Munkás, 1910 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

010. január 1. MUNKÁS3 lehetetlen. Azok az uradalmak, ame-­ lyeknek földterületei ezer és tízezer­­ holdakból áll, harmad, negyed, sőt tized részével van megadóztatva —­­ átlagosan — mint az egy-két holdas kisbirtokosé. A nagy tőke, amely ezrek és milliók életerejét szívja ki, annyi kedvezményben részesül adózás és szubvenció tekintetében, hogy az gyors fejlődésében, a teherviselő kisipart mindjobban lehetetlenné teszi. De mert az egyenes adózásban a fedezet nem találtatna meg egészében, ezért a fo­gyasztási cikkek lettek a legalkalma­sabbak arra, hogy a milliók, a sok millió koronák mégis beszedhetők le­gyenek. Az a cikk, amely minden em­bernek, a koldusnak is nélkülözhetet-­­ lenül szükséges. És itt az egyenetlen adófizetésnek a legcsúcsosabb bizonysága. A hatal­mas agrár-feudális-klerikalistákban nin­csen annyi belátás, annyi önmegta­gadás, hogy látva az állam növekedő kiadásait, látva az ország lakosainak koldus sorsát, önként felajánlanák óriási jövedelmüknek egy részét igaz­ságos adózás révén az államkasszába beszolgáltatni. A felebaráti szeretetet hirdető főpapok, kiknek magyarországi földbirtoka három és fél millió hold területet képez, nem érzékenykedik el annak látásán, hogy száz és ezer kis­birtokos megy tönkre az adóterhek következtében. Ha ezekből kiviláglik az, — amint­hogy valóban van is — hogy az egye­netlen adóteherviselés juttatja koldus­botra az ország lakosságát, állítsunk melléje még egy dolgot, mely ezt iga­zolni még inkább fogja. Milliókat és milliókat áldoznak a szegény nép fil­léreiből a nagyhatalmi tekintélyre, a militarizmus fentartására, milliókat for­dít az állam a gazdag egyházakra, pap­jainak, szerzeteseknek, apácáknak tem­plomot, telket ajándékoz, könnyebb adókulcsot használ vele szemben, óriási pénzösszeget fordít egyéb oly intéz­mények és állások létesítésére, mely a sok millió népnek keveset szolgál hasznára. Ezek után tehát be kell látni a kis­iparosoknak és a kispolgároknak azt, hogy nincs mit várniuk azoktól, akik­ben legjobban bíztak, akik legtöbbet ígértek. Mert ha volna is azok közt fehér holló, ha el is tudnák kép­zelni a mi nyomorúságunkat, érdekük nem engedik másként cselekedni. Át kell formálódni a kormányzásnak akként, mely szerint a kis jövedelmű tömeget meg kell könnyebbíteni, a legszükségesebb fogyasztási cikkek Társadalmi szemle. Elvtársainknak és lapunk olvasóinak boldog új évet kiván a „Munkás" szer­kesztősége és kiadóhivatala. A helyi és vidéki hátralékos előfize­tőinket felkérjük, hogy a hátralékaikat mielőbb rendezgetni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a lapküldést részükre beszüntetjük. A kiadóhivatal. A munkásiskolában 1910 január hó 6-án, csütörtökön este 8 órakor Kunfy Zsigmond dr. elvtársunk fog előadást tartani. Az előadás iránt a munkásság közt már­is oly nagy az érdeklődés, hogy a Percel­ utca 2. sz. alatti nagyterem zsúfolásig fog megtelni hallgatósággal. Az előadás pont 8 órakor kezdődik. A később jövők nem jöhetnek be, mert a folytonos járás­keléssel a hallgatóság figyelmét zavar­ják. Tehát jó lesz, aki az előadást meg akarja hallgatni, ha idejében meg­jelenik, mert a terem ajtajai 8 óra után bezáratnak. A művelt úrfi, Köller Aladár bizo­nyára józan, intelligens és keresztény embernek tartja magát. Pláne, amikor középiskolát is végzett és a városhá­zán 1 koronás napibér mellett körmö­­lőnek segítette fel az isten a dolgát. Hogy Keller urfi kellő tanúbizonysá­got szolgáltasson a józan, művelt és keresztényi érzelmeiről, bőved napja­­i­nak és