Munkaügyi Szemle, 1937 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

viselésben szinte ellenállhatatlan erővel jelentkező gazdasági nyomást új akta­folyamok medrébe akarták vezetni, az iparfelügyelet már amúgy is papírözönbe fuldokló szelepein keresztül az iparhatósági irattárak, másod- és harmadfokú fórumok hosszadalmassággal elernyesztő útvesztőibe. Nem sikerült. Nem sikerülhetett. A biztosítás erkölcsi és gazdasági feszítő­ereje megostromolta a betűkorlátokat és azóta le is döntötte azokat. De maradjunk az események sorrendjében. A törvény vonatkozó rendelkezésének eleget teendő az akkori Országos Pénz­tár 1913-ban elkészítette a balesetbiztosítás II. veszélyességi táblázatát. És ennek a törvényben egyébként szabatosan körülhatárolt műveletnek a foganatosítása kapcsán robbant ki az erkölcsi és gazdasági feszítőerő és találta meg a természet­­ellenes korlátban azt a nyílást, melyet a balesetbiztosításnak olyannyira sajátos biztosítási mivolta jelent, hogy azt még a rövidlátó korlátemelők sem tömhették el. A vonatkozó hivatalos évi jelentésben­ olvassuk : »............ a második veszé­lyességi táblázat lényegben ugyanolyan maradt, mint az első táblázat és eltérés a kettő között csak részletekben van. Legnevezetesebb az eltérések között, amely a második veszélyességi táblázat alapján hozott besorozási határozatok tekintetében balesetelhárí­tási szempontból igen erős eszközt adott az Országos Pénztár igazgatóságának a kezébe. A veszélyességi táblázat alkalmazásáról szóló általános rendelkezések 10. §-ának 3. bekezdése, amely szerint: »Általában a fokozottabb veszély ismérvének tekintendő az országos törvényekben, miniszteri rendeletekben, törvényhatósági szabályrendeletek­ben és általában bármely illetékes hatóságnak érvényben álló rendeletében előírt rendel­kezések mellőzése, tekintet nélkül arra, hogy a felsorolt rendelkezések csak általában hirdettettek ki és külön-külön az egyes üzemekben konkrét hatósági intézkedésekkel nem rendeltettek el.­­ Ezzel a szabályozással indult meg a magyar balesetbiztosítás az »üzlet­szerű balesetelhárítás« útján. Komoly átgondolással indult el. Ha a törvény azt rendeli, hogy az üzemek veszélyességük arányában vegyenek részt a balesetelhá­rítási terhek viselésében, akkor ennek a rendelkezésnek nemcsak az egyes üzem­fajok tekintetében, hanem az egynemű üzemek között is eleget kell tenni. Vagyis nem elég a szabó és géplakatos teherviselési viszonyát megállapítani, hanem a géplakatosok között is igazságot kell tenni. Ha pedig az egyikre kimondom, hogy többet kell fizetnie a másiknál, meg is kell okolnom, hogy miért és ha megkér­dezi, hogy mi módon szabadulhat a fokozott teher alól, — és melyik nem akar szabadulni — akkor útba is kell igazítanom. Ez a gazdasági nyomással kényszerítés a megkérdezésre, a kérdésre adott útba­igazítás és az anyagi teher súlyával késztetés a tanács követésére, ez az üzletszerű bal­esetelhárítás gerince. De komoly felkészültséggel is akarta az intézmény igazgatósága a nagy­­jelentőségű tevékenységet útba indítani. Németországba küldte szakembereit, akik a »szociális technika« klasszikus hazájában igyekeztek összegyűjteni mindazt, amit a műszaki tudomány és gyakorlat a munkásvédelem érdekében addig ki­termelt. Beszéljen tovább ismét a fentebb már idézett évi jelentés : »Az üzembesorozó alosztály meg is kezdte a Németországban gyűjtött anyag feldolgozását abból a célból, hogy népszerű rajzokat és leírásokat bocsáthasson a munkaadók rendelkezésére. El akartuk kerülni ezzel már eleve annak a lehetőségét, hogy a munkaadó csak általános­ságban és szóban adott tanácsot vagy iparhatósági utasítást rosszul hajtson végre. El is készült kb. 100 olyan rajz, mely bármikor sokszorosítható. A M. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal azonban intézményünket rajzok további készítésétől eltiltotta, azzal az érvvel, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. nem teszi az Országos Pénztár kötelességévé a balesetelhárítást. A háború kitörése meggátolt abban, hogy ebben a kérdésben újra állást foglaljunk. 1 Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár hatodik és hetedik évi jelentése. 1913 — 1914. 96 oldal. 2 3

Next