Művelődés, 2017 (70. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

Fóris-Ferenczi Rita „A Napsugár olyan, mint a napsugár” A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállón vastag lapokat Az elidőzés részben annak a különleges áhítatnak tulajdonítható... Napsugár szerkesztőségének a jóvol­tából nézegetem, olvasgatom a vala­mikori kiadványokat. Doboznyi, évfo­lyamokba rendezve, bekötve szépen. A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállóan vastag lapokat. Az elidőzés részben annak a különleges áhítatnak tulajdonítható, ami régi könyvek, ira­tok lapozgatása, megsárgult családi levelek vagy régi fényképek nézegetése közben óhatatlanul hatalmába keríti az embert, mintha sűrűbb lenne a csend. A lapok tapintása a háziszőttesét idézi, ellenáll a pörgetésnek, gyors lapozga­tásnak; a betűsorok, szövegek, képek és rajzok egymásutánja nyomdaillatot hagy maga után a levegőben. Olyan ri­tuálék és gesztusok ezek, amelyek illat­tal, tapintással, látvánnyal édesgetik ébredésre az emlékezést. És ni, az egyik oldalon kitöltött ke­resztrejtvény és találós kérdések megol­dásai: ceruzával és akkurátusan formált betűkkel írta ide 1957-ben egy Napsu­­gárt olvasó valamikori gyermek.­ A no­vemberi szám borítóján felnőtt kézírá­­sú bejegyzés látható: „Rostás Zoltánnak Csíkfalváról”. Itt éltek a nagyszülei­m, itt nőtt fel édesanyám, nekem szülővi­dékem, gyermekkorom nyarainak ott­hona. A borítólapon fontos számadások olvashatóak: összeadások, összegzések oszlopos elrendezésben.­ (A folyóirattal kapcsolatos megrendelésekre, kifizeté­sekre vonatkozhatnak tán? Vagy valami másfajta számadásra? Ki tudhatná ma már?) Olyasfajta feljegyzésnek tűnnek, mint amiket nagyapám jegyzett an­nak idején: hány disznó, hány bárány, mikor ellik a tehén, hány juhot hajtot­tak ki a legelőre. Igaz ugyan, hogy nagy­apám ezen fontos adatokat a Biblia első és utolsó, üresebb oldalaira jegyezte. Ha mégsem fért ide a mindösszes fontos, széljegyzetként plajbászolta a margóra. Mert nagyanyám a Bibliát kalendarisz­­tikus beosztásban olvasta fel minden esztendőben; neki fel sem kellett ütnie a szent könyvet, mert ha nagyanyám Mó­zes könyvénél és a bálványimádás mi­atti haragjánál tartott a felolvasásban, tudhatta, hogy ki kell terelni a jószágot a legelőre. A Napsugár említett számában szó sincs Mózes haragjáról. Az összevont szemöldökű és szigorú arcú Lenin mellszobra látható (a szobor talapzatá­ra kerültek a feljegyzések) egy mosoly­gós, kezében virágcsokrot tartó pionír­­nyakkendős kislány társaságában. De mit számít ez? A számadás, a követke­zetesség, az időzítés örök rendje a fon­tos, emlékeztetőként a Bibliába vagy Napsugárba rótt jegyzékként attól füg­gően, hogy mi akadt a házban, amire írni lehetett, s amiről biztosan tudható volt, hogy megőrződik olyasfajtaként, ami papír ugyan, de elsődlegesen nem tűzcsiholásra való. Lapozgatom a Napsugár-gyűjteményt. Tudom, hogy nem szabadna teljesen el- A 4 • www.muvelodes.net

Next