Művelődés, 2017 (70. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
Fóris-Ferenczi Rita „A Napsugár olyan, mint a napsugár” A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállón vastag lapokat Az elidőzés részben annak a különleges áhítatnak tulajdonítható... Napsugár szerkesztőségének a jóvoltából nézegetem, olvasgatom a valamikori kiadványokat. Doboznyi, évfolyamokba rendezve, bekötve szépen. A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállóan vastag lapokat. Az elidőzés részben annak a különleges áhítatnak tulajdonítható, ami régi könyvek, iratok lapozgatása, megsárgult családi levelek vagy régi fényképek nézegetése közben óhatatlanul hatalmába keríti az embert, mintha sűrűbb lenne a csend. A lapok tapintása a háziszőttesét idézi, ellenáll a pörgetésnek, gyors lapozgatásnak; a betűsorok, szövegek, képek és rajzok egymásutánja nyomdaillatot hagy maga után a levegőben. Olyan rituálék és gesztusok ezek, amelyek illattal, tapintással, látvánnyal édesgetik ébredésre az emlékezést. És ni, az egyik oldalon kitöltött keresztrejtvény és találós kérdések megoldásai: ceruzával és akkurátusan formált betűkkel írta ide 1957-ben egy Napsugárt olvasó valamikori gyermek. A novemberi szám borítóján felnőtt kézírású bejegyzés látható: „Rostás Zoltánnak Csíkfalváról”. Itt éltek a nagyszüleim, itt nőtt fel édesanyám, nekem szülővidékem, gyermekkorom nyarainak otthona. A borítólapon fontos számadások olvashatóak: összeadások, összegzések oszlopos elrendezésben. (A folyóirattal kapcsolatos megrendelésekre, kifizetésekre vonatkozhatnak tán? Vagy valami másfajta számadásra? Ki tudhatná ma már?) Olyasfajta feljegyzésnek tűnnek, mint amiket nagyapám jegyzett annak idején: hány disznó, hány bárány, mikor ellik a tehén, hány juhot hajtottak ki a legelőre. Igaz ugyan, hogy nagyapám ezen fontos adatokat a Biblia első és utolsó, üresebb oldalaira jegyezte. Ha mégsem fért ide a mindösszes fontos, széljegyzetként plajbászolta a margóra. Mert nagyanyám a Bibliát kalendarisztikus beosztásban olvasta fel minden esztendőben; neki fel sem kellett ütnie a szent könyvet, mert ha nagyanyám Mózes könyvénél és a bálványimádás miatti haragjánál tartott a felolvasásban, tudhatta, hogy ki kell terelni a jószágot a legelőre. A Napsugár említett számában szó sincs Mózes haragjáról. Az összevont szemöldökű és szigorú arcú Lenin mellszobra látható (a szobor talapzatára kerültek a feljegyzések) egy mosolygós, kezében virágcsokrot tartó pionírnyakkendős kislány társaságában. De mit számít ez? A számadás, a következetesség, az időzítés örök rendje a fontos, emlékeztetőként a Bibliába vagy Napsugárba rótt jegyzékként attól függően, hogy mi akadt a házban, amire írni lehetett, s amiről biztosan tudható volt, hogy megőrződik olyasfajtaként, ami papír ugyan, de elsődlegesen nem tűzcsiholásra való. Lapozgatom a Napsugár-gyűjteményt. Tudom, hogy nem szabadna teljesen el- A 4 • www.muvelodes.net