Muzárion - Élet és literatúra 1829 (4. évfolyam, 20-29. rész)

20. rész

2 ÉLET ÉS LITERATUR­A. elárkolja határod’. Űzd el sergét, a’ cséppel­­ejőset; ’s ha megvernek , tűrd a’ honni szokásért. Felpillant Fercsi, jobb fülét érezvén lutrat­­tatni magosra; ’s előtte áll az őslélek: arcza fejér, pajzsa várkapu, dolmány - gombja halálfő ’s éktelen bajusza’ hegyétől ömlik a’ kőpor. Illyen volt ő ; szava lassú , dürmögő , vastag. Mi kerget ki a’ sírból, lelke Nagy­­­apám­nak ? A’ falon lógytál, mázolva szörnyű ecsettől. Fülemet kínozni mért szállsz le a’ mélyre ? Tán adós maradtál itt alant, ’s a’ bús maradék nem válla ki téged? Így Fercsi három kereszttel. Korcs unoka! A’ Vitéz karddal fizeti meg a’ pénzt. — Ezzel lekapja fejét, ’s úgy csapja az asztalnak alája, hogy szinte megrendült a’ téglát— Ján őslak. Én valék szerződ, vettem czímet és telket, és te nem érzed, általam mit bírsz. Mért szakasztád le fejed’ ? kérdé rettegve az ifjú. Mert most tűzben vagyok. Akkor pedig fő nélkül szoktam beszállni. De elég. Menj, és ugrassd szét az Ásó - vitézeket immár. Majd bá­lr abbam pipálhatsz, vólumodat drágábban adan­dód , a’ bocskoros tábor bajt keresvéje elűztén. Hol fegyvereid, hajdan a’ tusában Villámlók ?

Next