NYELVTUDOMÁNY, 7. KÖTET (1919)
7. kötet / 1. sz. - SCHWARTZ ELEMÉR: Nyelvkeveredés a lapicsontúli német nyelvjárás-területen
NYELVKEVEREDÉS A LAPINCSONTÚLI NÉMET NYELVJÁRÁSTERÜLETEN. A Sprachmischung és Sprachausgleich tétele régen foglalkoztatja a nyelvészeket. Teljesen dűlőre még nem tudtak jutni e kérdésekben. Vannak, akik szerint két nyelvjárás összekerülése alkalmával új nyelvi alakulatok (Kompromissformen) állnak elő, de vannak olyanok is, akik ezt tagadják s azt mondják, hogy ha két vagy többféle nyelvjárást beszélő nép egy elszigetelt helyen összetömörül, akkor az egyiknek vagy másiknak a nyelvjárása jut uralomra. Külsőleg ugyan új nyelvjárás jön létre, de ennek elemei nem újak, mert egyik vagy másik telepítési nyelvjárásban, melyet a telepítettek a hazájukból magukkal hoztak, fellelhetők. Ez utóbbiak szerint lehet beszélni nyelvkeveredésről, de soha nyelvvagy ülésről. Hogy a hazai német nyelvjárások tanulmányozása mily nagyszerű szolgálatot tehet e nyelvészeti problémákat illetőleg az általános nyelvtudománynak, erre TEUCHERT HERMANN hívja fel a dialektológusok figyelmét ') SCHMIDT Нкшикпек egy czikke 2) alapján. A vasmegyei lapincson túli nyelvjárásterületen folytatott kutatásaim kapcsán szeretnék e helyen egyrészt ez elvi kérdéshez újabb bizonyító érveket, adatokat szolgáltatni, másrészt az 1914-ben megjelent dolgozatomban tett ígéretemnek eleget tenni, hol azt írtam, hogy a pontosabb nyelvészeti kutatások után a (rábalapincsközi nyj.) határvonal ának) közelebbi meghatározását magamnak máskorra tartom fenn». Mindkét feladatomat azonban nem tisztán nyelvészeti, hanem folklorisztikai úton is . H. Teuchert, Grundsätzliches über die Untersuchung von Sied-, lungsmundarten. ZfdMaa. 10. 409. 11. (191b.) '') H. Schmidt, Die deutschen Mundarten in Südungarn. Ung. Bundschau, 1914. 650—077. IL Nyelvtudomány, VII. 2. 1. f.