Munka, 1974 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám

Mocsári Károly A verseny időszerű kérdései SZERENCSÉS VÉLETLEN: nemrégiben a Miniszter­­tanács és a szakszervezetek elméleti kutató intézete köz­gazdasági osztályának egésznapos értekezlete csaknem egyidőben cserélt véleményt a szocialista munkaver­seny időszerű kérdéseiről. A kormány ülése azért érde­mel figyelmet, mert tárgyilagosan értékelte az MSZMP Központi Bizottsága 1971 decemberi határozatának vég­rehajtását. A kutató­intézet által rendezett vitára vi­szont azért érdemes odafigyelni, mert a „miértekre” próbál választ keresni. A kormány állásfoglalása megállapította: a párt ha­tározata óta általában erősödtek a munkaverseny po­zitív vonásai. A határozat végrehajtását segítő központi rendelkezéseket, irányelveket — néhány kivételtől el­tekintve — kellő időben megkapták a vállaltatok, ezt követően módosították a versenymozgalom célkitű­zéseit közelebb hozták azokat a termelési, gazdálkodá­si célokhoz. A rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt tehát eleget tettek a formai követelményeknek, amelyek feltétlenül szükségesek a párt, a kormány és a Szaktanács témába vágó határozatának végrehajtásá­hoz. A párt és a kormány határozata a gazdasági vezetők kötelességévé teszi a munka­verseny irányítását és szer­vezését. Ezt a megváltozott helyzetet tükrözték a szo­cialista brigádok tavalyi ágazati és országos tanácsko­zásai, hogy a minisztériumi és a vállalati vezetők fel­szólalásaiban részletesen kitértek a munkaverseny­­mozgalom fejlesztésével kapcsolatos feladatokra. Saj­nos, sok vállalatinál ennek ellenére még ma is az a gyakorlat, hogy a gazdasági vezetőik csak a leglényege­sebb versenycélok megjelölésében látják feladatukat, a közép- és alsószintű vezetésnél nem egyszer még ez is elmaradt. A munkaverseny tartalmi szervezésében és irányításában még nem kielégítő a változás. A kor­mány értékelése szerint a verseny irányítása és szerve­zése számos vállalatnál továbbra is a szakszervezeti szervekre hárul. Jó dolog, hogy a vállalati versenycélok általában fi­gyelembe veszik a központi irányelveket és alkalmaz­kodnak a helyi gazdasági tervekhez. Gyakori viszont, hogy a helyes vállalati célkitűzéseket nem konkretizál­ják, üzemi, munkahelyi szintre, s emiatt a dolgozók vállalásai és az adott üzemrész termelési feladatai kö­zött nincs kellő összhang. Problémát okoz továbbá, hogy a versenyvállalásokat általában az előző év decemberében, vagy a tárgy­év januárjában teszik meg, a tervek végleges kialakítása, jóváhagyása viszont az első negyedévben történik. A párt és a kormány határozata szerint a munkaver­seny bázisa a szocialista brigád. A vállalatok veze­tői elismerik és hasznosítják a brigádok kezdeménye­zőkészségét, segítő erejét, ám­­ a kedvező jelenségek mellett tapasztalható, hogy a brigádok vállalásait nem az alapvető termelési, gazdálkodási feladatokra irányít­ják. Gyakori, hogy a vállalások teljesítésének értékelé­sénél csak a termelési feladatokat veszik figyelembe, háttérbe szorul a hármas követelmény: ,,Szocialista mó­don élni, tanulni, dolgozni”. A KORMÁNY MEGÁLLAPÍTÁSA szerint a Legtöbb vállalatnál még nem találták meg az anyagi eszközök koncentrált felhasználásának helyes módszerét. Ezért a jobb munkára ösztönző és a munkaverseny-vállalások teljesítésének esetére rendelkezésre álló összegeket kü­­lön-külön használják fel. A mun­kaversenyben elért eredményeket a vállalatok általában csak a részesedési alap közvetlen anyagi ösztönzésére szolgáló részének 3—10 százalékával honorálják. Ebben szerepet játszik az is, hogy a brigádok vállalásai nincsenek mindig összhangban a termelési, gazdálkodási célokkal, illetve a változásokat nem képesek kellő rugalmassággal kö­vetni. Az elmondottakkal függ össze, hogy ma még gyenge a kapcsolat a kollektív szerződésben foglalt rendelkezé­sek és a munkaverseny között. A Minisztertanács határozata szerint: a miniszté­riumoknak az eddiginél lényegesen több segítséget kell adniuk a vállalatoknak, segíteniük a jó kezdeményezés elterjedését A vezetők beszámoltatásánál, munkájuk megítélésénél — a határozatokban előírtaknak megfe­lelően — figyelembe kell venni azt is, hogyan látják el a munkaversennyel kapcsolatos tennivalókat. A válla­latok gazdasági vezetői tartalmasabban foglalkozzanak a versennyel, kísérjék figyelemmel egész folyamatát a vállalásoktól a teljesítésig. Vonatkozik ez a közép- és alsószintű vezetőkre is, akik részére azonban biztosíta­ni kell — felelősségük hangsúlyozása mellett — a meg­felelő információt, a hatáskört. A szocialista brigádok vállalásait a jövőben még nagyobb súllyal kell a ter­melés fő feladataira és a nevelésre irányítani. Az eddi­ginél jobban össze kell hangolni a termelés és a szo­cialista munkaverseny anyagi ösztönzését. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete közgaz­dasági osztályának összejövetelén elöljáróban áttekin­tették a munkaverseny-kutatások jelenlegi állását. Em­lékeztettek rá, hogy a témában a korábbi években szá­mos tanulmány jelent meg. Ezek mondanivalóját jól foglalja össze Nemeslaki Tivadarnak, a Szaktanács fő­titkár helyettesének előadása, mely az MSZMP politi­kai akadémiáján 1972 novemberében hangzott el. En­nek lényege: napjainkban még eléggé nagy a szakadék a munka és a verseny — melyet egybehangzóan mun­kaversenyként szoktunk emlegetni —, illetve a munka díjazása és a verseny eredményeinek honorálása között. Az eszmecserén elhangzott: a szocialista munkaver­sennyel foglalkozó szakirodalom máris nagy, ám az ilyen témájú tudományos irodalom szinté teljesen hiányzik. A munkaversenyt körülbelül negyed évszá­­ r !minden kedvet eltm sónknak eredményekben gazdag, deide­­j új esztendet kíván a Szerkesztés ég !

Next