Veress Pál festőművész kiállítása (Enst Múzeum, Budapest, 1986)
Rákos Sándor: BÁLVÁNYOK Veress Pál képeihez istenség lakik az áradásban ő veti partra a halakat istenség lakik az esők mögött ő itatja meg a madarakat istenség lakik a forró szélben ő emészti el a virágokat ki az egy istent el nem bírja annak ezer istene van bálvány bálványkodik fölöttem uramat et uralják inaim húrjai csontjaim csöves üregeim hús-burka koponyám boltozatra remegő lágy részeim halni gyáva tagjaim add hogy örökké éljek a haláltól ne féljek öregedni se féljek ha meghallgatsz dicsérlek kertemben és fektémben jöttömben és mentemben életemben ha míg élek halálomban ha míg halok bálványaink bennünk élnek félelmeink fagyában gyávaságaink derében gondolataink hűvösen bálványaink belőlünk élnek velőnkkel etetjük vérünkkel itatjuk gyöngeségünkkel erősítjük lelkünkkel lelkesítjük bálványainkat arcukat méred arcodhoz szemüket méred szemedhez hallgatásukkal te hallgatsz nézésükkel te nézel közönyükkel te válaszolsz a széttört istent összerakni áhítatból emberségből lesz-e még gyülekezet