Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - ASZTALOS SÁNDOR: Köszöntő
Muzsika szerkesztői és munkatársai szeretettel köszöntik az olvasót, muzsikusokat és zenekedvelőket, általános iskolásokat és ünneplőbe öltözött operalátogatókat, százhangú zenekarok művészeit, munka után lelkesen egiyütt éneklő öreg dalosokat és a nagy tavaszi munkára készülődő falusi leányokat, legényeket! Mindenkit, akiben megerednek a csobogó források, ha megszólal a hangok varázslatos világa! És mindenekelőtt Kodály Zoltánt köszöntjük! Az ő hetvenötödik születésnapja alkalmából jelenik meg először ez a lap, akkor, amikor nemcsak mi magyarok köszöntjük zenetörténetünk egyik legnagyobb mesterét, hanem Moszkvától Párizsig s az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig milliónyi zenebarát szíve dobban együtt a mi szívünkkel. Tudjuk, hogy ez a nagy alkalom számunkra nagy kötelezettséget is jelent. Tudjuk, hogy szocialista országépítés csak olyan hazában lehetséges, ahol jó muzsika születik, ahol jó muzsika szól, ahol szomorúság és szégyen jó muzsika nélkül élni és ahol a zene mindenkié. Kodály Zoltán tanított meg bennünket erre. A Muzsika első számú megjelenésének jeles ideje arra kötelez bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg az ő tanításáról. Azt is tudjuk, hogy nagy baj van abban a világban, amely rossz muzsikát szül, tanít, terjeszt, fogyaszt és ahol a zene csak keveseké. Százhúsz esztendővel ezelőtt már így írt Liszt Ferenc erről a problémáról. ..Tény, hogy manapság bizonyos fokú zenei műveltségük nagyon keveseknek van. A többség nem ismeri a muzsika elemeit sem . . . Legtöbbször arra szorítkoznak (értsd: a legfelsőbb rétegek — Szerk.), hogy nagy időközökben s válogatás nélkül néhány szép alkotás között egész tömeg szánalomraméltó dolgot hallgassanak, amelyek megrontják az ízlést, s a fület nyomorult silányságokhoz szoktassák . .. Lehetséges-e ezen a téren javulás? Hiszem, hogy lehet, és hiszem, hogy mindenfelől erre haladunk. Nem győzik ismételni, hogy átmeneti korban élünk; ez igazabb a zenéről, mint akármi másról. Bizonyos, hogy szomorú a hálátlan erőfeszítéseknek ebben a korában születni, amikor az, aki vet, nem arat, . . . aki üdvöthozó gondolatokat termel, nem láthatja életrekelésüket és mint a szülés közben meghalt asszony, gyöngén és meztelenül hagyja őket arra