős eredményeket értünk el az előző évek hibás gazdaságpolitikája következményeinek végleges felszámolásában is. Kialakítottuk a gazdaságvezetés helyes módszereit, az ösztönzés új formáit. Emeltük a béreket, új és helyesebb bérrendszereket alkalmaztunk és bevezettük a nyereségrészesedést. Teljesítettük pártunk fő célkitűzését, megvédtük, sőt néhány vonatkozásban tovább fejlesztettük az 1957-ben elért életszínvonalat. Elmélyítettük a demokráciát általában is és ezen belül különösen az üzemi demokráciát. Elmondhatjuk ma már, hogy a dolgozók véleménye, akarata, javaslata meghallgatásra talál, ami egyben előrehaladásunk egyik legszámottevőbb rugójának is bizonyul. Mindezek az intézkedések találkoztak a dolgozók egyetértésével, s ösztönző erővel hatottak a széles tömegek alkotó tevékenységére. Megmutatkozik ez a tervteljesítésben, túlteljesítésben, és nem egy nemzetközi vonatkozásban is figyelmet keltő technikai vagy gazdasági eredményünkben. Minden okunk megvan hát arra, hogy 1958-at a politikai élet megszilárdulása és gazdasági életünk fellendülése esztendejének mondjuk. Sikereinket a november 16-án megtartott országgyűlési és tanácsválasztások tetőzték be, amikoris a Hazafias Népfront demokratikus körülmények között imponáló győzelmet aratott. A magyar nép választ adott a ránk szórt rágalmakra és kifejezte hűségét a szocializmus, a béke ügyéhez. Az elmúlt év sikereinek részese a magyar szakszerv*ö- vezeti mozgalom, amely ebben az esztendőben ért el fejlődésének csúcsára. 1958-ban olyan magas volt a szervezett dolgozók száma, mint még soha. Mozgalmunk fellendülése is elsősorban a párt helyes politi- Ikájában leli magyarázatát. A szakszervezetek hatásköre és lehetősége bővült, erősítettük belső demokráciáját és célravezető munkastílust honosítottunk meg. 1958-ban tartottuk meg a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusát, amely — élve a kedvező lehetőségekkel és levonva a szükséges tanulságokat — értékes dokumentumaiban hosszú időre megszabta tennivalóinkat. Olyan szervezeti intézkedéseket is végrehajtottunk, amelyek a szakszervezetek, végső fokon a magyar munkásosztály politikai befolyását erősítik egész társadalmunkban. Megkezdtük a szakmaközi bizottságok szervezését. Célként állítottuk magunk elé az olyan területi szakszervezeti középszervek létrehozását, amelyek az adott párt- és tanácsi szerveknek minden vonatkozásban megfelelő partnerei lehetnek. Igyekeztünk fejleszteni, erősíteni a műszaki tanácsokat és a különböző szakmákat képviselő bizottságokat. Ezek az intézkedések is a tagság egyetértésével találkoztak, szélesebb és hatékonyabb mozgalom kialakítását tették lehetővé. Úgy érezzük, a magyar szakszervezeteknek ma valóban van erejük ahhoz, hogy vállalják a munkásosztály hatalmának erősítésében, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában a rájuk háruló nagy feladatok elvégzését. Szükség is van az erők összpontosítására, egész társadalmunk tevékenységének céltudatosabb megszervezésére, mert az 1959-es esztendő a nagyfontosságú intézkedések és a tervezések nevezetes időszaka is lesz. Ebben az évben rendezzük a nyugdíjakat és a családi pótlékot. Sor kerül a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bizonyos rétegeinek bérrendezésére. Elkészítjük a lakásépítés 15 éves tervét és hozzá fogunk azoknak a nagyjelentőségű feladatoknak megoldásához, amelyeket a párt a munkásosztály helyzetének felülvizsgálása után állított az ország elé. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a feladatoknak megoldásáért sokat kell tenni a szakszervezeteknek. Az a megtisztelő bizalom, amely irántunk az utóbbi esztendőben a párt részéről megnyilvánul, arra kötelez bennünket, hogy a népgazdaság fejlesztése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására irányuló intézkedések előkészítéséből nagy felelősségtudattal és áldozatkészen vegyük ki részünket. Az új esztendőben a szakszervezetekre az a feladat hárul, hogy a kormány által rendelkezésre adott anyagi eszközöket úgy használjuk fel, illetve erre olyan javaslatokat tegyenek, amelyek a legszükségesebb tennivalókra irányulnak és találkoznak a dolgozók egyetértésével, kívánságaival is. Javaslatokat dolgoztunk ki és tovább folytatjuk az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatottak munkaidejének csökkentését, és ezzel egyidőben el akarjuk érni. Magyarországon 1959-ben felszámoljuk azt a helyzetet, hogy egyes munkakörökben rendszeresen heti 48 óránál többet kelljen dolgozni. Igyekszünk tovább fejleszteni és tökéletesíteni azt a tevékenységet, amely a törvényesség megtartásának ellenőrzésében az elmúlt két esztendőben kialakult. Az 1959. esztendőnek azonban az alkotás évének is kell lennie. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására irányuló terveinket gazdasági eredményekkel kell megalapoznunk. Az 1959. évi terv általában szolid célt állít a dolgozók elé. Az iparban 4,7