A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (13. kötet, 1-4. szám)

Kodály Zoltán elnöki megnyitója

A NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI OSZTÁLY I. FÉLÉVI FELOLVASÓ ÜLÉSEIN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK KODÁLY ZOLTÁN elnöki megnyitója A mai műsor heterogén volta csak látszólagos, mert ha jól megnézzük, mind a három előadás egy centrális probléma körül forog, a magunk meg­ismerésének problémája körül. Különös dolog ugyan, hogy a maroknyi magyarság megismeréséhez és mibenlétének pontos megállapításához a félvilágot be kell járni és tanúul hívni, aminthogy a mai felolvasások sok ezer kilométer távolságot ölelnek fel, időben pedig évszázadokat, sőt évezredeket, de hát ez így van. Hogy mi a magyar és mi a magyarság, azt nem tudjuk megmondani ilyen messze vezető, mélyreható kutatások nélkül. Nehogy valaki már ma végleges eredményeket várjon. Ilyen dolgokban egy egyszerű ki­jelentő mondatnak a leírásához sok esztendőnek a kutatása szükséges és akkor is félő, hogy már a leírás pillanatában elavult a kijelentő mondat, mert egy újabb kutatás módosítja vagy megcáfolja. Tehát ne úgy tekintsek, hogy az első egészen különálló valami, amihez semmi közünk. Nyugat felé azt kutatjuk, hogy mi az, amit nyugatról kaptunk, hogy mi az a ma élő népzenében, ami esetleg onnan került ide vagy ottani ösztönzés nélkül sose termett volna meg. Azt már kevésbé kell talán bizo­nyítani, hogy kelet felé nagyon sok keresni valónk van. Minden olyan állítás ellenére, amely azt mondja, hogy a magyar már kiveszett és itten csak ál­magyarok léteznek, naponta jobban győződünk meg, hogy keleti örökségünk milyen mélyreható a mai élő népzenében is. A középső szám pedig a ma élő népzene egy kis szakaszára vet némi pillantást. Úgyhogy azt kérem, azzal az érzéssel hallgassák a mai­­ előadást, hogy ezek a látszólag össze nem tartozó dolgok is egy célra törekszenek, aminek a végleges megvalósulása még messze van, de amely felé az új kutatási esz­közök és az újonnan lehetővé vált kutatási helyek segítségével, bár kis lépé­sekkel, de most már naponta haladunk. Mert ki gondolt valaha arra, hogy Kínáig elmenjünk keresni zenénk őseit? És nyugatra is többet tudunk ma már látni, mint még röviddel ezelőtt.

Next