Munka, 1984 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám
Gál László AZ ÚJ ESZTENDŐ SZÁMVETÉSRE KÉSZTET. Értékeljük a múltat és tervezzük a jövőt. Az 1983. évi népgazdasági terv megvalósítását elemezve kitűnik, hogy gazdaságunk tervszerűen fejlődött. Egyensúlyi helyzetünk javult, időben teljesítettük nemzetközi fizetési kötelezettségeinket. A nemzeti jövedelem megközelítette a tervezettet. Az ipar valóra váltotta előirányzatat, a mezőgazdaság termelése viszont az aszálykárok következtében 3 százalékkal csökkent. A külkereskedelmi cserearányok további romlása, a világgazdaságban érvényesülő válságjelenségek, a nehéz értékesítési lehetőségek ellenére a nem rubel elszámolású aktívum jelentősen növekedett, de nem érte el a várt szintet. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása a tervezettnél kisebb mértékben csökkent. A beruházási ráfordítások, az évközi visszafogó intézkedések ellenére meghaladták a tervezettet. A lakosság fogyasztási szintje az utolsó két évben nem változott. Az átlagkeresetek a vártnál valamivel gyorsabban — 4—4,5 százalékkal *— emelkedtek. A fogyasztói áraik 7,5 százalékkal nőttek. A lakosság reáljövedelme nem haladta meg az 1982. évi szintet. Az életkörülményeink összképére a javulás a jellemző. Felépült 76 ezer lakás. Megoszlásuk azonban nem volt kedvező, mert az állami lakásépítés volumenének csökkenése arra késztette a rászorulókat, hogy lakásgondjaikat magánerőből oldják meg. Ezt az építkezési formát számos pénzügyi kedvezmény segítette, az építőanyaghiány azonban sok bosszúságot okozott a lakosságnak. Az 1983-as év eredményei nem nyújtanak mindenben kedvező kiindulási alapot az 1984. évi népgazdasági tervhez. A nemzetközi pénzügyi egyensúly követelményei, az adósságszolgálat terhei csupán korlátozott mozgást engednek. Ezért a legfontosabb erőforrásunk a meglevő belső tartalékok feltárása, a minőségi elemek előtérbe helyezése. Az 1984. évi célok kiindulópontja a külgazdasági egyensúly további szilárdítása. Ez a jövőben is egyre inkább a termelésen, a gazdálkodás javításán múlik. Korlátozó, megszorító intézkedésekre az idén is szükség lesz. Azonban hosszú távon ezek nem alkalmazhatók. Az idei esztendőben a nemzeti jövedelem növekedése várhatóan nem fedezi majd a fizetési mérleg egyensúlyához szükséges kiadásokat. Ezért vált elkerülhetetlenné a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának további csökkentése. Ez különösen a beruházásokat érinti. A lakosság fogyasztása és reáljövedelme összességében hasonló lesz, mint tavaly. Számolnunk kell azzal, hogy a bérből és fizetésből élők reálbére csökken, a nominálbérek várható 5 százalékos emelkedése ellenére. Az idei terv végrehajtásának eszközrendszerében a vállalati szabályozók tovább szigorodnak, ugyanakkor több rugalmasság is tapasztalható majd. A társadalombiztosítási járulék emelése, a beruházások szigorú szabályai, a korszerűbb tartalékképzés rendszere ésszerűbb gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat. A bérszabályozásban lényeges változás nem várható. Támogatjuk azokat a bérszabályozási modelleket, amelyek a nagyobb teljesítményekre ösztönöznek. Az idei nagyobb ütemű nominálbér-növekedés ösztönöz a tőkés exportra és enyhíti a legégetőbb bérfeszültségeket. Központi béremelésekre ott kerül sor, ahol már hosszú ideje súlyos munkaerőgondokkal küszködnek. Elsősorban a melegüzemi, és a több műszakos, a szokásostól eltérő munkarendben dolgozók bérhelyzetén sürgős javítani. Sajnos az idén sem valósul meg minden általunk fontosnak és időszerűnek minősített bérintézkedés. Ezeket az igényeket a tervezőmunkában továbbra is napirenden tartjuk. A szakszervezetek támogatják azokat a vállalati béremeléseket, amelyeka jól dolgozó műszaki-gazdasági értelmiség (bér) helyzetén változtathatnak. A szakszervezetek közreműködésével az idén életbe lép az új bértarifarendszer. Ez nem jelent automatikus béremelést, de lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok saját bérfejlesztési eszközeik felhasználásakor ne ütközzenek korlátokba. Kívánatos, hogy az üzemi szakszervezeti szervek szorgalmazzák, támogassák azt a törekvést, amellyel az átlagosnál jobban növekedhet a jól képzett és a nehéz munkafeltételek között dolgozók, a pályakezdők, a gazdasági vezetők bére. Emelkednek a bérkategóriák alsó határai is , ezért a minimum bértételek elérésére is gondos előkészületeket, körültekintést kíván. A bértarifarendszer azonban csak akkor töltheti be szerepét, ha a vállalatok az eddiginél jobban gazdálkodnak saját eszközeikkel. A SZAKSZERVEZETEK ÁLLÁSPONTJA, hogy a teljes foglalkoztatottság elve nincs veszélyben. Több ágazatban továbbra is inkább a munkaerőhiány okoz gondot. Törekvésünk, igényünk a gazdaságirányítás felé, hogy a vállalatok munkaerő megtartó képességét elsősorban a gazdálkodás eredményessége szabja meg. Ezzel összhangban támogatjuk az alacsony hatékonyságú vállalatok, szövetkezetek helyzetének rendezését úgy, hogy az ott dolgozókat hátrány ne érje. A testületi szakszervezeti szervek még határozottabban segítsék a munkaerőmozgást irányító közvetítő, az oktatási feladatokat ellátó intézményeket. A szakszervezetek Egyeztetett érdekek — közös feladatok