Művelődés, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám

10 aztuulő képzőm­ű.otit til alko­tnwi (KIÁLLÍTÁS A SIMU-MÚZEUMBAN) A Kultúra Hónapjának egyik legje­lentősebb eseménye, a Simu-múzeum­­ban rendezett kiállítás volt. Ezen a ki­állításon az utolsó tíz évben alkotott legkimagaslóbb képzőművészeti alkotá­sokat próbáltak összeválogatni a zsűri tagjai, hogy erre az időszakra áttekintő képet adjanak képzőművészetünk fejlő­déséről. .­ kiállítás rendezőinek ez a tö­rekvése nagyobb részt sikerült. Igaz, hogy a szűkös lehetőségek, — a múzeum nem rendelkezik hasonl­ó igé­nyű kiállítás számára megfelelő falfelü­lettel — nem engedték meg, hogy az egyes művészek teljes számban mu­tassák be legérdekesebb alkotásaikat, mégis az egész anyag jellemzően tük­rözi az utat, amelyet szocialista realiz­­m­usra törekvő képzőművészetünk meg­járt. A kiállított festmények, szobrász­munkák és grafikák szemléletesen fe­jezik ki azt a viharos küzdelmet, ame­lyet a tíz esztendő folyamán az egész ideológiai arcvonalon, s így a képző­­művészetben is­­ meg kellett vívni a néptől idegen áramlatokkal, egy túl­súlyban szocialista eszmeiségű művé­szetért. A román művészet legjobb realista tanulságai — mint Grigorescu, Andre­­escu és Luchian hagyományai — ha­tásukban me­gmutatkoznak egész kép­zőművészetünkben, de merőben új, a szocialista eszmeiségnek és a különbö­ző alkotói egyéniségeknek megfelelő ki­fejezésben. Művészeink általában az egyetemes művészet realista hagyomá­nyaiból is merítettek és elsősorban a szocialista tartalom és azt kifejező for­mány­elv egységének nagy művészi kér­désében, a szovjet művészettől tanul­­tak nagyon sokat. .. Simu-múzeumi kiállítás valóságos képet nyújt az elmúlt tíz év nehézsé­geiről. Az egyes műtárgyakat szemlél­ve, jól követhetjük a fejlődést a kezdet nehézségeit és a kilengéseket, am­lyek az újtartalmú realizmus kutatása során törvényszerűen adódtak. A helyes meg­oldás útjáról művészetünket néha a na­turalizmus, az édeskés, valóságot meg­­hamisító idillikus irányzat, máskor formalista hatás, vagy az eszmei igé­­y­­telenség akarta eltéríteni célkitűzé­sétől. Ezek a jelenségek azonban idő­legesek, legtöbbször a művészi kísér­letezés járulékai — legfőként, ha a ki­állításon nyert összbenyomást tekint­jük. Meglepő és örvendetes az egyes mű­vészi múlttal rendelkező alkotók fejlő­dése az elmúlt tíz év folyamán. Jóleső érzés látni, hogy olyan nagyrészt kiala­kult egyéniségek, mint a festészetben Al. Ciucurencu, Corneliu Baba, Szőnyi István, Miklóssy, szobrászok mint Ang­­hel, Vida Géza, Irimescu, vagy grafi­kusok mint Perahim, Jiquidi, Kazár László, milyen nagy mértékben tökéle­tesítették mesterségbeli tudásukat, s mi­lyen jelentős mértékben tágult művészi szemléletük, mennyire az ember humá­nus és realista ábrázolása került ér­deklődésük központjába. Egészen biz­tos, hogy a szocialista realizmusra való törekvés nélkül, művészetünkben soha­(Folytatás a hátsó borítólap belső oldalán) CIUCURENCU Ana Ipătescu Felvitelünk a képzőművészeti kiállítás egyik terméről készült

Next