NYELVTUDOMÁNY, 2. KÖTET (1908-1909)
2. kötet / 1. sz. - ASBÓTH OSZKÁR: Jagic Vatroszlav
ASBÓTH OSZKÁR ban egész erővel a szláv nyelvek és irodalmak tanulmányozására adta magát, akkor már elsőrendű szlavista hírében állt , hisz a Jihoslované («Délszlávok)) hatalmas, roppant anyagot felölelő czikke, mondhatni könyve már 1864-ben jelent meg, az Assemann-féle evangéliumhoz írt nagy készültségét fennen hirdető kommentára 1865-ben látott napvilágot a Knjicevnikben, egy 1864—66-ban megjelenő folyóiratban, 1. egész czikksorozatban tárta föl anyanyelvének fejlődését. 1867-ben adta ki a horvát-szerb nép kitűnő irodalomtörténetét, amely fájdalom, csak a XIV. századig terjed ; az orosz császári akadémia már 1868-ban választotta meg az orosz nyelv- és irodalmi osztály lev. tagjává, a szentpétervári egyetem pedig 1870-ben a szláv philologia tiszteletbeli doktorává. J.-ot, akinek, hogy megélhessen, a horvát akadémiánál másodtitkári állást szerveztek. 1871-ben az odesszai egyetem megbízta az összehasonlító indogermán nyelvtudomány rendkívüli tanárának, részben MIKLOSICH közreműködésével, egyúttal egy évi szabadságot kapott, hogy tökélesítse magát az orosz nyelvben és behatóbban foglalkozhassék a szanszkrit nyelvvel. így került Berlinbe is, ahol WEBER ALBRECHT, a nagy szanszkritista előadásait hallgatta ; ettől hallottam először életemben JAGIC nevét emlegetni : felejthetetlen tanárom arra akart bírni, hogy még egy második évet töltsek Berlinben és J.-nál szlavisztikai előadásokat hallgassak ! J. ugyanis nem maradt sokáig Odesszában, ahol már 1872-ben rendes tanár lett ; maga nagy betegségbe esett, majd elsőszülött leányát veszítette el, örömest fogadta el azt a kitüntető meghívást, hogy foglalja el a berlini egyetemen az újonnan fölállított szlavisztikai tanszéket. Itt alapította meg az Archiv für slavische Philologie czímű folyóiratot, amelyből immár 29 vaskos, 500—600 lapos kötet jelent meg és amelylyel egyszerre valamennyünk tanítója, mestere lett. Ettől a pillanattól fogva a még csak 38 éves férfiú határozottan megtagadja tudományában a vezetést, amelyre éles ítéletével, széleskörű tudásával, hatalmas munkaerejével rátermett. Én, aki véletlenül lettem szlavista — az egyetemen szanszkrittal és összehasonlító indogermán nyelvészettel foglalkoztam — el sem képzelhetem, mikép sikerült volna nekem beledolgoznom magamat e rengeteg tudományba, ha JAGIC folyó-