Művészeti Szalon, 1932 (7. évfolyam, 4. szám)
1932-04-01 / 4. szám
vággyal nézegette a maestro ténykedéseit. Ez a fiú Barabás Miklós volt, akit Telepy György abban a szerencsében részesített, hogy beavatta az enyves festők technikájába. Barabásra nézve ez rendkívüli élmény volt, amelyet aztán hasznosított is. A kulisszafestőnek másik érdeme az, hogy ő vezette be fiát, a később nagyon népszerűvé vált Jelepy Károlyt, ezernyi ezer tájkép mesterét, a rajzolás és festés elemeibe. Sem míndza, sem Ielepy György nem volt nagysúlyú egyéniség. Szerepük mindössze annyi, hogy mindegyik a maga módjára kapcsolatot teremtett a színpad és a képfestés közt. Ez még nem nagy dolog. Volt azonban a színpad és a festett kép között egyéb, hasonlíthatatlanul mélyebb és fontosabb kapcsolat is, mégpedig azokban az időkben, amidőn hirtelenül felvirágzott a népszínmű. Ennek az azóta kihalt drámai fajnak történeti jelentőségét máig sem méltatták eléggé, mi itt csak arra a hatásra akarunk rámutatni, amellyel jelentősen hozzájárult hazai festészetünknek átalakulásához. Blahán' volt a bűvös név, amely az új műfajnak valóban művészi vereint adott és sikert biztosított. Aki csak egyszer is látta virágkorában, amint a színpadra perdült piros csizmában, babos kendővel a fején, megértette, miért bomlik hirtelenül a pesti polgár a népszínműért. A stílus, amelyet ez a ritka tehetségű aszszony a népszínmű keretében megteremtett, Tamássyval és vele született meg és halt meg. Akkor azonban elég élő erő volt, amely a paraszt élet etnográfiai érdekességeit nagy élménnyé tudta alakítani. A legény, a menyecske, a cigány, a kisbiró, a fáin rossza az ő tehetsége révén vált közkedveltté, színész-partnereit is fel tudta villanyozni. Zajos esték voltak ezek éveken át s amit a közönség ily' módon szívébe zárt a színpadon, szívesen fogadta festett képalakjában is. A Műcsarnok falait egyre nagyobb sokaságban lepték el a festett népszínműveik és egész sereg festő vált népszerűvé menyecskéivel, cigányaival, falusi bírójával stb. (Vágó, Bihari, Roskovics, Karcsay és a sokkal kisebb tehetségnek hosszú sora.) Mivelhogy ennyire megszaporodott a nép-életkép, a festők műterme is átalakult. Rá se lehetett volna ismerni a Székely Bertalanok régimódi, kopár hambárjaira, amelyekben azok hősi kompozícióikat fogalmazták. A népszínmű hatott a népéletképre, a népéletkép hatott az atelierre. Még a külföldön élő magyar festők műhelyeire is. Azokban az években egy szép napon betoppantam Münchenben Böhm Pál műtermébe, ahol ő az ő tiszaparti halászait, hálósöltözőit, vásárosait nagy mennyiségben fejtegette. A látvány, amelyben részem volt, egyetlen volt a maga nemében, hozzá hasonlót sehol sem láttam semmiféle külföldi műteremben. Egy hatalmas, redves halászbárka sötét lett a nagy ablak alatt, mellette összegubancolt hálók. A ményezeten végig feszített zsinóron piros paprika és aranyszínű kukoricatorzsa lógott nagy mennyiségben A tulipántos ládákra vetve borjúszájú ingek, százráncsi gyolcsgatyák, fokosok, zöldmázas lunéliák. Árvalányhajas LOTZ KÁROLY ÉVŐDÉS