NYELVTUDOMÁNY, 7. KÖTET (1919)

7. kötet / 1. sz. - SCHWARTZ ELEMÉR: Nyelvkeveredés a lapicsontúli német nyelvjárás-területen

NYELVKEVEREDÉS A LAPINCSONTÚLI NÉMET NYELVJÁRÁSTERÜLETEN. A Sprachmischung és Sprachausgleich tétele régen foglal­koztatja a nyelvészeket. Teljesen dűlőre még nem tudtak jutni e kérdésekben. Vannak, a­kik szerint két nyelvjárás összekerü­lése alkalmával új nyelvi alakulatok (Kompromissformen) állnak elő, de vannak olyanok is, a­kik ezt tagadják s azt mondják, hogy ha két vagy többféle nyelvjárást beszélő nép egy elszige­telt helyen összetömörül, akkor az egyiknek vagy másiknak a nyelvjárása jut uralomra. Külsőleg ugyan új nyelvjárás jön létre, de ennek elemei nem újak, mert egyik vagy másik tele­pítési nyelvjárásban, melyet a telepítettek a hazájukból magukkal hoztak, fellelhetők. Ez utóbbiak szerint lehet beszélni nyelv­keveredésről, de soha nyelvvagy ülésről. Hogy a hazai német nyelvjárások tanulmányozása mily nagyszerű szolgálatot tehet e nyelvészeti problémákat illetőleg az általános nyelvtudomány­nak, erre TEUCHERT HERMANN hívja fel a dialektológusok figyel­mét ') SCHMIDT Нкшикпек egy czikke 2) alapján. A vasmegyei lapincson túli nyelvjárásterületen folytatott kutatásaim kapcsán szeretnék e helyen egyrészt ez elvi kér­déshez újabb bizonyító érveket, adatokat szolgáltatni, másrészt az 1914-ben megjelent dolgozatomban tett ígéretemnek eleget tenni, hol azt írtam, hogy a pontosabb nyelvészeti kutatások után a (rábalapincsközi nyj.) határvonal­ ának) közelebbi meghatározá­sát magamnak máskorra tartom fenn». Mindkét feladatomat azonban nem tisztán nyelvészeti, hanem folklorisztikai úton is . H. Teuchert, Grundsätzliches über die Untersuchung von Sied-, lungsmundarten. ZfdMaa. 10. 409. 11. (191b.) '') H. Schmidt, Die deutschen Mundarten in Südungarn. Ung. Bundschau, 1914. 650—077. IL­ Nyelvtudomány, VII. 2. 1. f.

Next