Művészet, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám
Megújult századfordulós bankpalota a Münnich Ferenc utcában A századelő építészeinek nagyszabású feladatot jelentett a pénzintézetek, bankok, takarékpénztárak, tőzsdepaloták tervezése. Ezt az épülettípust gazdasági túlsúlya miatt elsősorban a főváros igényelte, bár a kor építészeti folyóiratai rendszeresen közölték a vidéki városok pályázati felhívásait is. A budapesti bankok és takarékpénztárak megnövekedett vagyona lehetővé tette reprezentatív székházak emelését, melyek a városképet is döntően befolyásolták. A megrendelők szándékát találóan jellemezte Komor Marcell, a Vállalkozók Lapjának szerkesztője 1914-ben: „Nem mondom, hogy az építkezésnél fukarkodnának, nem fáj nekik, ha bármibe is kerül az épület, amelytől megkövetelik, hogy mutatós, hogy kábítóan gazdag legyen, hogy aki csarnokaiba lép, hétrét görnyedjen a nagy gazdagság súlya alatt..." A gyakorlati követelmények kielégítésén túl az építtetők elvárták, hogy palotáik már külsejükkel magukra vonják a figyelmet, és a tulajdonos hatalmát, szilárd pénzügyi helyzetét hirdessék. Ezeknek az igényeknek leginkább Alpor Ignác felelt meg, aki a korszak banképítő specialistájának számított. Az Újépület 1897-ben megindított lebontása után kialakított Szabadság tér mindkét monumentális pénzintézete, a Tőzsde (ma a Magyar Televízió székháza) és az Osztrák-Magyar Bank (ma Nemzeti Bank) az ő tervei alapján készült el 1905- re. Ezen kívül még több jelentős fővárosi bankot épített, de hatása ennél jóval szélesebb körű, hiszen gyakran közreműködött tanácsadóként, pályázatok elbírálásánál. Elveit, megvalósult bankpalotáinak ismertetését pedig rendszeresen közölték a művészeti szaklapok. 1909-ben az Építő Ipar hasábjain a banképületek belső kialakításáról írva, foglalkozott az udvar üvegtetős pénztárcsarnokká alakításának kérdésével, az értéktárgyak őrzésére szolgáló helyiség elhelyezésével, a különböző rendeltetésű terek egymásba kapcsolásával, számos olyan problémával tehát, melyek sikeres megoldásáról jól szerkesztett alaprajzai tanúskodnak. Alpár a környezetükből kiemelkedő, masszív bankpalotáinak homlokzatát az épület funkciójára utaló szimbolikus plasztikai díszekkel látta el. A bankok igyekeztek székházaik számára a város központi részein telket szerezni, ezért a Vörösmarty tér és a Szabadság tér közti területen szinte egymást érik a bankpaloták. Terjeszkedésüknek nemegyszer korábbi, klasszicista épületek is áldozatul estek. A századelő egyik kritikusa joggal nevezhette az egykori Nádor utcát a „bankok utcájának". A mai nevén Münnich Ferenc utcában, klasszicista és romantikus műemlékeink által övezve, egymástól kétsaroknyira emelkedik két banképület az 1910-es évek elejéről. A 6. szám alatt a volt Magyar-Cseh Iparbank áll, mely 1912-ben készült el. A Málnai-Haász építőpáros tervpályázat útján nyerte el ezt a megbízást. Ugyanebben az évben fejezték be a Magyar Agrár- és Járadékbank új palotáját a 16. szám alatt, Kőrössy Albert és Kiss Géza tervei szerint. A két épület összevetése azért különösen érdekes, mert ugyanarra a feladatra - zárt utcasorba, saroktelek beépítése bank céljára - egymástól gyökeresen eltérő megoldást találtak. Közös tulajdonságuk az, hogy az épület többfunkciójú: míg az alsó szinteket a pénzintézet használta, a felsőbb emeleteken lakások voltak. A Málnai-Haász építőpáros méltán legismertebb, legtöbbet reprodukált mű- 2