A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (3. kötet, 1-2. szám)

Trencsényi-Waldapfel Imre: Az irodalmi nyelv és forma kérdései Sztálin nyelvtudományi munkáinak megvilágításában

2 THE N C S É N YI - W AL DA ť F E L IMRE hogy lényegében csak felújítottam, itt-ott kissé átfogalmaztam korábbi állás­pontomat, s Sztálin nyelvtudományi munkáiban jóformán csak azokra a megállapításokra figyeltem, amelyek ennek az álláspontnak az igazolására alkalmasnak látszottak számomra. Holott a feladat valójában már akkor az lett volna, hogy Sztálin nyelvtudományi munkáit teljes sokoldalúságukban és mélységükben tanulmányozva, azt az egészen új helyzetet és lehetőséget mérjem fel, amelyet a marxizmus-leninizmus alkotó sztálini továbbfejlesztése a nyelv és az irodalom kérdéseinek a kutatása számára teremtett. Mulasztásomat Lukács György akadémikus kritikája tudatosította bennem a legélesebben.­ Nem, mintha minden tekintetben egyetértenék evvel a kritikával. De minden bizonnyal elsősorban engemet terhel a felelősség azért, hogy ha két világosan megfogalmazott ellentétes vélemény szembe­állítása helyett részben félreértések bonyolult szövedékén kell előbb keresztül­törnünk. Mert az irodalmi nyelv és a művészi forma kérdéseit inkább csak fel­vetettem idáig, mintsem elmélyedő kutatásokkal megoldáshoz segítettem volna őket s a szempontok és megoldási lehetőségek felvetésének futólagos­ságát és egyoldalúságát csak kis részben menti az eddigi alkalmak — egy kötött idejű felszólalás és egy hírlapi cikk — természete által előírt, aránylag szűk terjedelem. Ha olyan avatott és olyan türelmes olvasó, mint Lukács György, félreérthette szavaimat, okom van aggódni azért, hogy nem terjesz­tettem-e — bár akaratlanul — téves nézeteket, s ha így van, súlyosbító körül­mény, hogy éppen az a cikkem, mellyel Lukács György vitába szállt, az ország első napilapjának hasábjain dolgozó népünk széles tömegeit lett volna hivatva Sztálin nyelvtudományi munkáinak a magyar irodalom időszerű nagy kérdé­seire nézve levonható tanulságairól tájékoztatni. Nem is igazam makacs keresése érdekében térek vissza erre a cikkre, hanem hogy további fejtegeté­seim számára teremtsek tiszta helyzetet mindenekelőtt annak világos meg­fogalmazásával, amiben Lukács akadémikussal a látszat ellenére teljes mér­tékben egyetértek. Minthogy álláspontommal vitázva csupán a Szabad Nép­ben megjelent cikkemre hivatkozik,s én sem térek ki különben elvileg evvel egyező felszólalásomra, amelyet Akadémiánk ünnepi nagyhetén 1950. de­­mberében éppen az ő korreferátumához fűzhettem.4 Lukács György úgy találja, hogy »még jóakaratú és tanulni vágyó polgári tudósoknál is az ellenérzés a marxi felépítmény elmélettel szemben« abból ered, hogy »irodalom és művészet felépítményjellegét azok esztétikai és eszmei lealacsonyításának fogták fel.« Van ebben a megállapításban igazság. Viszont­ ­ Lukács György : Irodalom és művészet mint felépítmény. Társadalmi Szemle. 1951. 707—722. 1. és Akadémiai Értesítő, LVIII. kötet, 384—400. 1. 3 Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkái és a magyar irodalom kérdései. Szabad Nép. 1951. június 19. 4 V. ö. Magyar Tudományos Akadémia I. és II. Osztályának Közleményei. 1951. 84—91. 1.

Next