Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1943 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 1. szám

MUSKÁTLI A MAGYAR IPARMŰVÉSZET KÉZIMUNKA MELLÉKLETE SZERKESZTI: VITÉZ SPOLARICH LÁSZLÓ, M. KIR. TANÜGYI FŐTANÁCSOS, A M. KIR. ÁLLAMI IPARI LEÁNYKÖZÉPISKOLA ÉS NÖIPARISKOLA IGAZGATÓJA ÚJÉVI GONDOLAT! A z újesztendő elején minden ember maga is azon töri a fejét, hogy munkájával jobban, helye­sebben induljon az újévben, boldogságának és övéi boldogságának elérésére. Boldog újesztendő t! Hangzik (mert nem adjuk postára a sok-sok jókívánságot, félvén a posta túlterhelésétől) s kívánjuk magunknak s olvasóinknak, — hozza meg az újesztendő küzdel­meink célját, reményeink beteljesedését — a bol­dogabb magyar feltámadást, a diadalmas, békés, munkás magyar újesztendő t! Ezen kell a magunk módja szerint mindannyiunk­nak munkálkodnunk. Az újesztendő elején a magyar jövőre gondolunk, a magyar jövőre, a magyar gyer­mekre. így érünk el akkor a jövőépítő vetéshez, aminek gondozása mindannyiunk feladata. Anélkül, hogy akarásunkkal mindenkit boldoggá akarnánk tenni (ami nem is a mi feladatunk ebben a világ­ban), tegyünk valami maradandó, fejlődésképes gondolatot az újszülöttek bölcsőjébe. A mi jövőnk az egészséges, szép sok magyar gyermek, akiket majd a nemzeti hagyomá­nyok segítenek a nagy magyar egységbe. A hagyománytiszteletet kell a gyermeknek már bölcsőjébe beletenni, s a magyar gyermeknek útra­valóul adni az élete útjára. Kereszteljük a magyar gyerme­keket magyar ízlésű,lehetőleg népi ízlésű magyar keresztelő párná­ban. Ilyen keresztelő kelengyéket a család leg­idősebb leánygyermeke, vagy a legkorábban férjhez­menő leánygyermeke örökölje. Szálljon ez az ősi családi ereklye — leányágon, anyáról — leányra s keresztelkedjék benne a fiatal anya lemenő minden családtagja. A kelengye áll rendszerint: keresztelő­párnából, takaróból, főkötőből, ingecskéből. Mind­egyik nagyon jó terület valami kis díszítésre. (Most nein igen éljük azt az időt, hogy nagy díszt tegyünk rája.) Illik rá kézihímzés, géphímzés, csipke, kinek-kinek módja, vagy a saját tudása, ügyessége, szorgalma szerint. Ez lehet feladata minden női kézimunkatervczéssel foglalkozó iparművésznek, minden kézimunkázni tudó magyar nőnek, leendő magyar anyának. Akik ezen a területen munkál­kodnak — talán a magyar jövendő holnapját teszik boldoggá — az el­jövendő újesztendőben. Most minden magyar családnak jószívvcl ajánlom ezt a gondolatot. A Vitézi Rend nemzetesasszonyai­nak már elmondottam. 6k lesznek a példaadók ebben az irányban, de minden magyar asszonynak megszív­lelendő gondolat ez, — vegye mindenki szívesen. Minden keresztény magyarnak e gondolat megszív­lelését adom most ezzel újévi jókívánat gyanánt. Tervező iparművészeinknek egy új terület! Amagyar néphímzésfej­lesztésének egy járható útja ez! Űgy gondolom, hogy a helyi népművészet szellemében kellene ennek terveződnie. A földesúr keresse meg a környéke népművészetét, — kutasson utána — s adja megtervezésre az iparművésznek. A tanítónő kutasson a falujában, lelje fel a néphímzést, amiből a hozzáértő megtervezi a mintát. S vigyük bele a népbe ezt a szokást. 6k is megtalálják a nép­hímzésüket, — ha az urak is keresik — s az iró­asszony arra a felületre is elkészíti a rajzot korom­lébe mártott lúdtollal, vagy ceruzával. Látom-látom a boldogi jegyző örömét (annak a nagyszerű ember­nek az örömét), hogy nemcsak a vasárnapok, hanem a nép minden bimbója is magyar népi kultúrát tükröz, azzal, hogy ilyen keretbe megy először az Isten-házába. Látom Mezőkövesd, Kalocsa színpompás keresztelőit.^— Látom a Sárköz keresz­telőit megszaporodni. (Ők nem teszik majd ezúttal fekete alapra a fehér virágot.) Látom a magyar népi művészetek, népi hímzésein keresztül való megújulását. Járható út ez! Nevelő hatását nem kell kiemelnem. A hagyo­mánytisztelet rávezeti a leányt a fokozott kézi­munkára, a kéíimunkázás a háziipar megszervezé­séért fog kiáltani! Abban nemes vetélkedés indul, hogy kinek milyen a keresztelőpárnája. Egy-egy évszám. A készítő neve. Valamikor büszke emlék, családi ereklye. Nem is szabad ezzel késni. Ma, — amikor a gazda jobb búza-ára szép igények kielégítésére lesz vált­ható, —ma kell ezt megkezdeni. Most, amikor a sok fiatal anya a távol harctéren lévő férjének, urának örömére a kis újszülött keresztelő fényképét küldi, most lesz időszerű ezt a szokást állandósítani. E szokással a család erősödik; s erősödik művészi, tehát nemes eszközök segítségével. A leány elkerül a falujából s viszi a szép, a köve­tendő szokást a férje falujába. Magyar néphímzés fejlesztésének járható útja ez. Még ma is, a fonál­szegény világban. A nép leleményessége a nagy­anyák ügyességeit hasznosítani fogja. A keresztelőpárna díszesebb, mint a közönséges Cl)

Next

/
Thumbnails
Contents