Munka, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

N­em valamiféle kerek évforduló vagy más ünnepi alkalom késztetett bennünket­­arra, hogy saját lapunkról beszéljünk, írjunk egy egész oldal ter­jedelemben. A SZOT Elnöksége sem keresett ilyen al­kalmat, hanem azért tűzte napirendre a szerkesztőség jelentését mert a Munka (miként borítóján is áll) „a szakszervezeti mozgalom folyóirata”, és számadással tartozik a mozgalom felsőbb vezető szerveinek. Számadással tartozik a Munka ezenkívül olvasóinak is arról, mit tart saját tevékenységében eredményesnek, és milyen szándékai vannak a jövőre. Ugyanezt tar­talmazza az Elnökség elé tárt és ott jóváhagyott jelen­tés is, amelynek összeállítása előtt szakszervezeti ve­zetők és aktivisták egész sorát, csoportjait kérdeztük meg, hogyan vélekednek lapunkról. Szakszervezeti folyóirat a Munka, és ez a körülmény már meghatározza fő profilját. Mai olvasói: szakszer­vezeti vezetők, a SZOT-tól a vállalati, üzemi, munka­helyi választott szakszervezeti szervekig. Ami az ő munkájuk profilja, ahhoz kell igazodnia a lapénak is. Nem ragadhat bele egy szakmába vagy egy megyébe, hanem szakmaközinek és országosnak kell lennie, min­den olvasója saját lapjának. Nem közgazdasági és termelési, nem is kulturális és nem is érdekvédelmi, hanem mindhárom egyszerre — ahogy maga a szak­­szervezeti mozgalom is. Együtt, él és fejlődik a szak­­szervezeti mozgalom egészével. Lemaradnia nem sza­bad tőle, mert ez a lap halála lenne. Előtte sem járhat természetesen, de korán, előre informálhat és időben kínálhatja olvasóinak (a mozgalom vezető gárdájának) a leghasznosabb tapasztalatokat. Szakszervezeti profilú folyóirat a Munka, de oly ne­héz e profilon belül maradni, mikor a szakszervezeti munka mindenhol folyik, ahol bérből—fizetésből élő emberek dolgoznak, akár beosztottként, akár vezető­ként! Kétségtelenül meg kell mutatni a szakszervezeti feladatok szélesebb összefüggéseit, amelyek nem má­sok, mint a marxizmus—leninizmus és a szocializmus egésze, a szocialista társadalmi struktúra, az össztár­sadalmi érdek, a kulturális forradalom, a nemzetközi szocialista együttműködés és a proletár szolidaritás. Mindebből megmutatunk valamit, főként a dolgok po­litikus felfogása érdekében, de a „szakszervezeti profil” minduntalan visszavezet bennünket saját tevékenysé­günk és feladataink részletesebb taglalásához, illuszt­rálásához. Vannak — nem nagy számmal — olvasóink az állami igazgatási és a pártapparátusban is. Maguktól, minden toborzás nélkül váltak olvasóinkká, és talán nem csa­lódnak a lapban, ha olvasói is maradnak, valamint erre hívnak fel másokat. Érdekük a szakszervezeti vezetők­nek is, hogy politikai, vagy gazdasági partnerük kö­zelebbről megismerkedjék a szakszervezet tevékeny­ségével, álláspontjával, például a Munka útján. Vállalkozunk nézeteltérések és viták közlésére is, akár munkahelyi, akár közéleti kérdéseket illetően, és ter­mészetesen a szakszervezetek belső életével kapcsolat­ban is. Szerkesztőségünk nem elégszik meg a szakszer­vezeti mozgalmon belüli információkkal és kapcsola­tokkal, hanem arra törekszik, hogy minden területen eligazodjék és minden fontos összefüggésben eligazít­hasson. Most úgy tűnik, hogy az üzemi, intézményi, munkahelyi szakszervezeti tevékenységhez kell a Munkának a legközvetlenebb segítséget nyújtania. Ez az