Művelődés, 2004 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

ESÉLYEK ÉS KILÁTÁSOK 2004-BEN 1989 kora tavaszán csak nagyon keveseknek ada­tott meg itt, Romániában, hogy előre lássák és higg­­yék: a szovjet típusú kommunista rendszer néhány ónap alatt széthullik. Ezek a válogatott kevesek (akik nem rendelkeztek megfelelő kapcsolatrend­szerrel, befolyással és sajtóval) tizenöt év múltával megpróbálják definiálni azt a teljes és csúfos erköl­csi, anyagi, szellemi és politikai buktást, ami a világ egy hatodán kibontakozott: nyomorba taszítottak százmilliókat, hibás és káros gazdasági téveszméket kergetve, elpazarolva óriási gazdasági és emberi erőforrásokat. Az eszmék megszállottjaként tízmil­lió számra mészárolták le országaik polgárait, de kommunista csapattársaikat is. Tették mindezt az ún. kommunista doktrína alapján: egyenlőség, tár­sadalmi igazságosság, a kizsákmányolás megszün­tetése, osztály nélküli társadalom kiépítése. Ezzel szemben gátlástalanul megszüntették a polgári sza­badságjogokat, felfüggesztették a jogállamiságot, a szabad sajtót, a gyülekezési szabadságot, hogy ha­talmukat konzerválhassák minden áron. A kommunizmus elméletként és gyakorlatként is csúfosan megbukott közel három generáció alatt, és a szociopata apostolok és vezetők, akik tudatosan félreértették Marxot és Lenint, a diktatúra terrorjá­val eltorzították azokat az eszméket is (globalizáció, korporációk?), amelyeknek lehetett volna szellemi befolyása a kapitalizmus megreformálására. Tizenöt év után, amikor a gazdasági átmenet, bi­zonyos kitérőkkel, egyértelműen a kapitalizmus felé vezet és mutat Középkelet-Európában, feltevődik a kérdés, mire várhatunk ebben az évben, amikor Eu­rópa visszavár, és minden ennek van alárendelve, beleértve írott és sugárzott sajtót is. Véleményünk szerint, ha a kapitalizmus meg tu­dott újulni, s a tőkés állam és gépezete ellenőrizhe­tővé vált, esélyeink egyértelműen jók lehetnek (hosszú- és talán középtávon is). A liberális kapita­lista gazdaság viszonylag rövid idő alatt sikeres gazdasági berendezkedést, termelékenység növeke­dést, technikai megújulást, standardizálást, reális fo­­yasztóvédelmet és életszínvonal-javulást ígért és azétt. Milliárdokat költenek tudományos kutatás­ra, újításra, oktatásra és ez megtérül. Jó példa erre Ausztria, Írország, Finnország, de Görögország is, amelyek húsz évvel ezelőtt sok szempontból egy szinten voltak Romániával. Ha van gazdasági ver­seny, a konkurencia működik a gazdasági élet min­den területén, és a teljesítményelvet alkalmazzák, lehet szó gyors javulásról is. Tagadhatatlan tény az, hogy Marx és Lenin mindenben tévedett, ami az egyén számára, az utca embere számára a leglénye­gesebb. De a legsúlyosabb hiba és fatális tévedés a jövendöléseikben érhető tetten. Marx előrejelzése, prognózisa kétségbeejtően félresikerült. Az osztály­ellentét, mint a fejlődés doktrínája és motorja, ami a kapitalizmus lényegéhez kapcsolódik, és várható bukásához kellett volna vezessen, már a múlté. A szegény tömegek és pártjuk nem döntik meg az igazságtalan társadalmi rendet, szemétkosárba ke­rült az osztályelmélet Az osztályharcnak is vége, ha létezett is valaha, a marxi-lenini sarkításban, hiszen ma a nyugati demokráciákban szabad választások útján döntik el, hogy ki uralkodik, mennyi ideig és milyen programok szerint, és az állam nem avatko­zik be a vállalatok tevékenységébe. Marx a magán­­tulajdont, a polgári szabadságjogokat, a liberaliz­must kárhoztatta, és itt mi, Romániában 2004-ben próbáljuk befejezni a nagyprivatizációt, rendezni a tulajdonviszonyokat, elfogadjuk a nyugat-európai kultúrát és várjuk a pénzüket. És ígérjük kitartóan, hogy alkalmazzuk azokat a törvényeket és rendel­kezéseket, melyeket Nyugat-Európában már ötven éve kipróbáltak. Tehát vissza az 1939-es polgári Ro­mániába és kapitalista társadalomba, abba az évbe a II. világháború előtt, amikor „maximális" jólét volt Európa e régiójában. Ezekből könnyen kikövetkez­tethető, hogy az európai integráció folyamatában a román nemzeti piac fel kell zárkózzék az új Európá­hoz, ha valóban felkészültünk erre és hiszünk is eb­ben ötven év vakvágányon tengődés után. Mi is a kialkudott új politikai projekt: a kialakulófélben lé­vő hárompólusú világ tagjai leszünk. A világhatal­mi egyensúly feltételezhető záloga: az Amerikai Egyesült Államok, Távol-Kelet, Egyesült Európa, je­lenleg nem tudjuk hova helyezni a volt szovjet biro­dalmat, amely még nem döntött a geopolitikai vi­lágpiacon, de erősödik és nyomul. A felzárkózási és integrációs folyamat Románia esetében is az a magától értetődő törekvés, hogy jobban szeretnénk élni és nyugodt, normális, egész- Forgatag (tusrajz)

Next