Muzsika, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1999-10-01 / 10. szám - KÖRBER TIVADAR: Kodály Fesztivál '99

KURZUSOK, FESZTIVÁLOK ORSZÁGSZERTE 478 KODÁLY FESZTIVÁL '99 Közel három évtizede. 1970-ben rendeztek először szemináriumot Kecskeméten a Ko­dály nevével fémjelzett zenei nevelési kon­cepció (pontatlan megnevezéssel: a „Kodály­módszer") magyar és külföldi követői ismere­teinek megalapozására és elmélyítésére. Az akkor még előzmény nélküli rendezvény elő­készítője és fő szervezője Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, a Kodály Iskola akkori igazgatónője volt. A kezdeményezés sikerét igazolta, hogy két évvel később legalább ugyanakkora érdeklődés nyilvánult meg mind a hazai, mind a határokon túli, sőt a más kontinensekről érkezett szakemberek ré­széről. A szeminárium vezetői között zenepe­dagógiánk és zenetudományunk olyan kima­gasló személyiségei voltak jelen, mint - hogy csak az azóta eltávozottakat említsem - An­dor Ilona, Vásárhelyi Zoltán, Lendvai Ernő. Majd az 1973-ban megalapított, s 1975-től a mai helyén működő Kodály Zoltán Zenepe­dagógiai Intézet - Erdei Péter igazgató és he­lyettese-munkatársa. Ittzés Mihály irányításá­val - „hivatalos" gazdája-szervezője lett nem­csak a nyári szemináriumoknak, de az évkö­zi tanfolyamoknak, továbbképzéseknek, mód­szertani és tudományos kutatásoknak is. Idén július 19. és augusztus 6. között immár huszadszor rendezték meg a Kodály Szeminá­riumot, ennek keretében került sor a 14. Nem­zetközi Kodály Szimpóziumra is. Nehéz, szinte lehetetlen feladat a sokrétű program akárcsak vázlatos ismertetése is, mivel a foglalkozások párhuzamosan, több szekcióban, kisebb-na­gyobb csoportokban folytak egyidejűleg. Kezdjük néhány beszédes adattal! A sze­mináriumon 210-en vettek részt, ezen belül Koreából 32-en, Japánból 40-en - utóbbiak speciális tanfolyamát Mohayné Katanics Má­ria vezette -, Görögországból 29-en, Francia­országból és az USA-ból 10-10-en. A foglal­kozásokat közel 30 - többségében magyar -pedagógus, karnagy, muzikológus, neves szakember irányította. Az 1975-ben ugyancsak Kecskeméten megalakult - jelenleg 16 or­szágban működő - Nemzetközi Kodály Tár­saság égisze alatt megrendezett szimpózium­ra további 35-en érkeztek külföldről. Ennek egyik programpontjaként részleges tisztújí­tásra került sor: az idén márciusban, magyar­országi tartózkodása közben elhunyt ameri­kai dr.Jean Sinor utódaként a belga Gilbert de Greeve-t választotta elnökévé a társaság. A szimpózium vezérgondolata így hang­zott: „Vissza a forrásokhoz!" Ezt a témát a leg­különbözőbb nézőpontokból közelítette meg 32 - egyenként 30-35 perces - előadásban a társaság magyar tagjai közül dr. Eősze László, dr. L. N­agy Katalin, Ittzés Mihály, Kocsárné Herboly Ildikó, Kiss Katalin, Borzai Katalin, M. Losonczy Katalin, dr. Szögi Ágnes, Legány Dénes, a külföldiek között többen olyanok, akik hazájukban gyakorlattá váltott ismeretei­ket itt, a Kodály Intézetben szerezték, így a bostoni Denise Bacon, a „Kodály-módszer" amerikai adaptálásának úttörője, vagy Michail Parseas, az athéni Kodály-iskola vezetője. A résztvevők színes képet kaphattak arról, hogy a nálunk egy idő óta elavultnak, megmereve­dettnek bélyegzett, szakmabeliek által is ócsá­rolt zenei nevelési szisztéma él és dinamiku­san fejlődik mindazok tevékenysége nyomán, akik nem csupán a külsőségeket utánozzák, hanem valóban a forrásokig hatolnak. Míg a szimpózium elsősorban elméleti sí­kon közelített a kérdésekhez, a szeminárium lényege a gyakorlati ismeretek-tapasztalatok bővítése, fejlesztése volt. A kettő természete­sen számos ponton kapcsolódott egymáshoz. A szeminárium hallgatói szolfézst 11, vezény­lést 8, módszertant 7 csoportba osztva tanultak - Antoni Andrea, Erdei Péterné, Leó Lenke, Kiss Katalin, Kontra Zsuzsanna, Nemes Klára, Ne­mes László, Mágedli Szabó Mónika, Em­fili Damianon Marinis és Michail Patseas (Görög­ország), Platthy Sarolta, Sárosiné Szabó Márta, Vendrei Éva, Dávid Vinden (Anglia) vezetésé­vel. A beosztásnál figyelembe kellett venni a résztvevők igencsak különböző előképzettsé­gét, felkészültségét. Nota bene: akadtak olya­nok is, akiknél még csak az alapok lerakásáról lehetett szó, és nem továbbképzésről. A szeminárium keretei között két hétbe tömörítve részesült intenzív oktatásban egy hazai pedagóguscsoport, annak a hatvanórás továbbképzésnek a részeként, melyet máskor tanév közben nyújt nekik az Intézet. Témá­juk: A magyar népzene a normál és az ének­zenei általános iskola anyagában. A kérdés ma így merül fel, hogyan tehető vonzóvá és élővé a hagyományoktól nagyrészt elidege­nedett, főként városi gyerekek számára a népdal és az a teljes értékrendszer, amelyet a népi kultúra kincsei hordoznak. Joób Árpád citerával-dudával illusztrált előadásai, vala­mint Ittzés Mihály népdalfeldolgozás-elemzé­sei sok hasznos ismerettel és ötlettel szolgál­ták ezt a célkitűzést. 32 tagú, határainkon túli magyar csoport nyerhetett bepillantást - mindössze öt nap alatt! - hazai ének-zenetanításunk rendszeré­be és módszereibe. A lelkes és tanulni vágyó társaságnak nehézséget okozott, hogy hazá­jukban merőben másféle képzésben részesül­tek, többségük például alig volt jártas a rela­tív szolmizáció gyakorlatában. A reggeli közös éneklés után, melyet So­morjai Paula vezetett, a naponkénti program gerincét a már említett órák alkották. Ezek mellett az érdeklődők úgynevezett „work­shop" foglalkozásokon ismerkedhettek a ze­nepedagógia különféle területeivel, problé­máival, így például Kodály nevelési eszméi­nek alkalmazásával a hangszeroktatásban. Ezek vezetői - néhány az az előzőekben megnevezetteken kívül - dr. Kokas Klára, dr. Carlos Miro és Héjjas Zsuzsa voltak. Magánének és hangszeres órák (zongora, ka­marazene) egészítették ki a programot So­morjai Paula és Klézli János, illetve Szabó A FESZTIVÁLT KODÁLY ZOLTÁNNÉ NYITOTTA MEG

Next