Munkás, 1916 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

4 Hagymafélék : Vöröshagyma szár nélkül kgr.-ja 70 - 80 Fokhagyma szár nélk. kgr.-ja 2,50 Fokhagyma darabja . . .­­.05-0.8 Gyümölcs : Alma 1 kgr.................................40—50 „ nemes fajta 1 kgr. . . 60-80 Körte 1 kgr. nagy . . . 80 — 1,20 Csemege szőlő kgr.-ja . 1.80, 2.00 Dió 1 1 ....... 1.20 Dió pad­ja 1 kgr. . . 1.20 — 1.50 Aszalt szilva kgr.-ja.....................1.20 „ „ literje .... 40—60 Mák kgr.-ja ................................ 3.— „ literje.............................. 1.80 Baromfi: Tojás darabja..........................—.16 1 drb. rántani való csirke 120.—2.20 1 drb. sütni való csirke . 2.50—4 00 1 drb. levestyuk .... 3.50 — 6.— Réce (sovány) kgr.-ja . 2.40 Liba (sovány) kg. . . . 2.40 Pecsenye malac 3 K-ig. kilogr.-ja 3.00 „ „3 K-on felül 3.50 Pulyka kgr.-ja ................................2.60 Nyúl darabja...........................4—7 Gabona nemű kicsinyben : Búza kgr.-ja................................—.46 „ literje................................—.34 Rozs kgr.-ja .................................—.38 „ literje............................­ .28 Árpa kgr.-ja............................—.36 „ literje....................................—.24 Zab kgr.-ja...............................—.35 „ literje.............................. —.18 Tengeri kgr.-ja...............—.34—.36 „ literje ................—.28—.30 Tengeri liszt literje...............—.30 Ezen árak hétről-hétre változhat­­nak és egyéb élelmicikkekre is a szükséghez képest ki fognak terjesz­tetni és közhírré fognak tétetni. Pécs, 1915. december hó 29-én. Oberhammer Antil rendőrfőkapitány. HÍREK. A másik kötelesség. Ez a másik kötelesség is a „Mun­kás“ lelkes olvasótábora, a szocialista munkásságra hárul. Ez azonban jó­val enyhébb annál, amit második cikkünkben kifejtünk, mert ez nem jár semmiféle áldozattal sem. Mi is hát ez, elvtársak ? Nem más, mint az, hogy az a szervezett mun­kás, aki e lapot olvassa és fentartani segíti, ennek a lapnak a fen­tartási terheit okosan és kötelességtudóan igyekezzen azokra is áthárítani, akik a mi filléreinkre lesnek napról-napra és azon gazdagodnak. Melyik szer­vezett munkás ne tudná, hogy azok a kereskedők, iparosok, vendéglő­sök, borbélyok stb., akiknek mi nap­­ról-napra a filléreinket hordjuk, ab­ból élnek, amit mitől mink kapnak. Hogy dolgoznak, fáradoznak is emel­lett, az bizonyos, de mégis igaz az, hogy azért, mert mi lehetővé tesz­­szü­k nekik, hogy dolgozhassanak, tehát élhessenek és gazdagodhassa­nak, ezért nekünk ők is tartoztak valamivel. És ez a tartozás s­em is valami vérmes, ha megnézzük. Nézzük meg hát ! Látjuk, hogy a „Munkás” egész évi előfizetése pol­gári egyéneknek csekély 4,80 korol­a. És ezt az előfizetést nem is emeltük ezúttal sem. Miért i­s hozhatj­a meg ennyi áldozatot a munkásság érde­kében minden olyan iparos és keres­kedő,, akiknek mi napról-napra oda­adjuk a koronáinkat, a f­­éreinket ? Hogy drágaság van ? Hát ki szen­ved emiatt többet, mint a munkás­ság ?! Melyik kereskedő és iparos nem emelte fel a háború alatt az áruja árát 50-től egész '200—300 százalékig ? Hát nem jön itt be ilyen­formán a régi megszokott haszon ? Dehogynem! Sőt annál több is. És hogy állunk mi e téren ? A mi már­ka­­béreink b­zony n­em emelkedtek leg­több helyen még fél százalékkal sem, sőt visszaestek. De a megélhetésünk az megdrágult 100 százalékkal és