NYELVTUDOMÁNY, 2. KÖTET (1908-1909)
2. kötet / 1. sz. - ASBÓTH OSZKÁR: Jagic Vatroszlav
JAGI , VATROSZLAY szül. 1838 júl. 6-ikán. Hányszor írtam le ezt a nekem annyira drága nevet, mikor magyar nyelvésztársaimat újra meg újra arra akartam figyelmeztetni, hogy mennyit tanulhatnak ettől a széleskörű, hatalmas elméjű férfiútól, nemcsak sok közvetetlenül a magyar nyelvészetre tartozó kérdésben, hanem a minden művelt magyar emberre nézve fontos szláv világ alaposabb megismerésében. És most, mikor egy nagy ünnep előestéjén újra tollam hegyére veszem ezt a nevet, fájdalmasan érzem, hogy ez az apró szerszám az én kezemben mindig makranczoskodott, csak döczögve követi gondolataim, érzéseim röptét. Pedig milyen változatos, gazdag élet tárul föl előttem, a személyes összeköttetéseknek milyen messze elágazó, gondosan ápolt, tarka szövevénye, milyen hatalmas irodalmi működés, milyen tudományunkat át meg átható szervező erő és — hogy a világ se hiányozzék az ünnepről, milyen megható szép, kedves családi élet ! JAGIC hatalmas szelleme mintha megkívánta volna a nagy, változó keretet, gondoskodott is a sors róla, hogy ne maradhasson sokáig nyugodtan egy helyen : míg fiatalabb volt, míg egyénisége és tudományos működése lassan kint kialakult és egyre nagyobb és nagyobb arányokat öltött, ismételve Európa egyik széléről a másikra hányta. Az első ilyen nagy változást egy politikai vihar okozta. JAGIC 10 évig volt már a zágrábi főgymnasiumban a classical nyelvek szeretett és tisztelt tanára, mikor Rauch bán, a mostani bán apja, fölfüggesztette állásától. J., a ki Bécsben szaktanulmányai mellett lelkesedéssel hallgatta MIKLOSICH előadásait, és Zágráb- Nyelvtudomány. II. o. I. f.