Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1935 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1935 / 1. szám

(2) A TERÍTŐ MINT LAKÁSDÍSZ írta: KÖVESSI EDIT A lakás otthonosságát sokban emelik a textilhol­mik, kézimunkák. De amennyit nyerhet laká­sunk az ízléses, jól megválasztott textildarabokkal, ugyanannyit ronthat azon a környezetébe nem illő, céljának meg nem felelő vagy helytelenül díszített holmi. A lakásdíszítésnél használatos különféle textil­darabok között vezető szerep jut a térítőknek. Ezek rendeltetése nagyon különböző lehet. Kicsi térítőket helyezünk a virágvázák, dísztárgyak alá, tálcákra, kosarakba. Az asztallapokat, ágyat stb. kisebb-nagyobb terítőkkel borítjuk be. Minden for­májú és nagyságú terítőkre azonban ugyanúgy áll, hogy anyagban, színben, rajzban és kidolgozásban céljának megfeleljen. Az olyan terítőkhöz, melyek kizárólagos célja a díszítés, alkalmazhatunk lengébb s ennek követ­keztében kevésbbé tartós anyagot, így finom batisztot, tüllt, csipkét stb. Mihelyt azonban a terítő olyan szerepet tölt be, ahol gyorsan piszkoló­dik, kopik, ott mosászálló, erős, tartós, szóval célszerű anyagból készítsük. Kisformájú terítőkhöz általában vékonyabb anyagot vegyünk, vastag anyagból ezek nehézkesen hatnának. Nagy térítők­nél sokkal több lehetőség áll rendelkezésünkre, mert egyaránt használhatjuk a csipkeszerű és vékony szöveteket és nehéz vásznakat, selymeket, posztókat stb. Mind az alapanyag, mind a himzőfonál céljára mindenkor elsőrangú minőségű anyagot használ­junk, különösen, ha kézimunka kerül rá. Jó anyag tartósabb, biztosabban mosható, tisztítható és színei sem fakulnak olyan könnyen, mint az olcsó árué. Térítőink színe nagyon változatos lehet. Tisztán­tarthatósága miatt legkedveltebb a fehér és ekri szín, azonban a modern lakásdíszítés kedveli az élénkebb színeket s ezt a textiltől is megkívánja. Az élénk színekkel sok derűt vihetünk lakásunkba, de összehangolásuk sok ízlést és érzéket kíván. Világos bútorzatú helyiségbe inkább világos térítő­ket alkalmazzunk, komoly úriszobákban, ebédlők­ben színes vagy sötétebb tónusúakat tehetünk. A terítő, mint teríték lehet világosabb és sötétebb, mindkét esetben azonban kitűnően mosható anyag­ból készüljön. Fontos szerepet játszik a terítők nagysága és formája. Díszes szegélyű tálcára például nem teszünk akkora terítőt, hogy az a díszes keretet is elfedje. Értékes fájú, szépmunkájú asztallapját nem terítjük be akkora terítővel, hogy az a szép asztalosmunkát ne engedje érvényesülni. Iyen esetben az asztallapjára helyezett tárgyak alá helyezünk inkább több finom, kisebb terítőt. Ez divat is. Viszont kopott, nem szép kidolgozású asztalunkat terítsük be akkora terítővel, hogy az elfedje az asztal hibáit. Túl nagy terítő alkalmazása azonban itt sem tanácsos, mert az asztal lapján 25—30 cm-rel túllógó terítő meggyűrődik, ha valaki az asztalhoz ül. A terítők díszítése nagyon változatos lehet, így a sima, beszegett anyagtól a nyomással díszített, csipkéből készült és kézimunkával díszített térítőig a lehetőségek gazdag skáláját találjuk. Kézimunka nélkül is készíthetünk csinos, mutatós térítőket fodrok, szegélyek stb. alkalmazásával. Ha kézi­munkával díszítünk valamely terítőt, a minta elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy az rendeltetési helyén jól érvényesüljön. Ha például az asztal közepén valami nagyobb tárgy áll, ne díszítsük a terítőt középen, m­ert a tárgy a hímzés egy részét elfedné. Szegélydísz alkalmazásánál vigyázzunk, hogy a minta meg ne törjön az asztal élén, mert az kellemetlenül hatna. Viszont ha a minta erre alkalmasnak bizonyul, például ha a szegélydísz hosszirányában szimmetria tengely vo­nul végig, ezt a tengelyt helyezhetjük az asztal élére s így a minta fele az asztal lapján, fele a lecsüngő részen lesz. A díszítésnek nagyon hatásos és egyszerű módja a toldások kiemelése. Erre népünk körében sok példát látunk. Ha a nép Csíkdísz a 10. oldalon közölt kalotaszegi szálán varrott párnacsapból. II. Kerékgyártó Adrienne rajza.

Next