Munkás, 1903 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
„Munkásá gét mennyire megvonták tőle, azzal sem a kormány, sem pedig a hatalom sugaraiban sütkérezők, a húsosfazekak mellett állók vagy ülők mit sem törődnek, mivel nem ők érzik meg az ily merényletek következményeit, hanem a nép, melyet amúgy is csak fejőstehénnek tekintenek. De hát a nép csakugyan arra való, hogy minden szó nélkül a gazdagok pénzeszsákját tömje, ha neki alig van kenyere is? Hát azért kell a mai gazdasági rendszer további fentartása, hogy a népet pumpolhassák azért, hogy néhány ezer gond- és munkanélküli here életet élhessen milliók szolgalmán? Nem; nem kell az olyan rendszer, melyben a nép ki van szolgáltatva egyesek vagy egy osztály önkényének, hanem vesszen, pusztuljon és állíttassék fel a szocziáldemokratikus alapra fektetendő rendszer, melyben osztálykülömbség nem lesz; de nem lesznek herék sem, akik a mások keserves keresetén folytatnak mindenben bővelkedő életet. Egyesülésben rejlik az erő. A nemzetköziség. — Irta: Bebel Ágost. Fordította: Argus. — Bár a nemzeti eszme ma még mindenütt uralja a kedélyeket és a jelen politikai és szocziális hatalom fen tartására eszközül szolgál, mert ez csakis a nemzeti sorompókon belül lehetséges, mégis mélyen bennevagyunk már a nemzetköziségben. Kereskedelmi és hajózási szerződések, világpostai szerződések, nemzetközi kiállítások, kongresszusok a népjog és nemzetközi erőismertetés ügyében, különféle nemzetközi tudományos kongresszusok és összeköttetések, nemzetközi expedíciók ismeretlen tájak fölkutatására, egész kereskedelmünk és forgalmunk, de különösen a munkások nemzetközi kongresszusai, amelyek az új idők előharczosai és amelyek morális befolyásának lényeges része van abban, hogy a német birodalom meghívására 1890 tavaszán Berlinben egy nemzetközi munkásvédelmi konferenczia megtartása lehetővé vált; mindezek és még sok egyéb élénk tanúbizonysága a nemzetközi szellemnek, amely a különböző kultúrnemzetek viszonyaiban, dacára nemzeti elzárkózottságuknak, amely mindinkább keresztültöretik érvényesülésre jut. Általánosságban beszélünk, szemben a nemzetgazdasággal, egy világgazdaságról és nagyobb fontosságot tulajdonítunk utóbbinak, mert ennek állapotától függ egész lényegében az egyes nemzetek jóléte és fejlődése. Egy igen nagy részét saját terményeinknek kicseréljük más országok terményeivel, amelyek nélkül akzisztálni sem tudnánk többé. És amint egy ipar a másik által károsodik, ha egyik életében bénulás áll be, éppen úgy jelentékenyen szenved az egyes ország nemzeti produkciója akkor, ha a másiké nehézségekkel küzd. Az országok egymásközti viszonyai daczára minden akadályoknak, mint a háborúk és nemzeti viszálykodások, mind bensőbbé válnak, mert anyagi érdekeik, az összesek közül a legnagyobbak, tartják össze. Minden új forgalmi út, minden javítása valamely eszköznek, minden találmány vagy javulása a termelési processzusnak, amely által az áruk olcsóbbá tétetnek, csak megerősíti ezt a bizalmas viszonyt. Az a könnyűség, amelyet egymástól messze álló országok népei érintkezhetnek, egy újabb és igen lényeges faktor az összeköttetések láncolatában. A kivándorlás, a gyarmatosítás szintér, hatalmas tényezők. Egyik nép tanul a másiktól, a versenyben mindegyik a másikat akarja megelőzni. A különféle anyagi produkciók kicserélése mellett folytatódik a szellemi termékek kicserélése is, és úgy eredeti nyelven, mint fordításokban. Idegen, élő nyelvek megtanulása milliók szükségletévé válik. Az anyagi előnyök mellett azon-ban semmi sem járul annyira hozzá az ellenszenvek mellőzéséhez, mint valamely idegen népnek benyomulása a nyelvbe és szellemi termékei. Ezen, a nemzetközi létra fokain lefolyó proczeszszusnak hatása az, hogy a különböző országok szocziális álapotukban mindig jobban és jobban hasonlónak látják egymást. Előrehaladottabb és éppen ezért mérvadó kulturn nemzeteknél ez a hasonlatosság oly nagy, hogy akinek alkalma volt egy nép szocziális viszonyait tanulmányoznia, azt a főbb dolgokban a többinél szintén fölismeri. Körülbelül úgy, mint a természetben egyfaju állatoknál a csontváz a szervezetben és fölépítésben ugyanaz és a csontváz egyes részeiből az egész állat konstruálható. A további következtetés pedig, hogy ahol hasonló természetűek a szocziális alapok, az ebből folyó hatásoknak is ugyanazoknak kell lenniük. Nagy vagyon fölhalmozódása és ennek ellentéte: a tömegnyomor, a bérlenyomás, a tömeg szolgasága a gépek alatt, a hatalmat bíró kisebbség uralma a tömeg fölött az ebből keletkező összes következményeivel. A tényekből látjuk, hogy ugyanazok az osztályellentétek, amelyek Németországot keresztüljárják, egész Európát és az Egyesült Államokat is mozgásba hozzák. Oroszországtól Portugáliáig, a Balkántól, Magyarország és Oroszországtól Anglia és Írországig az elégedetlenségnek ugyanaz a szelleme mutatkozik, a szocziális fejlődésnek, általános kényelmetlenségnek és széjjelhúzásnak ugyazon szimptómái jelentkeznek. Látszólag különbözőek a föllépésben, a szerint, a milyen a nép karaktere és társadalmi helyzete, de lényegükben ezek a mozgalmak mindenütt ugyanazok. Mély szocziális ellentétek az alapokok. Minden év amelyet ez az állapot tovább tart, megerősíti azt mindig mélyebben, szélesebb körben terjed a társadalom testében, míg végül egy alkalom, talán kicsinyesnek látszó ok az exploziót előidézi és villámszerűen elterjed az egész kulturvilágban és a szellemeket mindenütt pro vagy kontra állásfoglalásra, sorompóba szólítja. És a harcz, az új világ harcza, ellentéte a réginek, kigyult. Tömegek lépnek a küzdés színpadára, óriási csoportjával az intelligencziának, folyik a küzdelem, amelyet a világ még semmiféle harczban nem látott és másodszor hasonlót látni nem fog. Mert ez az utolsó szocziális harcz. És ez a század már nehezen fog lealkonyodni anélkül, hogy ez a küzdelem úgy, ahogy, eldöntve ne lenne. Akkor majd fölépül az uj társadalom nemzetközi alapon. A nemzetek testvériesülni fognak, kölcsönösen kezet nyújtanak és minden igyekezetük oda irányuland, hogy az uj rendet a föld összes népeire kiterjeszszék. Egyik nép nem fog többé a másikhoz .