Művelődés, 2014 (67. évfolyam, 1-12. szám)
2014-01-01 / 1. szám
^ 1.p ■■mm Gondolatok a* KÖ\^ A Himnusz - nemzeti imánk. Nemcsak nemzeti ünnepeink meghatározó szimbóluma, hanem a zsoltároskönyveinkben is megtalálható szakrális énekünk. Kevés nemzet kultúrájában működik ez a kettősség. Éppen ezért érzem úgy, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza sokszorosan is nemzetünk szimbóluma. Mindenekelőtt a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban szétszórt magyar nemzeti közösségeink kulturális sokszínűségében az egységet teremti meg. Hisz ahol felcsendül a Himnusz - melynek halhatatlan zenéjét Erkel Ferenc szerezte 1844-ben -, ott él még s jelen van a magyar kultúra. Ugyanakkor a Himnusz teremti meg - ha mostanában sajnos csak időnként, rövid időre is - a sokunk által annyira áhított nemzeti egységet. Erdélyben például régi hagyomány az új év érkezésének kettős megünneplése. A hivatalos éjféli harangkondulás után egy órával a magyar rádióban vagy televízióban a Himnusz, majd a Szózat meghallgatásával szentesítjük itt Erdélyben az új évet. Mert ekkor néhány percig együtt van a nemzet, együtt vannak magyar közösségeink politikai és felekezeti hovatartozástól függetlenül. És jó érzés ennek részese lenni. De ne feledjük, a Himnusz születése előtti időkben a nemzet fogalmának az értelmezése is más volt. A 19. század első feléig magyar közösségeinkben erősebben élt a rendi és a felekezeti hovatartozás tudata, mint a nemzetié, így a katolikus gyülekezetek ünnepekkor a Boldogasszony anyánk kezdetű, ma Régi magyar himnusznak ismert dalt énekelték, míg a reformátusok a 90. vagy Genfi zsoltárt, a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű egyházi éneket. Fokozatosan a nemzeti identitás a felekezeti fölé került, ez az évszázad a mai értelemben vett nemzetünk kialakulásának az időszaka, s ezért is válhatott a század végére, a századfordulóra. Kölcsey nemzeti érzelmekkel teli költeménye vallási hovatartozás nélkül minden magyar himnuszává, így a Himnuszunk születését akár a nemzet felélesztésének a szikrájaként is tekinthetjük. Hisz amikor 1823 januárjában Kölcsey Ferenc leírta halhatatlan sorait, az „Isten, áldd meg a magyart”, még nem tudta, nem is tudhatta, hogy a Gondviselés már kiterjesztette nemzetünkre odafigyelését: az év első napján megszületett Petőfi Sándor. Petőfi költészete ma éppúgy nemzeti szimbólumunk, mint a Himnusz, éppúgy összefogja nemzetünket itt a Kárpátok ölelésében és szerte a nagyvilágban. A Himnusz születése után kezdődtek azok a társadalmi átalakulások, melyeknek eredményeként megjelentek nemzeti intézményeink, például a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház. Ha ma egységes magyar kultúrnemzetről beszélünk, akkor annak gyökereit a Kölcsey Himnuszának születését követő esztendőkben kell keresni. Ugyanek 2000-10 gyár Kultúra Napjára ben az időszakban indulnak be azok a társadalmi folyamatok, melyeket ma úgy neveznek, hogy a magyar kultúra demokratizálódása. Annak a felismerése, hogy a magyar kultúra nem a társadalom csúcsán élők kiváltsága, hanem minden magyaré, tehát összmagyar. Pont ez a közművelődés lényege. Minden társadalmi rétegnek hozzá kell járulnia, sőt olykor áldozatot is kell hoznia annak érdekében, hogy a kultúránk szövete az egész nemzetünket minél színesebben és minél gazdagabban behálózza. Mert ez a nemzet megmaradásának a záloga. Ebben az időszakban intézményesülnek a közművelődés égisze alatt a kulturális életünkben azok a folyamatok, melyek során magyar közösségeink egyszerre válhatnak kultúrateremtőkké és -fogyasztókká. És mennyire különös, hogy a közművelődés szavunkat nem lehet lefordítani a világ egyetlen nyelvére sem úgy, hogy visszaadja annak sajátosan magyar értelmezését. És mennyire fontos az, hogy az elmúlt másfél évszázadban történelmi egyházaink felismerték, különösen itt Erdélyben, hogy a hitélet mellett a közművelődési életnek van a legerősebb nemzetmegtartó és közösségformáló ereje. A Magyar Kultúra Napját csak negyed évszázada, 1989 óta ünnepli az egyetemes magyarság. Attól az évtől kezdve, amelyben a történelem kereke újra 2006. május 7-én avatták fel Budakeszin V. Majzik Mária Himnusz-szobrát PC•ISSIX