ezt a 100 százalékot is azok teszik zsebre, akik bennünket még ennyivel sem támogatnak mára, hogy legalább segítenének nekünk lapunk fentar­­tásában. In­nen a kiadóhivatalból mi lát­juk, elvtársak, hogy azok a jó bará­taink, a kereskedők és iparosok, akik a háború előtt — reklámból — sorban előfizetőink voltak, most egymásután maradoztak el, mert azt hiszik, hogy most nincsenek itt­hon a szervezett munkások, elmen­tek az ő hazájukat is védeni, nem kell tehát tőlük félni. Majd ha vissza­jönnek, akik jöhetnek, akkor megint csinálunk reklámot,­­ gondolják a jó urak. Ezért mutassuk meg mi, akik még itthon vagyunk, hogy mi is számí­tunk még valamit a mérlegen. Fo­gadjuk meg ezt a jó tanácsot: ne menjen egyetlen szervezett munkás sem olyan kereskedőhöz és iparoshoz vá­sárolni, aki nem hirdet lapunkban, vagy arra elő nem fizet! Mielőtt vala­mit vásárolnánk, nézzük át a „Mun­kás“ hirdetési rovatát, hogy mely üzletembernek van abban hirdetése. Ahhoz vigyük azután a kis pénzün­ket, akinek a nevét ott megtaláljuk. Ez nem is kerül semmi fáradságba sem, csak egy kis akarat kell hozzá. A borbélynél, vendéglősnél, kávés­nál, szatócsnál, hentesnél stbnél is okvetlen így kell tenni. Ott a hirde­tés helyett aziránt kell érdeklődni, hogy elős­ietőnk-e ? Ha nem, akkor otthagyni a boltját. Ez az egész. Ez s­em kerül semmi pén­zbe sem. Jusson eszünkbe, elvtársak, e so­rok olvasásakor, hogy ha mi beme­­gyün­k ma egy üzletbe, ott minde­nütt a régitől legalább 50-­100 százalékkal magasabb árat kérnek tőlünk a portékáért. Ők tehát be­vasalják mirajtunk azt, amit nekik más oldalon jobban meg kell f­zetni. Mi nem beszélhetün­k egészen ilyen könnyen a mun­kaadón­­kkal. Beszél­jünk tehát ott, ahol lehet, amint fentebb mondottuk. A cipőnket, ka­lapunkat csak annál az üzletember­nél szerezzük be, aki hirdetője, vagy előfizetője a mi lapunknak. Meglát­juk, ki az erősebb. A hirdetőinket nem kell külön itt fölsorolni, ezt a lapunk hasáb­jain, hirdetési oldalain láthatjuk ál­landóan. Ha szokatlan valami nem volna, hát az előfizetők névsorát is leközölnénk az üzletemberek közül. Ez azonban kissé nehéz dolog. Szí­vesen szolgálun , azonban kívánatra min­den elvtársi akár , külön-külön is erre nézve alkalomadtán infor­mációval. Ha a fenti szerint jártunk volna el a közelmúltban is, nem kellene most az újabb megterhelést magunkn­­­ak viselnünk. A város maga méri ki a sertései húsát. Január 1-től fogva a város hizlalás alatt álló sertésállománya húsát házikezelésben fogja forga­lomba hozni a helyiségben. Hír sze­rint a város valamivel olcsóbban fogja a sertéshúst mérni, mint a hen­tesek. Nem hisszük, hogy nagyon sokkal olcsóbban adhatja.­­ Itt unjuk meg, hogy a város élelmezési ügyosztálya a múlt hétfőtől kezdve új zsírutalványokat adott ki, melyeit azonban az eddigi 10 deka hely­ett 15 deka zsir vásárlására jogosítanak fel. A felemelt zsirkontigenst egye­­előre a régi utalványok alapján lehet vásárolni és csak ha ezek lejártak, azután lesznek kiadva az uj zsir­­utalványok. A mecsekszabolcsi plébános. Az Ur mecsekszabolcsi szolgájának a nevét nem tudjuk, csak azt tudjuk róla, hogy katholikus plébános a fenti faluban. Hogy mit akarunk ezúttal vele, azt elmondjuk röviden : Be­állít hozzánk hétfőn egyik ottani bányász elvtársunk és elparaszolja, hogy karácsony napján meghalt az édesanyja. Annak rendje és módja MUNKÁS 1916. január 1. Valamennyi ország munkásai egyesüljetek.

Next