igazság tulajdonképpen már régebben is ér­vényes volt, de elhanyagolása nem látszott akkora mulasztásnak, mint most. Az üzemi önállóság, a helyi érdekeltség és ösztönzés túljutott kísérleti állapotán. Beszélni sokat kell ugyan még most is róla, de nem úgy általában, hanem példákkal, megoldásokkal, ér­vekkel és bírálattal, hozzáértően és a tárgyhoz szólóan. Az üzemi demokrácia működtetése, a kollektív szerző­dések, a helyi bérrendszerek, a munkaidő csökkentésé­nek helyi feltételei, a szélesebb szakszervezeti jogok érvényesítése a munkahelyi kérdések minden eddigi­nél bővebb és alaposabb tárgyalását követeli lapunktól. A hozzászólás a közügyekhez, a közügyek és a „saját” ügyek közeledése egymáshoz, a gazdasági és az emberi kapcsolatok egymásra támaszkodása olyan szakszerve­zeti vezető gárdát kíván, amely nemcsak sok minden­hez ért, sok mindenről informált, hanem megfelelő mozgalmi — politikai bátorsága is van a nyílt bírálat­hoz és nézeteinek megvédéséhez, az önkényességek és törvénytelenségek megakadályozásához. A Munka ter­mészetesen segíteni akar ebben a kádermunkában, egyebek között viták és kritikai megjegyzések, állás­pontok és összefoglalások közlésével, módszer-tanácsai­val.­zzel el is jutottunk az egész szocialista sajtó egyik legizgalmasabb problémájához: az olvasókkal való kapcsolathoz. A mi olvasónk nem az utca embere, nem az átlag állampolgár, hanem meghatáro­zott és nem csekély társadalmi felelősségű ember, tö­megszervezeti vezető, az uralmon levő munkásosztály tekintélyes képviselője. Egy sort sem tudunk leírni, ha nem ismerjük ennek az olvasónak a problémáit és szán­dékait, elképzeléseit, kifogásait, ő is hiányolja, ha nem kap szakszervezeti állásfoglalásokat, amelyeken azonban nem valamiféle kész és azonnal alkalmazható receptet kell érteni, hanem változatokat, sőt, adott esetben félig kész következtetéseket, elgondolkoztató példák­at is. Szerkesztőségünk maga is szeretne minél több ilyen tá­jékoztatást kapni, külön kérés és megrendelés nélkül is, részben a maga céljára, részben közlés végett. Levele­ket, tudósításokat, vitatkozó hozzászólásokat kérünk minél nagyobb számban, és nemcsak az alapszerveze­tektől, hanem magasabb szintről is. Az Elnökség azt a perspektívát állította a Munka elé, hogy a műhelybizottságok, osztálybizottságok lapjává is váljék, anélkül, hogy a szakmai sajtó, és kiadványok helyébe akarna lépni. Tudjuk, hogy ennek érdekében még messzebbre kell jutnunk a felsorolt elvek köve­tésében. De azt is tudjuk, hogy a terjesztés mai módja ehhez nem elegendő, hanem csakis kombinált moz­galmi eszközök segíthetnek bennünket célhoz. A moz­galmi munkában járatos emberek tudják mit jelent ez: nemcsak előfizetést, hanem tanulmányozást, és nem­csak olvasást, hanem ajánlást és felhasználást is. Külön tanulmányoznunk kell még — az érdekelt ol­vasókkal és szakszervezeti intézményekkel együttesen — azt a kérdést, milyen módon tudna a Munka a kul­turális, propaganda és agitációs munka fejlesztésének hatékonyabb eszköze lenni. Nemcsak az üzemi , mun­kahelyi, hanem az ideológiai-politikai feladatok is igénylik a segítséget a Munkától. 1969-ben a felsőbb szakszervezeti szervek, a Munka és olvasói céltudatosabb, eredményesebb összefogásá­nak kell érvényesülnie ahhoz, hogy szembenézhessünk az igényes feladatokkal. A Munka beszámolója és tervei .

Next