Munkaügyi Közlöny, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
BUDA ISTVÁN Használjuk fel jobban belső tartalékainkat! Ma már közismert az 1963. évi népgazdasági terv teljesítését, illetve a népgazdaság fejlődését jelző főbb mutatók alakulása. Ezekből kitűnik, hogy a különböző nehézségek — elsősorban a szokatlanul kemény tél — hatása ellenére globálisan teljesültek a terv főbb előirányzatai. A terv globális teljesítésén belül azonban bizonyos területeken nem sikerült behozni az év elején keletkezett lemaradást és éves szinten sem teljesült a tervelőirányzat. A lemaradások pótlása érdekében bekövetkezett nagyarányú — de nem minden esetben indokolt — túlóra-felhasználás ellenére, népgazdasági szinten nem volt számottevő a béralapok, illetve az átlagbérek túllépése. A reálbérek, illetve a reáljövedelmek a tervezettnél nagyobb mértékben növekedtek, mert a nominálbérek emelkedésén túlmenően kis mértékben a fogyasztói árszínvonal is csökkent. A termelékenységi előirányzatot — annak ellenére, hogy a kialakult feszült munkaerő-helyzet következtében a létszámok általában nem növekedtek a tervezettnél nagyobb mértékben — nem teljesítettük, hiszen az ipari termelés emelkedésének csak kb. a felét biztosítottuk a termelékenység emelkedésével. Mindent egybevetve, igen komoly erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a különböző gátló körülmények ellenére létrejöhessenek az említett eredmények, de látni kell a munkánkban meglévő hiányosságokat is, amelyek akadályozták fejlődésünk egészségesebb, gyorsabb ütemét. Az 1984. évi népgazdasági terv ismételten nagyobb feladatok elé állítja az ország dolgozóit. A munkaerőhelyzetben mutatkozó mind nagyobb mértékű hiány ellenére, a termelés emelésére vonatkozó előirányzat kb. megegyezik az előző évivel, amit csak akkor teljesíthetünk, ha a termelés emelkedésének a múlt évinél nagyobb hányadát tudjuk biztosítani a termelékenység emelése útján. Az idei évre előirányzott mintegy 3 százalékos reáljövedelem-emelkedés is csak akkor érhető el, ha ennek anyagi előfeltételeit megteremtjük. A gazdasági élet minden szintjén jobban kell megszerveznünk anyagi és személyi erőforrásainkat, körültekintően kell meghatározni a legfontosabb feladatokat, hogy a fő erőket ezek megoldására összpontosíthassuk. A tervek teljesítésével kapcsolatban jelentős feladatok hárulnak a vezetésre, de ezen belül a munkaügyi apparátusra is, elsősorban a termelési feladatok teljesítéséhez szükséges munkaügyi vonatkozású előfeltételek megteremtése, a munka jobb megszervezése, a munkaerő-gazdálkodás és a bérgazdálkodás területén. A termelékenység emelése évről-évre egyik leglényegesebb feladat a termelési tervek teljesítése szempontjából. A népgazdaság mai helyzetében — elsősorban a munkaerő-helyzet miatt — azonban fokozottan előtérbe kerül a termelékenység emelésének fontossága, mert mind világosabban látható, hogy a termelés növeléséhez egyre kevésbé számíthatunk szabad munkaerő-tartalékokra. A termelékenység emelésének eszközei alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba a beruházásokkal, a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos intézkedések sorozata tartozik. Ennek mértékét anyagi lehetőségeink határozzák meg. Emellett lényeges lehetőségek rejlenek a termelékenység emelésével kapcsolatos eszközök másik csoportjában, a munka jobb megszervezése útján hasznosítható belső tartalékokban. A vizsgálatok egyértelműen mutatják, hogy jelenleg, de a következő években is még igen nagyok a lehetőségek, amelyek a munka jobb megszervezésén keresztül járulnak hozzá a termelékenység gyorsabb ütemű emeléséhez. Éppen ezért a vezetőknek, a munkásoknak, de nem utolsósorban a munkaügyi apparátusnak is nagy figyelmet kell erre fordítani. Elsődleges feladatnak kell tehát tekinteni a vállalatokon belül a munka- és üzemszervező tevékenység javítását. Ehhez az szükséges, hogy minden vállalat készítsen éves munka- és üzemszervezési programot, összhangban a vállalat műszaki intézkedési tervével, normamunka elképzeléseivel. A gondosan elkészített munkaprogram maradéktalan megvalósítása érdekében nagyon lényeges annak az egységes szemléletnek, a kialakítása, amely a feladatok végrehajtása döntő feltételének a belső tartalékok fokozottabb hasznosítását tekinti. A munka- és üzemszervezési feladatok megvalósításához a helyes szemlélet megteremtésén túl szükséges, hogy a vállalatok többségénél — elsősorban a nagyvállalatoknál — megfelelő felkészültségű szervezők, illetve szervező részlegek is rendelkezésre álljanak. A munka jobb megszervezéséhez, a technológia fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a munkanormák felülvizsgálatával és megváltoztatásával kapcsolatos feladat. A munka jobb megszervezésére tett intézkedések hatékonysága csak akkor biztosítható, ha megfelelő színvonalú normamunkával párosul. Ezért minden vállalatnál, ahol erre lehetőség van, törekedni kell a munkafolyamat rendszeres tanulmányozására, elemzésére, a veszteségidők okainak felderítésére és azok ismeretében olyan intézkedések végrehajtására, amelyek biztosítják a korábban kihasználatlanul maradt idők hasznosítását. Nagyon fontos feladat, hogy a munkanormák, de különösképpen a létszámnormák alkalmazásának körét az ésszerű határokon belül kiszélesítsük, mert valójában a legnagyobb létszámtartalék azokon a munkaterületeken van, ahol lényegében mérhető követelményekkel nem rendelkezünk. A meglevő munkaerő hatékonyabb felhasználása és általában a munkaerő-gazdálkodás terén is igen komoly feladat hárul a munkaügyi apparátusra. A feszített munkaerő-helyzetből következik, hogy a felhasználható munkaerő-forráshoz viszonyított menynyiségi és minőségi igények fokozódó feszítettséggel fognak jelentkezni. Ezért nagy gondot kell fordítani a már foglalkoztatott munkaerő gazdaságosabb foglalkoztatására. Ebből a szempontból a munka-, üzemszervezési tevékenység mellett nagy jelentősége van a munkafegyelem megszilárdításának, azaz mindazon veszteségidők kiküszöbölésének, amelyek a munkafegyelem megsértéséből származnak. Ebben a tevékenységben is jelentős szerepe lehet a munkaszervezésnek, mert csak ott követelhető fegyelem, jó munka, ahol nincs szervezetlenség, ahol a folyamatos munkához biztosítva vannak az előfeltételek is. Mivel mai munkaerő-helyzetünknek jellegzetes vonása a férfi munkaerő-hiány, mind jobban törekedni kell a nők számára is alkalmas, de jelenleg férfiakkal betöltött munkahelyek felszabadítására, a férfi