Munka, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Nem valamiféle kerek évforduló vagy más ünnepi alkalom késztetett bennünketarra, hogy saját lapunkról beszéljünk, írjunk egy egész oldal terjedelemben. A SZOT Elnöksége sem keresett ilyen alkalmat, hanem azért tűzte napirendre a szerkesztőség jelentését mert a Munka (miként borítóján is áll) „a szakszervezeti mozgalom folyóirata”, és számadással tartozik a mozgalom felsőbb vezető szerveinek. Számadással tartozik a Munka ezenkívül olvasóinak is arról, mit tart saját tevékenységében eredményesnek, és milyen szándékai vannak a jövőre. Ugyanezt tartalmazza az Elnökség elé tárt és ott jóváhagyott jelentés is, amelynek összeállítása előtt szakszervezeti vezetők és aktivisták egész sorát, csoportjait kérdeztük meg, hogyan vélekednek lapunkról. Szakszervezeti folyóirat a Munka, és ez a körülmény már meghatározza fő profilját. Mai olvasói: szakszervezeti vezetők, a SZOT-tól a vállalati, üzemi, munkahelyi választott szakszervezeti szervekig. Ami az ő munkájuk profilja, ahhoz kell igazodnia a lapénak is. Nem ragadhat bele egy szakmába vagy egy megyébe, hanem szakmaközinek és országosnak kell lennie, minden olvasója saját lapjának. Nem közgazdasági és termelési, nem is kulturális és nem is érdekvédelmi, hanem mindhárom egyszerre — ahogy maga a szakszervezeti mozgalom is. Együtt, él és fejlődik a szakszervezeti mozgalom egészével. Lemaradnia nem szabad tőle, mert ez a lap halála lenne. Előtte sem járhat természetesen, de korán, előre informálhat és időben kínálhatja olvasóinak (a mozgalom vezető gárdájának) a leghasznosabb tapasztalatokat. Szakszervezeti profilú folyóirat a Munka, de oly nehéz e profilon belül maradni, mikor a szakszervezeti munka mindenhol folyik, ahol bérből—fizetésből élő emberek dolgoznak, akár beosztottként, akár vezetőként! Kétségtelenül meg kell mutatni a szakszervezeti feladatok szélesebb összefüggéseit, amelyek nem mások, mint a marxizmus—leninizmus és a szocializmus egésze, a szocialista társadalmi struktúra, az össztársadalmi érdek, a kulturális forradalom, a nemzetközi szocialista együttműködés és a proletár szolidaritás. Mindebből megmutatunk valamit, főként a dolgok politikus felfogása érdekében, de a „szakszervezeti profil” minduntalan visszavezet bennünket saját tevékenységünk és feladataink részletesebb taglalásához, illusztrálásához. Vannak — nem nagy számmal — olvasóink az állami igazgatási és a pártapparátusban is. Maguktól, minden toborzás nélkül váltak olvasóinkká, és talán nem csalódnak a lapban, ha olvasói is maradnak, valamint erre hívnak fel másokat. Érdekük a szakszervezeti vezetőknek is, hogy politikai, vagy gazdasági partnerük közelebbről megismerkedjék a szakszervezet tevékenységével, álláspontjával, például a Munka útján. Vállalkozunk nézeteltérések és viták közlésére is, akár munkahelyi, akár közéleti kérdéseket illetően, és természetesen a szakszervezetek belső életével kapcsolatban is. Szerkesztőségünk nem elégszik meg a szakszervezeti mozgalmon belüli információkkal és kapcsolatokkal, hanem arra törekszik, hogy minden területen eligazodjék és minden fontos összefüggésben eligazíthasson. Most úgy tűnik, hogy az üzemi, intézményi, munkahelyi szakszervezeti tevékenységhez kell a Munkának a legközvetlenebb segítséget nyújtania. Ez az igazság tulajdonképpen már régebben is érvényes volt, de elhanyagolása nem látszott akkora mulasztásnak, mint most. Az üzemi önállóság, a helyi érdekeltség és ösztönzés túljutott kísérleti állapotán. Beszélni sokat kell ugyan még most is róla, de nem úgy általában, hanem példákkal, megoldásokkal, érvekkel és bírálattal, hozzáértően és a tárgyhoz szólóan. Az üzemi demokrácia működtetése, a kollektív szerződések, a helyi bérrendszerek, a munkaidő csökkentésének helyi feltételei, a szélesebb szakszervezeti jogok érvényesítése a munkahelyi kérdések minden eddiginél bővebb és alaposabb tárgyalását követeli lapunktól. A hozzászólás a közügyekhez, a közügyek és a „saját” ügyek közeledése egymáshoz, a gazdasági és az emberi kapcsolatok egymásra támaszkodása olyan szakszervezeti vezető gárdát kíván, amely nemcsak sok mindenhez ért, sok mindenről informált, hanem megfelelő mozgalmi — politikai bátorsága is van a nyílt bírálathoz és nézeteinek megvédéséhez, az önkényességek és törvénytelenségek megakadályozásához. A Munka természetesen segíteni akar ebben a kádermunkában, egyebek között viták és kritikai megjegyzések, álláspontok és összefoglalások közlésével, módszer-tanácsaival.zzel el is jutottunk az egész szocialista sajtó egyik legizgalmasabb problémájához: az olvasókkal való kapcsolathoz. A mi olvasónk nem az utca embere, nem az átlag állampolgár, hanem meghatározott és nem csekély társadalmi felelősségű ember, tömegszervezeti vezető, az uralmon levő munkásosztály tekintélyes képviselője. Egy sort sem tudunk leírni, ha nem ismerjük ennek az olvasónak a problémáit és szándékait, elképzeléseit, kifogásait, ő is hiányolja, ha nem kap szakszervezeti állásfoglalásokat, amelyeken azonban nem valamiféle kész és azonnal alkalmazható receptet kell érteni, hanem változatokat, sőt, adott esetben félig kész következtetéseket, elgondolkoztató példákat is. Szerkesztőségünk maga is szeretne minél több ilyen tájékoztatást kapni, külön kérés és megrendelés nélkül is, részben a maga céljára, részben közlés végett. Leveleket, tudósításokat, vitatkozó hozzászólásokat kérünk minél nagyobb számban, és nemcsak az alapszervezetektől, hanem magasabb szintről is. Az Elnökség azt a perspektívát állította a Munka elé, hogy a műhelybizottságok, osztálybizottságok lapjává is váljék, anélkül, hogy a szakmai sajtó, és kiadványok helyébe akarna lépni. Tudjuk, hogy ennek érdekében még messzebbre kell jutnunk a felsorolt elvek követésében. De azt is tudjuk, hogy a terjesztés mai módja ehhez nem elegendő, hanem csakis kombinált mozgalmi eszközök segíthetnek bennünket célhoz. A mozgalmi munkában járatos emberek tudják mit jelent ez: nemcsak előfizetést, hanem tanulmányozást, és nemcsak olvasást, hanem ajánlást és felhasználást is. Külön tanulmányoznunk kell még — az érdekelt olvasókkal és szakszervezeti intézményekkel együttesen — azt a kérdést, milyen módon tudna a Munka a kulturális, propaganda és agitációs munka fejlesztésének hatékonyabb eszköze lenni. Nemcsak az üzemi , munkahelyi, hanem az ideológiai-politikai feladatok is igénylik a segítséget a Munkától. 1969-ben a felsőbb szakszervezeti szervek, a Munka és olvasói céltudatosabb, eredményesebb összefogásának kell érvényesülnie ahhoz, hogy szembenézhessünk az igényes feladatokkal. A Munka beszámolója és tervei .