Művelődés, 1998 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
FÉL ESZTENDŐ MÉRLEGE Ismét eltelt egy év, s nem is akármilyen. Ebből hat hónap, amióta saját lábunkra (?) állított az új laptámogatást kidolgozó kormánykoncepció. Erről az esztendőről nem mernék azt állítani, hogy átmeneti - Isten tudja immár hányadik -, mert mindenkinek a vicc jut róla eszébe: lehet, hogy rosszabb az előzőnél, de mindenképpen jobb annál, ami következik. Hiszen a román gazdasági reform csak tétova léptekkel, el-elbizonytalanodva halad előre, mintha túlontúl is sok embernek az érdeke volna az átmeneti időszak megnyújtása, sokan szeretnek halászni a zavarosban. S ha még ehhez gazdasági-politikai hatalmat is örököltek az előző rendszertől, akkor érthető csak igazán, miért tappogunk egy helyben. Vagy mégsem volna éppen ennyire kilátástalan a helyzetünk? Ne áltassuk magunkat, túlságosan sokat akkor se reméljünk, ha amúgy az emberi alaptermészet inkább derűlátó, ám mégis talán szerencsésebb a jó dolgokat hangsúlyozni, azokra jobban odafigyelni, jó az, hogy az átszervezés óta hetedik lapszámunk is megjelent. Még egy ennyi már azt is jelenti, hogy a Művelődés megéri az 50. születésnapját. S ha nem is vállaljuk mindenben vonatkozásában a társadalom szocialista átalakításának, átkényszerítésének programjával 1948-ban létrehozott Művelődési Útmutató és Népművelődés örökségét, azt a részét, amely a négy évtizednyi léte alatt a hagyományos művelődési-művészeti értékek megmentésében, korszerű műveltségünkbe való beépítésében máig hatóan jellemzi belső és külső munkatársaink zömének írásait, azt valós értékként igyekszünk tudatosítani, népszerűsíteni. Hinni szeretnék, hogy a mai fiatalok számára, legalábbis alternatív értékként választási lehetőséget biztosítunk, s ezért is fogjuk a születésnapot összekapcsolni a május derekán Kolozsvárt sorra kerülő IV. Ifjúsági Néptánctalálkozóval, lévén indulásától ott bábáskodtunk körülötte, s az erdélyi táncházmozgalom kibontakozásában, máig élésében nem kis szerepet vállalt a Művelődés az utolsó húsz esztendőiben. S ha már a terveknél tartunk, szeretnők az egész esztendőt jeles ünnepnek tekinteni, s különböző helységekben, Szilágytól Háromszékig, Bukaresttől Budapestig felkelteni a figyelmet a lapra, a benne felmutatott értékekre, a hazai polgári átvagy visszaalakulás tendenciáinak erősítésében, az öntevékeny, önerejéből újjászületni képes magyar civil társadalom újraszerveződésében kifejtett tevékenységére. Ha sikerül, akkor egy olyan ünnepi lapszámot adunk ki, amely az elmúlt nyolc esztendő írásaiból, képeiből nyújt be válogatást, s mert hitünk szerint évek múlva is érdemes visszalapozni vagy utólag beszerezni azokat a lapszámokat, amelyek megjelenésükkor elkerülték a Kedves Olvasó figyelmét, hát a tájékozódást elősegítő, mutatókkal ellátott bibliográfiát is megjelentetünk. Képzőművészeti kiállításokkal, alkotótáborok támogatásával, olvasótalálkozókkal, konferenciákkal is igyekszik a szerkesztőség közösséggé szervezni a hazai magyar társadalmat. Természetesen továbbra is odafigyelünk azokra a hasonló irányú kezdeményezésekre, amelyekre esetleg csak mint vendéget hívnak meg, s megpróbáljuk népszerűsíteni a mások ötleteit is, akár velünk nem minden vonatkozásban egyetértő, de ugyanabban az irányban ható társadalomépítő törekvésekre, közművelődési eseményekre is kitérünk. Példa értékűnek érezzük azt a Pécsről indult kezdeményezést, amellyel október 12-én közös szabadegyetemet nyitott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológiai Tanszéke, a Max Weber Szociológiai Szakkollégium, és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem. Az akkor még csak egyetemi rektor Andrei Marga, aki oktatásügyi miniszterként talán hatékonyabban fogja támogatni a civil kezdeményezéseket, vagy a tavaly november 28-29-én, az 1997-es EMKE-díjak átadására az ország minden zegéből-zugából Kolozsvárra összesereglett népművelők jelenlétét is kihasználva szervezte meg a hollandiai Államismereti Református Párt (SGP) támogatásával az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Művelődési és Egyházügyi Főosztálya valamint az Erdélyi Református Egyházkerület azt a nemzetközi konferenciát, amelyen a nem kormányzati szervezetek, egyesületek, alapítványok helyéről és szerepéről vitatkoztak a részvevők. Az ott elhangzott előadásokból hármat, a Kelemen Hunor ( a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára), a Markó Attila (a Kisebbségvédelmi Hivatal jogügyi főosztályának vezetője) és a Somai József (az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkára) némileg rövidített, megszerkesztett írását örömmel közöljük, mert nagyon bízunk benne, hogy sok olvasónk fog belőlük ötleteket meríteni, a mindennapi munkája buktatóinak elkerülésében segítséget kapni. SZABÓ ZSOLT Andrei Marga, Bretter Zoltán, Magyar Bálint és Kelemen Hunor a szabadegyetem megnyitóján (Csomafáy Ferenc felvétele)