Munkaügyi Közlöny, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

BUDA ISTVÁN Használjuk fel jobban belső tartalékainkat! Ma már közismert az 1963. évi népgazdasági terv teljesítését, illetve a népgazdaság fejlődését jelző főbb mutatók alakulása. Ezekből kitűnik, hogy a külön­böző nehézségek — elsősorban a szokatlanul kemény tél — hatása ellenére globálisan teljesültek a terv főbb előirányzatai. A terv globális teljesítésén belül azonban bizonyos területeken nem sikerült behozni az év elején kelet­kezett lemaradást és éves szinten sem teljesült a terv­­előirányzat. A lemaradások pótlása érdekében bekö­­vetkezett nagyarányú — de nem minden esetben in­dokolt — túlóra-felhasználás ellenére, népgazdasági szinten nem volt számottevő a béralapok, illetve az átlagbérek túllépése. A reálbérek, illetve a reáljöve­delmek a tervezettnél nagyobb mértékben növeked­tek, mert a nominálbérek emelkedésén túlmenően kis mértékben a fogyasztói árszínvonal is csökkent. A ter­melékenységi előirányzatot — annak ellenére, hogy a kialakult feszült munkaerő-helyzet következtében a létszámok általában nem növekedtek a tervezettnél nagyobb mértékben — nem teljesítettük, hiszen az ipari termelés emelkedésének csak kb. a felét biztosí­tottuk a termelékenység emelkedésével. Mindent egy­bevetve, igen komoly erőfeszítésekre volt szükség ah­hoz, hogy a különböző gátló körülmények ellenére lét­rejöhessenek az említett eredmények, de látni kell a munkánkban meglévő hiányosságokat is, amelyek akadályozták fejlődésünk egészségesebb, gyorsabb ütemét. Az 1984. évi népgazdasági terv ismételten nagyobb feladatok elé állítja az ország dolgozóit. A munkaerő­­helyzetben mutatkozó mind nagyobb mértékű hiány ellenére, a termelés emelésére vonatkozó előirányzat kb. megegyezik az előző évivel, amit csak akkor tel­jesíthetünk, ha a termelés emelkedésének a múlt évi­nél nagyobb hányadát tudjuk biztosítani a termelé­kenység emelése útján. Az idei évre előirányzott mint­egy 3 százalékos reáljövedelem-emelkedés is csak ak­kor érhető el, ha ennek anyagi előfeltételeit megte­remtjük. A gazdasági élet minden szintjén jobban kell megszerveznünk anyagi és személyi erőforrásainkat, körültekintően kell meghatározni a legfontosabb fel­adatokat, hogy a fő erőket ezek megoldására összpon­tosíthassuk. A tervek teljesítésével kapcsolatban jelentős felada­tok hárulnak a vezetésre, de ezen belül a munkaügyi apparátusra is, elsősorban a termelési feladatok telje­sítéséhez szükséges munkaügyi vonatkozású előfelté­telek megteremtése, a munka jobb megszervezése, a munkaerő-gazdálkodás és a bérgazdálkodás területén. A termelékenység emelése évről-évre egyik leg­lényegesebb feladat a termelési tervek teljesítése szempontjából. A népgazdaság mai helyzetében — el­sősorban a munkaerő-helyzet miatt — azonban foko­zottan előtérbe kerül a termelékenység emelésének fontossága, mert mind világosabban látható, hogy a termelés növeléséhez egyre kevésbé számíthatunk szabad munkaerő-tartalékokra. A termelékenység emelésének eszközei alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba a beru­házásokkal, a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos intéz­kedések sorozata tartozik. Ennek mértékét anyagi le­hetőségeink határozzák meg. Emellett lényeges lehe­tőségek rejlenek a termelékenység emelésével kapcso­latos eszközök másik csoportjában, a munka jobb megszervezése útján hasznosítható belső tartalékok­ban. A vizsgálatok egyértelműen mutatják, hogy je­lenleg, de a következő években is még igen nagyok a lehetőségek, amelyek a munka jobb megszervezésén keresztül járulnak hozzá a termelékenység gyorsabb ütemű emeléséhez. Éppen ezért a vezetőknek, a mun­kásoknak, de nem utolsósorban a munkaügyi appará­tusnak is nagy figyelmet kell erre fordítani. Elsődleges feladatnak kell tehát tekinteni a vállala­tokon belül a munka- és üzemszervező tevékenység javítását. Ehhez az szükséges, hogy minden vállalat készítsen éves munka- és üzemszervezési programot, összhangban a vállalat műszaki intézkedési tervével, normamunka elképzeléseivel. A gondosan elkészített munkaprogram maradéktalan megvalósítása érdeké­ben nagyon lényeges annak az egységes szemléletnek, a kialakítása, amely a feladatok végrehajtása döntő feltételének a belső tartalékok fokozottabb haszno­sítását tekinti. A munka- és üzemszervezési felada­tok megvalósításához a helyes szemlélet megteremté­sén túl szükséges, hogy a vállalatok többségénél — elsősorban a nagyvállalatoknál — megfelelő felké­szültségű szervezők, illetve szervező részlegek is ren­delkezésre álljanak. A munka jobb megszervezéséhez, a technológia fej­lesztéséhez szorosan kapcsolódik a munkanormák fe­lülvizsgálatával és megváltoztatásával kapcsolatos feladat. A munka jobb megszervezésére tett intézke­dések hatékonysága csak akkor biztosítható, ha meg­felelő színvonalú normamunkával párosul. Ezért min­den vállalatnál, ahol erre lehetőség van, törekedni kell a munkafolyamat rendszeres tanulmányozására, elemzésére, a veszteségidők okainak felderítésére és azok ismeretében olyan intézkedések végrehajtására, amelyek biztosítják a korábban kihasználatlanul ma­radt idők hasznosítását. Nagyon fontos feladat, hogy a munkanormák, de különösképpen a létszámnormák alkalmazásának körét az ésszerű határokon belül ki­szélesítsük, mert valójában a legnagyobb létszám­tartalék azokon a munkaterületeken van, ahol lénye­gében mérhető követelményekkel nem rendelkezünk. A meglevő munkaerő hatékonyabb felhasználása és általában a munkaerő-gazdálkodás terén is igen ko­moly feladat hárul a munkaügyi apparátusra. A fe­szített munkaerő-helyzetből következik, hogy a fel­használható munkaerő-forráshoz viszonyított meny­­nyiségi és minőségi igények fokozódó feszítettséggel fognak jelentkezni. Ezért nagy gondot kell fordítani a már foglalkoztatott munkaerő gazdaságosabb foglal­koztatására. Ebből a szempontból a munka-, üzemszer­vezési tevékenység mellett nagy jelentősége van a munkafegyelem megszilárdításának, azaz mindazon veszteségidők kiküszöbölésének, amelyek a munka­­fegyelem megsértéséből származnak. Ebben a tevé­kenységben is jelentős szerepe lehet a munkaszerve­zésnek, mert csak ott követelhető fegyelem, jó mun­ka, ahol nincs szervezetlenség, ahol a folyamatos mun­kához biztosítva vannak az előfeltételek is. Mivel mai munkaerő-helyzetünknek jellegzetes vo­nása a férfi munkaerő-hiány, mind jobban törekedni kell a nők számára is alkalmas, de jelenleg férfiak­kal betöltött munkahelyek felszabadítására, a férfi

Next