Muzsika, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám - FEUER MÁRIA: A fejlődő ízléshez igazodva

a fejlődő ízléshez igazodva... Kodály Zoltán 75. születésnapján, 1957. decemberében készült el a Muzsika első száma, s a „Legyen a zene mindenkié" kodályi jelszavát választotta programjául. A nagy Tanítómester köszöntése szimbólummá vált: meghatározta az újonnan alakult folyóirat útját. Őt követte a lap, amikor közüggyé akarta tenni a zenét, s olyan nagy­számú olvasótáborhoz kívánt szólni, amilyenhez tudományos igényű elődei nem jutottak el. Szándékai között szerepelt, hogy hírt adjon a magyar zene jelenségeiről és beszámol­jon a világ muzsikájáról. Az elmúlt esztendők alatt igyekezett lépést tartani változó zenei életünk eseményei­vel és olvasói igényeivel. Mert ezek az évek nemcsak az eseményeket színezték, gazdagí­tották, nemcsak a témákat árnyalták, hanem ennek megfelelően az olvasók kívánságait is megváltoztatták. Időközben ismét felnőtt egy új generáció, amely éppen a kodályi pedagógia szellemében értőbben, elmélyültebben és főleg sokrétűbben foglalkozik a zene problémáival. S az ő jelentkezésükkel észrevétlenül az idősebbek érdeklődése is átformálódott: megváltoztak a vélemények, fejlődött az ízlés, más tartalmat nyertek az értékek. Forrongó-alakuló világunkat tükrözi zenei életünk s zenei életünkkel együtt áltozik a közönség értékelő rendje is. Ha csak arra a jelentős eredményre gondolunk, melyet a Bartók-zene országos elismertetésében hozott ez a tizenegynéhány esztendő, a csak a kortársi muzsika megismerésének lehetőségeit idézzük fel, akkor is jeleztük, mennyire szükségszerűen alakult át zenei közízlésünk. Ám a XX. századi muzsika csak egyetlen rétege zenei életünknek; a többi is hasonló meglepetésekkel szolgálna, ha bon­colgatni kezdenénk eredményeit. 1970. szeptemberében Bartók halálának 25. évfordulóján a Muzsika 153. füzete a nagy zeneszerző emlékének hódolt, s a világ muzsikusainak emlékező szavai, a zene­tudományi, zenepublicisztikai írások mintha ismét szimbólummá váltak volna. Magyar­nak lenni és európainak, lépést tartani korunk áramlataival és hűnek maradni hagyo­mányainkhoz, kutatni javítanivalóinkat és büszkén nézni nagyjainkra - ez a célkitűzés az 1. és a 153. szám között nem változott; a Bartók-szám inkább a hozzávezető út újabb szakaszát jelképezi. Legyen a zene mindenkié! A kodályi népművelő program - úgy érezzük - szélesebb rétegekre támaszkodhat, elmélyültebb ismeretanyagra számít- muzsika 1­9­7­1. j­a­n­u­á­r

Next