Muzsika, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám - KÖRBER TIVADAR: Kodály Fesztivál '99
KURZUSOK, FESZTIVÁLOK ORSZÁGSZERTE 478 KODÁLY FESZTIVÁL '99 Közel három évtizede. 1970-ben rendeztek először szemináriumot Kecskeméten a Kodály nevével fémjelzett zenei nevelési koncepció (pontatlan megnevezéssel: a „Kodálymódszer") magyar és külföldi követői ismereteinek megalapozására és elmélyítésére. Az akkor még előzmény nélküli rendezvény előkészítője és fő szervezője Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, a Kodály Iskola akkori igazgatónője volt. A kezdeményezés sikerét igazolta, hogy két évvel később legalább ugyanakkora érdeklődés nyilvánult meg mind a hazai, mind a határokon túli, sőt a más kontinensekről érkezett szakemberek részéről. A szeminárium vezetői között zenepedagógiánk és zenetudományunk olyan kimagasló személyiségei voltak jelen, mint - hogy csak az azóta eltávozottakat említsem - Andor Ilona, Vásárhelyi Zoltán, Lendvai Ernő. Majd az 1973-ban megalapított, s 1975-től a mai helyén működő Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet - Erdei Péter igazgató és helyettese-munkatársa. Ittzés Mihály irányításával - „hivatalos" gazdája-szervezője lett nemcsak a nyári szemináriumoknak, de az évközi tanfolyamoknak, továbbképzéseknek, módszertani és tudományos kutatásoknak is. Idén július 19. és augusztus 6. között immár huszadszor rendezték meg a Kodály Szemináriumot, ennek keretében került sor a 14. Nemzetközi Kodály Szimpóziumra is. Nehéz, szinte lehetetlen feladat a sokrétű program akárcsak vázlatos ismertetése is, mivel a foglalkozások párhuzamosan, több szekcióban, kisebb-nagyobb csoportokban folytak egyidejűleg. Kezdjük néhány beszédes adattal! A szemináriumon 210-en vettek részt, ezen belül Koreából 32-en, Japánból 40-en - utóbbiak speciális tanfolyamát Mohayné Katanics Mária vezette -, Görögországból 29-en, Franciaországból és az USA-ból 10-10-en. A foglalkozásokat közel 30 - többségében magyar -pedagógus, karnagy, muzikológus, neves szakember irányította. Az 1975-ben ugyancsak Kecskeméten megalakult - jelenleg 16 országban működő - Nemzetközi Kodály Társaság égisze alatt megrendezett szimpóziumra további 35-en érkeztek külföldről. Ennek egyik programpontjaként részleges tisztújításra került sor: az idén márciusban, magyarországi tartózkodása közben elhunyt amerikai dr.Jean Sinor utódaként a belga Gilbert de Greeve-t választotta elnökévé a társaság. A szimpózium vezérgondolata így hangzott: „Vissza a forrásokhoz!" Ezt a témát a legkülönbözőbb nézőpontokból közelítette meg 32 - egyenként 30-35 perces - előadásban a társaság magyar tagjai közül dr. Eősze László, dr. L. Nagy Katalin, Ittzés Mihály, Kocsárné Herboly Ildikó, Kiss Katalin, Borzai Katalin, M. Losonczy Katalin, dr. Szögi Ágnes, Legány Dénes, a külföldiek között többen olyanok, akik hazájukban gyakorlattá váltott ismereteiket itt, a Kodály Intézetben szerezték, így a bostoni Denise Bacon, a „Kodály-módszer" amerikai adaptálásának úttörője, vagy Michail Parseas, az athéni Kodály-iskola vezetője. A résztvevők színes képet kaphattak arról, hogy a nálunk egy idő óta elavultnak, megmerevedettnek bélyegzett, szakmabeliek által is ócsárolt zenei nevelési szisztéma él és dinamikusan fejlődik mindazok tevékenysége nyomán, akik nem csupán a külsőségeket utánozzák, hanem valóban a forrásokig hatolnak. Míg a szimpózium elsősorban elméleti síkon közelített a kérdésekhez, a szeminárium lényege a gyakorlati ismeretek-tapasztalatok bővítése, fejlesztése volt. A kettő természetesen számos ponton kapcsolódott egymáshoz. A szeminárium hallgatói szolfézst 11, vezénylést 8, módszertant 7 csoportba osztva tanultak - Antoni Andrea, Erdei Péterné, Leó Lenke, Kiss Katalin, Kontra Zsuzsanna, Nemes Klára, Nemes László, Mágedli Szabó Mónika, Emfili Damianon Marinis és Michail Patseas (Görögország), Platthy Sarolta, Sárosiné Szabó Márta, Vendrei Éva, Dávid Vinden (Anglia) vezetésével. A beosztásnál figyelembe kellett venni a résztvevők igencsak különböző előképzettségét, felkészültségét. Nota bene: akadtak olyanok is, akiknél még csak az alapok lerakásáról lehetett szó, és nem továbbképzésről. A szeminárium keretei között két hétbe tömörítve részesült intenzív oktatásban egy hazai pedagóguscsoport, annak a hatvanórás továbbképzésnek a részeként, melyet máskor tanév közben nyújt nekik az Intézet. Témájuk: A magyar népzene a normál és az énekzenei általános iskola anyagában. A kérdés ma így merül fel, hogyan tehető vonzóvá és élővé a hagyományoktól nagyrészt elidegenedett, főként városi gyerekek számára a népdal és az a teljes értékrendszer, amelyet a népi kultúra kincsei hordoznak. Joób Árpád citerával-dudával illusztrált előadásai, valamint Ittzés Mihály népdalfeldolgozás-elemzései sok hasznos ismerettel és ötlettel szolgálták ezt a célkitűzést. 32 tagú, határainkon túli magyar csoport nyerhetett bepillantást - mindössze öt nap alatt! - hazai ének-zenetanításunk rendszerébe és módszereibe. A lelkes és tanulni vágyó társaságnak nehézséget okozott, hogy hazájukban merőben másféle képzésben részesültek, többségük például alig volt jártas a relatív szolmizáció gyakorlatában. A reggeli közös éneklés után, melyet Somorjai Paula vezetett, a naponkénti program gerincét a már említett órák alkották. Ezek mellett az érdeklődők úgynevezett „workshop" foglalkozásokon ismerkedhettek a zenepedagógia különféle területeivel, problémáival, így például Kodály nevelési eszméinek alkalmazásával a hangszeroktatásban. Ezek vezetői - néhány az az előzőekben megnevezetteken kívül - dr. Kokas Klára, dr. Carlos Miro és Héjjas Zsuzsa voltak. Magánének és hangszeres órák (zongora, kamarazene) egészítették ki a programot Somorjai Paula és Klézli János, illetve Szabó A FESZTIVÁLT KODÁLY ZOLTÁNNÉ NYITOTTA MEG