Művelődés, 2004 (57. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
ESÉLYEK ÉS KILÁTÁSOK 2004-BEN 1989 kora tavaszán csak nagyon keveseknek adatott meg itt, Romániában, hogy előre lássák és higgyék: a szovjet típusú kommunista rendszer néhány ónap alatt széthullik. Ezek a válogatott kevesek (akik nem rendelkeztek megfelelő kapcsolatrendszerrel, befolyással és sajtóval) tizenöt év múltával megpróbálják definiálni azt a teljes és csúfos erkölcsi, anyagi, szellemi és politikai buktást, ami a világ egy hatodán kibontakozott: nyomorba taszítottak százmilliókat, hibás és káros gazdasági téveszméket kergetve, elpazarolva óriási gazdasági és emberi erőforrásokat. Az eszmék megszállottjaként tízmillió számra mészárolták le országaik polgárait, de kommunista csapattársaikat is. Tették mindezt az ún. kommunista doktrína alapján: egyenlőség, társadalmi igazságosság, a kizsákmányolás megszüntetése, osztály nélküli társadalom kiépítése. Ezzel szemben gátlástalanul megszüntették a polgári szabadságjogokat, felfüggesztették a jogállamiságot, a szabad sajtót, a gyülekezési szabadságot, hogy hatalmukat konzerválhassák minden áron. A kommunizmus elméletként és gyakorlatként is csúfosan megbukott közel három generáció alatt, és a szociopata apostolok és vezetők, akik tudatosan félreértették Marxot és Lenint, a diktatúra terrorjával eltorzították azokat az eszméket is (globalizáció, korporációk?), amelyeknek lehetett volna szellemi befolyása a kapitalizmus megreformálására. Tizenöt év után, amikor a gazdasági átmenet, bizonyos kitérőkkel, egyértelműen a kapitalizmus felé vezet és mutat Középkelet-Európában, feltevődik a kérdés, mire várhatunk ebben az évben, amikor Európa visszavár, és minden ennek van alárendelve, beleértve írott és sugárzott sajtót is. Véleményünk szerint, ha a kapitalizmus meg tudott újulni, s a tőkés állam és gépezete ellenőrizhetővé vált, esélyeink egyértelműen jók lehetnek (hosszú- és talán középtávon is). A liberális kapitalista gazdaság viszonylag rövid idő alatt sikeres gazdasági berendezkedést, termelékenység növekedést, technikai megújulást, standardizálást, reális foyasztóvédelmet és életszínvonal-javulást ígért és azétt. Milliárdokat költenek tudományos kutatásra, újításra, oktatásra és ez megtérül. Jó példa erre Ausztria, Írország, Finnország, de Görögország is, amelyek húsz évvel ezelőtt sok szempontból egy szinten voltak Romániával. Ha van gazdasági verseny, a konkurencia működik a gazdasági élet minden területén, és a teljesítményelvet alkalmazzák, lehet szó gyors javulásról is. Tagadhatatlan tény az, hogy Marx és Lenin mindenben tévedett, ami az egyén számára, az utca embere számára a leglényegesebb. De a legsúlyosabb hiba és fatális tévedés a jövendöléseikben érhető tetten. Marx előrejelzése, prognózisa kétségbeejtően félresikerült. Az osztályellentét, mint a fejlődés doktrínája és motorja, ami a kapitalizmus lényegéhez kapcsolódik, és várható bukásához kellett volna vezessen, már a múlté. A szegény tömegek és pártjuk nem döntik meg az igazságtalan társadalmi rendet, szemétkosárba került az osztályelmélet Az osztályharcnak is vége, ha létezett is valaha, a marxi-lenini sarkításban, hiszen ma a nyugati demokráciákban szabad választások útján döntik el, hogy ki uralkodik, mennyi ideig és milyen programok szerint, és az állam nem avatkozik be a vállalatok tevékenységébe. Marx a magántulajdont, a polgári szabadságjogokat, a liberalizmust kárhoztatta, és itt mi, Romániában 2004-ben próbáljuk befejezni a nagyprivatizációt, rendezni a tulajdonviszonyokat, elfogadjuk a nyugat-európai kultúrát és várjuk a pénzüket. És ígérjük kitartóan, hogy alkalmazzuk azokat a törvényeket és rendelkezéseket, melyeket Nyugat-Európában már ötven éve kipróbáltak. Tehát vissza az 1939-es polgári Romániába és kapitalista társadalomba, abba az évbe a II. világháború előtt, amikor „maximális" jólét volt Európa e régiójában. Ezekből könnyen kikövetkeztethető, hogy az európai integráció folyamatában a román nemzeti piac fel kell zárkózzék az új Európához, ha valóban felkészültünk erre és hiszünk is ebben ötven év vakvágányon tengődés után. Mi is a kialkudott új politikai projekt: a kialakulófélben lévő hárompólusú világ tagjai leszünk. A világhatalmi egyensúly feltételezhető záloga: az Amerikai Egyesült Államok, Távol-Kelet, Egyesült Európa, jelenleg nem tudjuk hova helyezni a volt szovjet birodalmat, amely még nem döntött a geopolitikai világpiacon, de erősödik és nyomul. A felzárkózási és integrációs folyamat Románia esetében is az a magától értetődő törekvés, hogy jobban szeretnénk élni és nyugodt, normális, egész- Forgatag (tusrajz)