Művelődés, 2008 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
AZ ELSŐ HATVAN ESZTENDŐ Még mielőtt a Kedves Olvasó beskatulyázná a Művelődést az élemedett korba, és sírba hessentené a „szent öreget", mint egykor tette Szabó Dezső a Tamási Áron első regényének védelmére harcosan kiállott Benedek Elekkel, vagy a Horváth Istvántól megörökített ózdi „szent hattal" agyoncsapná haszontalan élősködőként - gyorsan osszuk legalább kétfelé ezt az amúgy nem szégyellni való életkort: tekinthetjük 19. életévében járó, eladó sorba került leányzónak, akinek a háta mögött azért ott áll nem is akármilyen 41 éves tapasztalat. Hiszen az 1948-as indulásától (akkor még két forrásból is táplálkozva Művelődési Útmutatóként és Népművelődésként) megélt emlékezetesebb és könynyen felejthető korszakokat, 1956 derekától Művelődésként szolgálta a hazai magyar közművelődés ügyét. Voltak közben periódusok, amikor dalolva vagy kénytelen-kelletlen kiszolgálta a hatalmat. Mi inkább azokat az időszakokat emlegetjük fel, amikor az előttünk járók akár a napi kompromisszumok árán is, de megteremtették a lehetőségét (olykor az egyetlent) néprajzi, hely-, művelődés- és nemzetiségtörténeti, képzőművészeti, könyvtár- és természettudományi tanulmányok, kórusművek, színdarabok közlésének. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy egyebek mellett a Művelődés és a Kriterion Könyvkiadó műhelye nélkül aligha élte volna túl a diktatúra sanyarú éveit az erdélyi magyar tudományosság, nem, vagy legalábbis sokkal nehezebben tudott volna élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek tájainkon a 89-es bukfenc után fokozatosan kibontakoztak. 1990-től a Művelődés is - rövid bukaresti vergődést követően immár természetes éltető közegében, Kolozsvárt fokozatosan megtalálta helyét a magyar, közelebbről az erdélyi magyar kultúrában: segíteni próbál olvasóinak, hogy térben és időben meg tudják határozni magukat az állandóan változó világban, el tudjanak igazodni olyan sajátos kérdésekben is, amelyek szűkebb és tágabb életterünkben foglalkoztatják a gondolkodó, töprengő, olykor napi fondokkal viaskodó embertársainkat. Hogyan, miyen hagyományos és új eszközökkel tudunk egyénként és közösségként is válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek a végtelenre tágult és ugyanakkor mérhetetlenül leszűkült világunkban napi rendszerességgel körülvesznek. Sajtótörténeti távlatokban gondolkodva megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően, de jószerével már az első világháborút lezáró békeszerződés előtt is az erdélyi magyar sajtóban mindvégig hangsúlyosan szerepel a nemzeti majd nemzetiségi identitás. Mit tehetett, mit tesz, mit tehet egy 60 éves közművelődési havi lap, a Művelődés, hogy az erdélyi magyarság meg tudja határozni önmagát, kulturális kapcsolataiban az elválasztó és az összekötő elemek feltárásával és tudatosításával megpróbálja erősíteni azt a lokális kultúrát, amely a globalizációval egyidejűleg, párhuzamosan túlélési alternatívát jelentetett még legalább ennyi ideig? A román kultúrával szembeni napi önmeghatározási kényszer, a százados magyar-szász, immár csupán történelmi, egymásra hatás, a kevesebb feszültséggel, ezért több haszonnal járó, erős erdélyi jellemzőket mutató magyar-lengyel, magyar-olasz kapcsolat, az inkább kuriózumként felfogható magyarjapán közös szálak, és végül az összmagyarság szempontjából cseppet sem közömbös magyar-roma egymás mellett élés tanulságait körbejáró súlypontos lapszámaink tapasztalatát osztanék meg továbbra is az Olvasóval. Tíz esztendeje kezdtük könyvkiadói programunkat, és azóta több-kevesebb sikerrel évi 3-7 könyveimmel próbáljuk azokat a hiányokat pótolni, amelyekkel - bizonyos fokig a Művelődésben elkezdett munkát is folytatva - szerzőink a nagyobb közönséghez is eljutathatják kutatásaik eredményét (elegendő csak utalni a Debreczeni László, a Herepei János, a Balaskó Nándor-életművet közzé tevő sorozatainkra, hogy ne csak a lassan tucatnyi Művelődés-antológiákat, vagy a Kriterionnal közösen kiadott Szilágysági magyarok, illetve az Aranyos vidéki magyarok testes mongráfiáit említsük). És akkor még nem is szóltunk az erdélyi tájvédelmi, tájtörténeti könyveinkről, a Szentimrei Alapítvánnyal közösen istápolt Sztánai Füzetekről vagy a több mint kétszáz kiállításról, amelyet a Művelődés Galéria-programunk keretében szerveztünk határainkon innen és túl Budapesttől Bukarestig, Nagybányától Temesvárig. Van mit csinálnunk újabb hatvan esztendeig! SZABÓ ZSOLT Páros (tempera)