Művészet, 1960 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1960 / 1. szám

BARABÁS MIKLÓS (1810—1898) A mesemondásnak, az álmodozó realitásnak közvetlen­ség melegével átfűtött hangján sóhajtja Krúdy Gyula, a múlt­századi Pest-Buda rajongója : „ De jó lett volna farsang­ban maszkabálba járni a régi Redutba. Patikáriussal muzsi­káltatni, Nagy Ignác beszélyein épülni, Vörösmarty urat személyesen ismerni és valóban ábrándosan tölteni az éle­tet.. . Háromszögletű fodor van Laborfalvy térde alatt.. . De Caux Mimi szeme fénylik és elefántcsont lapocskára festi Barabás megbízásunkból egy csábító színésznő alakját.” Valami derűs érzés támad bennünk, valami honfiúi büszkeség tölt el, ha a XIX. század első felére gondolunk: nemzeti megújhodásunk korára. A reform-országgyűlések ideje ez, ahol a magyar nyelv ügyéért szállnak síkra legjobb­jaink, a gazdasági és társadalmi élet átalakulásának kora, amikor egyre inkább előtérbe kerül nemzeti kultúránk kér­dése. Az ábrándok és a merész tettek évtizedei. A lenvedula­­illatú biedermeier — és történelmünk egyik legigazabb vál­lalkozásának, az 1848 —49-es szabadságharc előzményeinek évei. Újjászületik irodalmunk, bontakozni kezd művésze­tünk. S ha literaturánk szárnyalásával nem is kelhet verseny­re a provincializmusból kilépő művészet, s ha Vörösmarty, Petőfi költészetével nem is ér fel az első magyar szobrász és az első festő, Ferenczy István és Barabás Miklós munkás­sága — nemzetté fejlődésünk útján ekkor válik művészetünk is műveltségünk egyik hatékony tényezőjévé. A „csinos mes­terségek” ügye szervesen összefonódik az egyéb közügyek­kel. Az írók lelkesítésére a közönség is honi művész jöttét várja, hogy Vörösmartyval szólva „kifejlett művészetet” ala­ B­arab­ás Miklós: Zugligeti tündérsziklák — «Rocher des fées» a Zugliget — Circum pycarlOK e 3tsZiluzeme

Next