karácsony első napjának éjje­lén a Makár­ utca 74. szám alatti levő két lakónál víg poharazással töl­tötte az emberiséget megváltó Jézus Krisztus születése napját. Amúgy késő éjjelre járván az idő, midőn Keller Aladár urfinak annyira megártott a sok ital, hogy mindkét éjjelen képes volt az egyik lakó ablakja alá rondítani. A lakó persze csak reggel vette észre a józan és műveltségről leadott tanú­bizonyságot, de föltette magában, ha Keller urfi nem tud másképen bizony­ságot adni józan, intelligens és ke­resztényi érzelmeiről, bottal adja neki tudtára, hogy a sertésőrző pásztorban is több józan érzék és értelem van a köztisztaság és a közegészség iránt, mint a középiskolát végzett Keller Aladár urfiban. Bomba merénylet. Oroszország fő­városában, Pétervárott egy Oszkre­­szenszki nevű 23 éves fiatalember, a­ki a politikai rendőrség titkos ügynö­keinek a névsorában Voszkrenszki né­ven szerepel és egyben a forradalmá­rok között is szerepet játszott, decem­ber 22-én a politikai rendőrség által bérelt magánlakásba valami ürügygyel a politikai rendőrség főnökét és egy titkos rendőrt csalta, ahol villany­­vezetékkel összekapcsolt bomba fel­robbanással darabokra szaggattatta a rendőrség mindkét emberét. A bomba robbanás oly pusztító volt, hogy a négy­­emeletes ház öszszes menyezetei leomlottak a földszintre. A merénylő fiatalembert az utcán elfogta a bomba robbanás hallatára odasiető rendőrség. Sárral töltött járda. Még a kultú­rával hadilábon álló falusi nép is szük­ségesnek látja, hogy a hosszas esős időjárás folytán beállott térdig érő sárt elkerülhessék, a házaik előtti gyalog­járót kövekkel, ahol ezt nélkülözik, téglával rakják le. Pécs városát ebben a tekintetben kulturvárosnak nevezik, mert jórészben már nemcsak a gyalog­járda, de a kocsival való közlekedési utak is aszfalttal vannak burkolva. A kül­városokban ugyan nincs aszfaltjárda, de igen sok utcáján kövezett uton kerülheti el a járó­kelő közönség a hosszas esőzés folytán beállott sárt. Van azonban a külvárosnak egy olyan forgalmas utcája, ahol még félszázig érő sárban járnak az emberek. Ez pe­dig onnan keletkezik, hogy egyes ház­­tulajdonosok — dacára, hogy városi embereknek tartják magukat, a házuk előtt nemcsak hogy kövezettel kirakott járdát nem csinálnak, hanem valósá­gos sárral töltik fel házuk előtt a gya­logjárót, így cselekedtek a Makár­ utca 79. és 81. számú háztulajdonosok is, akik a bábaképzőtől levezetett szeny­­vízcsatorna földmunkálataitól felesle­gessé vált agyag földdel, melyet a hosszas esőzés sárrá áztatott, töltötték fel a házuk előtti gyalogjárót, ami által féllábszárig kell az arra járó­kelőknek a sárt gázolni. Ha már a megnevezett számú háztulajdonosokban nincs annyi kultúrérzék, ha jó nekik a más háza előtti kikövezett járdán menni, a saját házuk előtt is szintén így kellene ne­kik cselekedniük, akkor a városi ta­nácsnak kellene az ilyen gazdákat ki­­tanítani, hogy a XX. században a vá­rosunkban nem szabad a gyalogjárót­­ sárral feltölteni. A városi mérnöki hi­­vatalnál ez irányban panasz is létetett, azonban az illető osztálymérnök nem volt szives intézkedni, mert hát ő fi­­gyelme nem a külvárosban lakik s nem is érzi a kulturellenes állapotokat. A sárral töltött járdát majd járhatóvá teszi az úristen száraz időjárása s akinek adómentesittetnének, a nagybirtok ará­­­­nyos adózásban vegyen részt, a papi birtok szekularizáltassék akként, hogy azok dolgos kezek javára szolgáljanak. Erre kell törekedniük mindazoknak,­ akik az általános jólétet önmaguk ja­vára is megteremteni kívánják. Egyesülésben rejlik az erő.

Next