NYELVTUDOMÁNY, 2. KÖTET (1908-1909)

2. kötet / 1. sz. - ASBÓTH OSZKÁR: Jagic Vatroszlav

ASBÓTH OSZKÁR­­ ban egész erővel a szláv nyelvek és irodalmak tanulmányo­zására adta magát, akkor már elsőrendű szlavista hírében állt , hisz a Jihoslované («Délszlávok))­ hatalmas, roppant anyagot felölelő czikke, mondhatni könyve már 1864-ben jelent meg, az Assemann-féle evangéliumhoz írt nagy készültségét fennen hirdető kommentára 1865-ben látott napvilágot a Knjicevnik­ben, egy 1864—66-ban megjelenő folyóiratban, 1. egész czikk­sorozatban tárta föl anyanyelvének fejlődését. 1867-ben adta ki a horvát-szerb nép kitűnő irodalomtörténetét, a­mely fájdalom, csak a XIV. századig terjed ; az orosz császári akadémia már 1868-ban választotta meg az orosz nyelv- és irodalmi osztály lev. tagjává, a szentpétervári egyetem pedig 1870-ben a szláv philo­logia tiszteletbeli doktorává. J.-ot, a­kinek, hogy megélhessen, a horvát akadémiánál másodtitkári állást szerveztek. 1871-ben az odesszai egyetem megbízta az összehasonlító indogermán nyelvtudomány rendkívüli tanárának, részben MIKLOSICH közre­működésével, egyúttal egy évi szabadságot kapott, hogy tökéle­sítse magát az orosz nyelvben és behatóbban foglalkozh­assék a szanszkrit nyelvvel. így került Berlinbe is, a­hol WEBER ALBRECHT, a nagy szanszkritista előadásait hallgatta ; ettől hallottam először életem­ben JAGIC nevét emlegetni : felejthetetlen tanárom arra akart bírni, hogy még egy második évet töltsek Berlinben és J.-nál szlavisztikai előadásokat hallgassak ! J. ugyanis nem maradt sokáig Odesszában, a­hol már 1872-ben rendes tanár lett ; maga nagy betegségbe esett, majd elsőszülött leányát veszítette el, örömest fogadta el azt a kitüntető meghívást, hogy foglalja el a berlini egyetemen az újonnan fölállított szlavisztikai tan­széket. Itt alapította meg az Archiv für slavische Philologie czímű folyóiratot, a­melyből immár 29 vaskos, 500—600 lapos kötet jelent meg és a­melylyel egyszerre valamennyünk tanítója, mestere lett. Ettől a pillanattól fogva a még csak 38 éves férfiú határozottan megtagadja tudományában a vezetést, a­melyre éles ítéletével, széleskörű tudásával, hatalmas munkaerejével rá­termett. Én, a­ki véletlenül lettem szlavista — az egyetemen szanszkrittal és összehasonlító indogermán nyelvészettel foglal­koztam — el sem képzelhetem, mikép sikerült volna nekem beledolgoznom magamat e rengeteg tudományba, ha JAGIC folyó-

Next